Suliszezon :)

Végre Debit beírattuk (vagy inkább ő iratkozott be ) a South Devon College-be, már megnyugodtam, hogy nagyjából sínre tettük a lányt, de egy héttel ezelőtt még komoly kétségeim voltak. Debinek voltak kialakult elképzelései a jövőt illetően, hogy mi lesz, ha nagy lesz, de a lényeg az , hogy mindenképpen szükséges lesz hozzá az érettségi és a főiskola vagy egyetem. Nos az érettségi Magyarországon 18-19 éves korban aktuális, és utána lehet ide-oda szakosodni. Itt Angliában viszont 16 évesen már egy úgynevezett kis érettségivel (GCSE) lépnek át a gyerekek a komolyabb iskolákba, majd ott külön-külön is javíthatnak rajta (A,B,C,D,E,F,G) akár tantárgyanként. Valamint ha tovább szeretnének tanulni, attól függően, hogy melyik egyetemre és milyen szakra szeretnének menni, az „A” level-eket teszik le a tantárgyakból. Ezzel eddig nem voltunk tisztában, úgy gondoltuk, hogy Aisa aki most 9 éves, megy a Primary School-ba, Szula és Debi pedig a Torquay Akademy-be, ahová 11 éves kortól járnak a gyerekek. Az önkormányzatba beadtuk a papírokat, hogy melyik iskolába szánjuk a gyerekeket, majd pár nap múlva kaptunk egy levelet, hogy a két kisebb lánynak az iskolákból majd jön a papír, hogy mikor mehetnek be, de a legnagyobbnak, aki már betöltötte a 16 évét, azt javasolja, hogy menjen el a South Devon College-be, mert ettől a kortól már oda járnak a gyerekek. Rögtön rátapadtunk a netre, hogy mindent megtudjunk az iskoláról (http://www.southdevon.ac.uk/) Debi teljesen el volt ájulva hogy olyan mint egy pláza, nagyon modern, és egy csomó mindent lehet  tanulni még az alaptantárgyakon kívül. Elmentek nyílt napra az apjával, Debit rögtön elkapták és írattak vele egy angol és matek tesztet. Az angol jó lett, ahhoz képest, hogy nem gyakorolta eddig, az átlaghoz képest jó szintet ütött meg, a matek is közepes lett. Választania kellett egy kurzust ahová fel is vették és már nyomták a kezébe a papírt, hogy miket kell beszereznie jövő hét csütörtökig amikor be kell menjen a suliba.

Itthon döbbentünk rá, hogy igazából a kurzus amit választott (Beauty therapy) lesz a fő tantárgy, vagyis ezt a szakmát fogja tanulni. Ami nagyon klassz, de mi szeretnénk a továbbtanulás esélyét megadni neki, és az a tény,hogy neki nincs GCSE-je megingatott ebben a hitünkben. Másnap Tibivel elmentünk a suliba tisztázni a dolgokat, de azt mondták semmi  gond, ebben az évben erősítse meg az angolt, és jövőre játszva leteszi a GCSE-ket minden olyan tantárgyból, ami szükséges lesz az „A” level-ekhez, ami az egyetemhez szükséges.Úgyhogy megnyugodtunk és Debi is most már felhőtlenül tud örülni a sulikezdésnek és a szépségápolás kurzus hozzávalóinak, amit csekély 180 fontért rendelhettünk meg (igaz, hogy kitöltöttünk egy papírt a támogatásokról, tehát hogy nekünk nincs annyi fizetésünk stb.) és ezt visszatérítik, valamint a kurzushoz szükséges egyenruhát is megrendeltük. Ami meg is érkezett és mivel nem ismertük jól az angol méreteket természetesen két számmal nagyobb ruhát rendeltünk neki :( 

A vasárnapot azzal töltöttem, hogy Ildikó jóvoltából akinek használhattam a varrógépét, átalakítottam Debi ruháját 38 méretről 34-es méretre. Szerencsére sikerült.

Pénteken email-ben tájékoztatott a sulival foglalkozó hölgy, hogy hívjuk fel a  Primari School-t, hogy Aisa felvételét is intézhessük. Mivel mi dolgoztunk, Debi Aisával és Szulával átment a suliba, és elintézte, hogy a megfelelő felvételi lapokat megkapjuk és hétfőn 9-re már várták is Aisát az új suliba. A sulititkár nagyon aranyos hölgy volt, Debi pedig profin tolmácsolt és közvetített mindent Aisának, úgyhogy elhatároztam, hogy hétfőn is jön velünk, mert én nem fogok tudni beszélni a tanárral. Negyedik osztályba fog menni (otthon harmadikba kezdene) mert itt 4 éves kortól járnak a gyerekek iskolába, és kortól függ, hogy melyik osztályba kerül. A sulihoz csak az egyenruhát kell megvenni, a könyveket, füzeteket ingyen fogják adni. Érdekes, hogy sem Debinél sem Aisánál nem kértek bizonyítványt. Aisánál a jelentkezési lapon kérdezték az előző iskolája nevét, de nem tudom, hogy érdeklődnek-e az eddigi eredményeiről. Szerintem nem, de majd meglátjuk.

Aisa végig izgulta az egész hétvégét. Mi megbeszéltük a sütigyárban, hogy hétfőn nem megyek és valami megoldást kell keresni, hogy vagy 4 órában dolgozom, vagy éjszaka, vagy Tibi éjszaka én nappal, de lényeg az hogy 9-től 3-ig tart a suli és vinni, hozni kell majd Aisát az első évben. Debi hétfőn és pénteken nem megy suliba, de a távoli terveiben benne van, hogy esetleg erre a két napra munkát vállal mint az új barátnője Nóri aki Mariann és Balázs lánya és ugyancsak a abba suliba jár. 

Hétfőn siettünk a suliba, ahol kiderült, hogy csak a pulcsit tudjuk ott megvenni, az egyenruhát külön kell megvásárolni. Aisának lekonyult a szája, de bekísértük az osztályba, ahol egy tanítónéni várta és sok egyformán öltözött kislány és kisfiú, akik egyszerre köszöntek Aisának :) és leültették egy kedves vörös hajú szeplős kislány mellé akit Poppynak hívnak. Mi elsiettünk a sétálóutcába, ahol gyorsan vettünk egy fehér blúzt és egy szürke kisruhát és elvittük az iskolába. Aisát kihívták és mosolyogva mesélte, hogy már van két barátnője Poppy és Abbey, és most valami számítógépeken oldanak meg matekfeladatokat. Átöltözött és büszkén mutogatta a barátnőjének, hogy már neki is van egyenruhája!!

Már csak Szula várja, hogy mi lesz a sulival. Pénteken azt ígérték, hogy hétfőn Tibit felhívják a suliból, és remélhetőleg még ma el tudunk menni Szulával (azért remélem mert Debi ma itthon van és velünk tud jönni tolmácsolni). Szula is megért sok mindent de még megszólalni nem nagyon mer. Én meg...(kiröhögnek a lányaim a kiejtésem miatt :P) Ha szerencsénk van holnap Szula is mehet suliba, és az egyenruhát is meg tudjuk venni.