Eredmények

Tibinek múlt héten volt MRI vizsgálata. Szegény előtte is, utána is borzasztóan stresszelt. Nemcsak azért, mert abban a mágneses kalodában úgy érzi, majd kiszakad a pacemakere (ilyenkor ott vannak a kardiológus szakemberek akik figyelnek, nehogy baj legyen, de azért nagyon kellemetlen érzés) hanem az eredmények miatt is, amit csak ma tudtunk meg. 

Az onkológus azt mondta, bármit is csinál ne hagyja abba, mert a várt eredményekhez képest sokkal jobb a mostani, tehát kisebb lett a daganat és nem terjedt tovább. Ezek szerint a marék csodabogyó amit reggel és este szed segített.  Az ötszáz mg keppra és a fokozatosan csökkentett szteroidok mellett az alábbiakat szedi.

Reggel: B6, B12, D vitamin Turkey tail (pulykafarok) gomba kapszula, Ashwaganda (gombakeverék) kapszula. A vitaminokat a lehető legjobb helyekről rendeljük (épp ezért nem is olcsók, de úgy látszik megérik az árukat) A cég neve egyébként Purolabs (www.purolabs.com)

Este: Magnézium, Turkey tail gomba kapszula, Turmeric kapszula, 

Ezen kívül már több mint egy éve minden reggel megissza a turmixolt csodakoktélt, aminek az összetevőit egy előző posztomban leírtam már. De most itt egy jó kis videó róla.

A CBD olajat ami a Kanabisz növény kivonatából nyernek (és nem tartalmaz THC-t ami itt Európában sajnos nem engedélyezett, mondjuk ettől függetlenül zavartalanul szívják a füves cigiket) ugyancsak egy megbízható helyről rendeljük,  a CBD Brothers-től A stressz oldására, a nyugodt alvásra nagyon jó. 

Szóval fogalmunk sincs, hogy ezek együtt vagy külön valamelyik segített ezt az eredményt elérni. A neurológussal szeptemberben találkozunk, ott majd beszélünk arról, hogy a bal keze nem működik, és az onkológus szerint semmi köze a daganathoz, inkább egy idegkárosodás ami elvileg gyógyítható. Tibi szeretne újra dolgozni, mert itthon halálra unja magát de ez addig nem lehetséges amíg a bal oldala ilyen állapotban van. A bal oldali látását sajnos nem kaphatja vissza, de talán a kezét használhatja a jövőben. Az a legrosszabb, hogy ő balkezes és nagyon nehéz a másik kezével újra mindent megtanulni, főleg ilyen állapotban. De most örülünk a jó hírnek!

Egyetem valamint " mélyvíz! csak úszóknak!" a mekiben

 Aisa A level eredményei jók lettek, ha engem kérdeztek...  Aisa szerint fogalma sincs egyáltalán hogyan jutott be mégis a második választású egyetemre. A Birmingham (amiért én nagyon drukkoltam, de kizárólag a saját önző érdekeim miatt) mind a három tárgyból  "A" eredményt várt el a felvételhez. A norwich-i UEA (University of East Anglia) egyetemnek pedig A B B volt az elvárása a felvételhez. Ehhez képest D, C és B lett a vizsgaeredménye. Ettől függetlenül már reggel fél nyolckor megérkezett az email az egyetemtől amelyben értesítették hogy felvételt nyert. Biológiai tudományokat (biological science) fog tanulni. Picit elkedvetlenedett amikor meglátta az arcomon a kétségbeesést (pusztán az egyetem távolsága miatt) de természetesen nagyon örültünk, hogy sikerült a felvétel. Elég klassz diákszállások vannak és szerencsére sikerült egy jó lehetőségre lecsapni. Szóval a campuson belül, külön szobával de közös fürdőszobával, havi 124 font ellenében. Szerencsére megkapta a legmagasabb diákhitelt tekintve, hogy egy éve nem bővelkedünk a javakban, mi is támogatást kapunk szóval nem tudjuk fedezni a költségeit. Azt hiszem nem csak az önállóságot fogja gyakorolni, hanem a saját pénzzel való életet, hogy mire mennyit költsön, hogy maradjon a következő kifizetésig. Szerintem ezzel nem lesz baj. A messengeren már összejött egy nagyobb csoport a kezdő diákokból akik körülötte fognak lakni, így már megérkezéskor lesznek ismerősök. Szeptember 17.-én költöztetjük de addig még belevágott valamibe, hogy egy kis pénzt gyüjtsön előtte ruhákra, felszerelésre, amire ott szüksége lehet. Jelentkezett a McDonaldsba még júniusban, de mivel lassan őrölnek itt a malmok, végül csak a múlt héten kezdett és alig négy hete van, hogy keressen egy kis pénzt. Nem irigyeltem csöppet sem és meglepetéssel vegyes büszkeséggel néztem, hogy egyedül intézte a jelentkezést az interjúkat és már túl is van a második műszakon. Az első nagyon durva volt, mert behívták péntek déltől estig, ami tudvalevő, hogy a legforgalmasabb műszakok egyike. Hiába tettek mellé trénert, az is úgy el volt havazva, hogy semmire sem volt ideje nemhogy egy zöldfülűt tanítgasson. Szegénykém. Felvettem este és az arcán láttam, hogy legszívesebben sírna. Azt mondtam, tökéletesen megértem, én is így éreztem az első napon a munkahelyemen. Sőt, azt gondoltam, soha többé nem megyek vissza. Pontosan tudtam mit érzett, de sikerült kibeszélni. Azt mondtam, a helyében én lehet, hogy sikítva rohantam volna el a műszak első felében, erre azt válaszolta, hogy csak azért nem tette, mert nem volt  biztos benne, hogy lehet-e ilyet tenni. Szerencsére néhány nap szünet következett és ezalatt nagyjából megemésztődtek a rossz élmények. Ma már szerencsésebb műszakban volt, mert hétköznap délelőtt még nincs olyan fejvesztett rohanás. Túlélte, ez a lényeg. Még néhány hét és ő is jobban fogja érezni magát a bőrében, mert legyűrte a félelmeit és végig csinálta. 

Itt fog lakni Aisa 

Hosszú, forró nyár...

Soha  nem gondoltam volna, hogy egyszer azt fogom írni, hogy ez az angol nyár bitangul hosszú és forró és nekem jelen állapotomban szinte kibírhatatlan. Gyerekkoromban, mikor a harminc fokos hőségben kint játszottam az udvaron  el sem tudtam képzelni, hogy egy sötét szobában ücsörögve várjam az enyhülést hozó alkonyt, mikor lemegy a nap és végre elkezd hülni a levegő. Tíz éve élünk itt, de nem emlékszem ilyen hosszan tartó forróságra eső nélkül. Persze, az elmúlt években végig dolgoztam a nyarakat is és kevésbé voltam elfoglalva azzal, hogy sötétítsek be a szobába. De az maximum két-három hétig tartott, ez a meleg viszont már több mint egy hónapja tart.  Ma reggel nyolckor 21 fok volt árnyékban! Tudom, hogy ha ezt Magyarországon olvasod csak azt mondod, az is valami? De itt ez tényleg nagyon extrém. Vágyom egy fákkal teli kertre, ahol ezt át lehetne vészelni. A lányok nem szeretnek a tengerpartra menni (Debit kivéve, mert ő ha teheti megy és paddle boardozik) Tibi inkább csak reggel szeret sétálni, de a tengerpartra ő sem akar már jönni. A legrosszabb, hogy a meleg miatt semmihez sincs kedvem, se írni se fenyőtű kosarat csinálni, se tengeri üvegből ékszereket csinálni a szabadidőmben, ami leginkább délután van. Az egyetlen szerencse, hogy éjszaka kissé lehül az idő itt a tenger mellett és legalább aludni tudunk a nyitott ablak mellett mert szúnyogok azok sincsenek. 

Harmadikán volt a tizedik évfordulója annak, hogy ideköltöztünk. Még mindig nem bántuk meg. Egy tortát készítettem, Szula dekorálta. Rajtunk kívül még három családnak vittünk belőle, Mariannéknak, Ildikónak és a húgoméknak. Nélkülük nem sikerült volna. Miután szétosztottuk a tortát a lányokkal végiglátogattuk azokat a helyeket ahol eddig laktunk és beszélgettünk az emlékeinkről. Hihetetlen, hogy szalad az idő.

Tibi ma végre megkapta az MRI időpontot! Jövő hét hétfőre kapott helyet, majd huszonötödikén az onkológushoz megyünk, majd ott kiderül, hogy kisebb lett-e a daganat vagy esetleg nőtt. Nem hinném, hogy nőtt volna, hiszen az elmúlt hónapban nem volt rohama, pedig eddig legalább egy hónapban egyszer előfordult a remegés. A rohamok után (bármekkora is volt) mindig végig aludt egy napot, és nagyon kimerült volt utána még hosszú ideig. Igaz, most is fáradt és sokat szunyókál. Vettünk egy olcsó futópadot, kétszer már gyalogolt rajta és remélem ha az idő rosszra fordul és lesz energiája, ezen tud majd mozogni. Mi is hasznát vesszük, mert a lányok is és én is kipróbáltuk már. Persze én megvárom amíg elmúlik ez a hőség, majd aztán rendszeresen fogok rajta futni mert legszívesebben letakarnám a tükröket.

A futópad egyelőre a nappaliban van, mint minden. Sikerült úgy átrendezgetnem a dolgokat, hogy elférjen. Összecsukható és így kevesebb helyet foglal el. Elvileg Debiék szeptemberben költöznek, utána majd lesz hely lent, a szobájukban. 

Debi és Dan jól halad a ház felújításával. Bár Debi dolgozik, Dan nyári szüneten van, mivel ő tanár és ilyenkor nincs iskola. Minden nap ott van és egymaga fest, burkol és megcsinál amit tud. Esténként és hétvégén Debi is segít neki. Jövő héttől szabin lesz ő is és akkor bele tudnak együtt húzni. 

Lyntonban voltunk néhány napja, ami Észak-Devonban van, nagyjából másfél órára innen. Anglia kis Svájc-ának is hívják ezt a viktoriánus kisvárost.  A két kis település között (Lynton és Lynmouth) meredek lejtő mindig is visszatartó erejű volt a látogatók és a helyiek számára. 1887-ben az emelkedő tetején  egy kastélyban élő kiadó, Thomas Hewitt egy 9OO  láb hosszú ikerpályát építtetett a meredek lejtőn. Az egyedülálló vizzel hajtott sziklavasút (mi siklónak nevezzük)  189O-ben nyílt meg és amellett, hogy 19O8-ban új vágányra szorult, most is úgy működik, mint azelőtt. Néhány hete láttuk egy tévéműsorban ezt a helyet és kíváncsivá tett minket. 

Sétáltunk egy kicsit mikor a siklóval felértünk majd úgy döntöttünk gyalog megyünk le a kis szerpentines sétányon amit "The poets walk"-nak hívnak. Kedves és vicces szobrocskák és versikék övezték az utat. Az

egyetlen dolog amiről elfeledkeztünk, hogy Tibi nagyon gyorsan elfárad, hiába volt lejtős a sétány, így az út felétől minden padnál megpihent (szerencsére sok volt) de szegény még így is nagyon megszenvedte az utat. De végül leértünk és mivel a gyaloglásról lemondhattunk a továbbiakban, hazajöttünk.

Olyan mint egy vízfestmény, nem?