Hírek a Kőrisfa domb köz kettőből

Tegnap este nyolckor egész Nagy Brittania területén tapssal  köszöntük meg az NHS dolgozók kemény munkáját, akik a frontvonalban dolgoznak  és fáradhatatlanok, mert sokszor 12-16 órát töltenek a kórházban a betegek között, amelyek száma napról napra növekszik. Volt, akik megkapták a vírust és sajnos volt olyan is aki belehalt. Mégsem veszik az emberek száz százalékosan komolyan az elszigetelődést és a távolságtartást. Olaszországban negyven orvos és nővér halt már bele a vírusba. Mint kiderült, Boris Johnsson is pozitív lett a teszten és Károly herceg is :(

Még tart a szabadságom de ma bent voltam néhány órát segíteni a Care Home-ban. Egész nap hordanunk kellett a maszkot. Meg kell tanulni lélegezni benne. Nem is tudom az orvosok és nővérek a kórházakban hogy tudják tíz tizenkét órát hordani.

Debi készítette ezt a rajzot Sunnyról

Tegnap este megjegyeztem, hogy Szula akármennyire is bánatos, mert haza kellett jönnie és persze itt most unalmasabb mint valaha azelőtt, de én azért örülök, hogy együtt a család és nem kell aggódnom senki miatt.


Aisa Macskákat néz és tanulja a tánclépéseket. Szerintem szeptemberre az egészet kívülről tudja majd, és persze zongorázni is fog, mert tegnapelőtt este egy egész hosszú részt nyomott le a szintetizátoron, ja és profin fog festeni, rajzolni. :D Egy percig sem unatkozik.

Aisa kanalat faragott (Jól fog jönni egy lakatlan szigeten...)

Tibi bevállalta az itthon maradást a nyolcvan százalékos bérért. Még nem tudni meddig tart ez az állapot egy, kettő vagy három hónapig. Az biztos, hogy jelentős bevételcsökkenés várható, de nem megyünk tönkre, hiszen én még dolgozom és most egyébként is kevesebbet költünk. Még két napom van itthon aztán megyek dolgozni, és próbálom távol tartani magam az emberektől.

Kék ég, napsütés, Korona vírus

Én nem panaszkodom, csak azt sajnálom, hogy hamarosan vége a szabimnak. A könyvem mindjárt befejezem, és szép rendet raktam a kertben. Ma egész délután ott ültem kint. A lányok pedig jól elfoglalták magukat. Debi és Aisa festettek, Szula is kiült egy kis időre velem napozni. Dan tanult, Sunny meg hol ide-hol oda feküdt jó dolgában.

Aisa festménye Sunnyról

Tibi azt mondta, inkább önkéntesen vállalja a Stagecoach által a dolgozóknak felajánlott 8O százalékos bért, és itthon marad, minthogy elkapja a vírust, viszont akkor csak 9O fontot kapna hetente, ami nagyon nagyon kevés. A Stagecoach nem akar és nem is lehetne most embereket elküldeni, a szolgáltatás még megy de túl sokan vannak, hiszen alig van utas. Felajánlották az önkéntesen jelentkezőknek, hogy megkapják az állam által garantált 8O százalékos munkabért. Talán így lesz a legjobb.

Korona karantén

A tegnapi nap jól telt. Nem volt sok dolgom, a lányok is jól elvoltak, a kutyával egyszer én, egyszer Debiék egyszer Aisa ment ki. A nap sütött, én meg napoztam a terasz ajtónál. Sajnos francia erkélyünk van, szóval csak szélesre tártam és egy babzsák fotelen pöffeszkedtem egész délután, egészen addig, amíg le nem ment a nap. A könyvemet is tudtam folytatni, nem zavart a háttérzaj. 

Amit észrevettem reggel és Aisa is mesélte, mikor délután kivitte a kutyát, hogy jócskán voltak emberek az utcán, de nem ám mindenféle lófráló, semmittevő sétálgatók. Ha valaki kint volt, az vagy futott, biciklizett, a park tréning eszközeit használta, kutyát sétáltatott, vagy szatyorral a kezében igyekezett A-ból B-be. Néhány gyereket is láttam délután az ablakból, hogy az alattunk lévő St.James park elkerített focipályáján rúgja a bőrt, de igazából jócskán leredukálódott a kint lévők száma. Tibi Exeterben dolgozott, és a szünetében felsétált a katedrálishoz. Azt írta, kísérteties volt, hogy ebben a gyönyörű időben teljesen üres volt a katedrális előtt lévő zöld terület és egyébként az egész sétálóutca rész meg minden. Csak a buszokat lehetett hallani. A rendőrség ott igencsak odatette magát, mert minden sarkon állt egy autó, a közelekedőket megállították és megkérdezték, hová mennek és akit kellett, visszafordították, menjen szépen haza. Itt Torquay-ban nem nagyon látok rendőrautót, bár nem is nagyon mentem a parkon kívül sehová. Ma reggel lementem a Tesco Express-be ami az utcánk aljában van. Műanyag kesztyű, maszk meg minden, de tök felesleges volt, mert szinte teljesen üres volt a bolt, úgy értem még áru sem volt nagyon. Persze volt szeletelt kenyér meg tej, de se gyümölcs se pékárú (csomagolt) nem volt. Én nem értem, ha egyszer azt akarják, ne mászkáljon az ember feleslegesen boltról boltra, akkor miért nem töltik fel rendesen a helyi kisboltokat? Akkor mégis igazuk volt a pánikvásárlóknak, akik bespejzoltak tízkiló liszteket és vécépapírt?  Mondjuk én akkor sem csináltam volna, ha tudom, ez lesz a vége. Majd sütök valamit oszt jónapot!

Betegség miatt zárva!

Tegnap Boris beszélt a néphez, és azt mondta, otthon kell maradnunk. Vagyis pontosan fogalmazva, muszáj lenne otthon maradnunk, és nem azt, hogy kell. Ezen sokan vitába szálltak a közösségi oldalakon. Én nem tudom ezen mit kell vitatkozni, hiszen teljesen egyértelmű, hogy aki tud, maradjon otthon a saját és a családja, barátai egészségének az érdekében. Naponta egyszer ki lehet menni sétálni, vagy a boltba, vagy a kutyát sétáltatni. Az éttermek, kocsmák és azok a boltok is bezártak, amelyek nem élelmiszert árulnak. Kíváncsi vagyok, ezt mennyire veszik komolyan azok, akik eddig vállat vontak. Éjjel már a rendőrautó cirkált a városban, ma reggel még nem láttam őket.
Reggel én vittem le a kutyát sétálni, nem mondom, hogy üres volt az utca, de jóval kevesebb ember és autó volt kint mint azelőtt. Az idő persze gyönyörű, csicseregnek a madarak, a fák virágoznak és a parkban is megjelentek a kis fehér virágok a fűben. Ez a kényszerpihenő otthon talán jót tesz majd a természetnek, mert nem mocskoljuk, tapossuk, szemeteljük, szennyezzük tele az erdőket, mezőket, a tengert. A BBC készített egy összefoglalót, mi a helyzet világszerte. Végül megjegyezte, hogy például Velencében már rég nem volt ilyen tiszta a víz, és a halak is megjelentek, valamint, hogy a Kínaiak lassan túl vannak a nehezén és újra megindul az élet az országban.  Dan hazajött a suliból (tanársegéd) mert mivel most az iskolába csak azok a gyerekek mehetnek akiknek a szülei keyworkerek, de ahhoz elég néhány tanár, így beosztották három napos turnusokra az ügyeletet. Debike is hazajött, mert szólt bent, hogy fáj a torka, ezért hazaküldték, biztos ami biztos. Szóval tegnap Tibin kívül mindenki itthon volt. Ő csak nyolc körül ért haza mert a héten Exeterben dolgozik.

Aisa polcait feltettem a szobájába. Múltkor szétszedtük a szekrényét és vettünk egy kevésbé helyigényes komódot. A szekrényből viszont kimentettük a fiókok elejét és a kisebb polcokat, azokhoz vettem polctartó elemeket és így lett néhány polc a falon. Ezzel elment a délelőtt. Hétágra
süt a nap kint úgyhogy odaültem a nyitott teraszajtóba, miközben a lányok régi Disney csatorna sorozatokat néztek, úgymint Hannah Montana vagy  Phineas és Ferb.

Napfény az égen és mi bent...

Anyák napja van Angliában. A Herald Express első oldalán  óriási felirat: Stay away from your MUM! vagyis tarts távolságot az anyádtól. Legalábbis azoktól, akik nem veled élnek, és emiatt felkerekedsz, hogy meglátogasd őket, virágot, kártyát veszel, puszi, ölelés, vendégség. Ez ma nem lehetséges. Legalábbis ép eszű ember nem sodorja veszélybe a szüleit emiatt. A care home-ba megérkeztek a szép virágok, csokik, kártyák a mamókáknak, volt aki telefonon, skype-on tudott beszélni a gyerekeivel, de be nem jöhettek, hogy köszöntsék őket. A legtöbb angol viszont fittyet hány a vírusra, kisütött a nap, tíz fok fölé emelkedett a hőmérséklet, tehát uzsgyi, ki a parkokba az unokákkal, üljünk a padon a szomszéddal beszélgessünk, focizzunk a pályán, hiszen minden szép és jó, csak épp a fejünk fölött lóg a kaszás vigyorogva, és ecpeckimehetsz számolja ki, ki lesz a random következő áldozat, aki lélegeztetőgépre kell tenni vagy még addig sem jut el. A kórházakban keményen dolgoznak, és minden  munkahelyen, ami nem állhatott le, hiszen nélkülük nem működik a gépezet, nap mint nap kockára teszik az életüket, akár azzal, hogy megfognak egy ártatlan kilincset vagy a benzinkúton a töltőfejet leemelik a helyéről.
Szula tegnap hazaért, szomorúan-örömmel. Azt mondta, úgy érzi magát, mint Hannah Montana amikor Malibu-ból hazament Tenesse-be :P. A repülőn kapott kaja vacak volt, és lehet, hogy nem is teljesen gluténmentes, mert nagyon fájt a hasa hazafelé. Este azért evett a brassóiból amit főztem délután, mert az a kedvence.
A főnök nagyon rendes volt velem, meg egyébként mindenkivel. Tegnap reggel utánam küldött valakit, hogy menjek le a konyhára. Azt sem tudtam mit akarhat, gondokodtam, mit rontottam el. Végül megkérdezte, hogy kérek e porridge-ot? Ma már meg sem kérdezte, amikor a reggelit kivittem annak a páciensünknek aki eszik ugyan magától, de mellette kell ülni, mert esetleg rosszul nyel és fulladozni kezd, a tálcára tett egy tányérral, hogy addig én is reggelizzek. Egésznap Chrissie-nek szólított (egyébként csak Kris vagyok neki) és a kezembe nyomott néhány maszkot hogy vigyem haza Tibinek, mert tudja, ő is dolgozik a buszon és az is veszélyes üzem manapság.

Muszáj valamit tanulnunk ebből a világjárványból a végén.Talán, hogy ne vegyük természetesnek,  hogy nagy levegőt veszünk,  beszélgetünk a barátainkkal,  sétálunk, megölelünk valakit, egymás levegőjét szívjuk, szabadon utazhatunk. Ez mind mind kiváltság, és talán ha ennek vége lesz, tudjuk majd értékelni az olyan apróságot is, hogy amikor süt a nap és a tavaszi szellő legyezi az ágakat, sétáljunk egyet, és ne csak sóvárogva üljünk az ablaknál. Tibivel úgy döntöttünk, hogy ez az év az alternatív 2O2O, a következő lesz az igazi.

Amíg nincs teljes karantén az országban, a kutyasétáltatás marad csak ha ki akarunk mozdulni, az se túl messze, persze Sunnynak sok mozgásra van szüksége. Egyelőre meg tudjuk oldani.

Debikétől már szombaton megkaptam az anyák napi virágomat egy cuki gerberát (cserépben természetesen), egy méhkaptár alakú gyertyát, mézet, mézpergetővel (helyi méhészetből) és egy szép nyakláncot, amibe belegravírozta, hogy Debitől anyák napjára.

Koronavírus mizéria 3.

Hajnali ötkor felébredtem, Tibi már a telefonját nyomkodta. Azt mondta, Szuláért kell mennie szombaton, mert az egyetem hazahívja őket. Tegnap este már láttam egy cikket arról, hogy megpróbálják rövid időn belül a világból mindenhonnan hazahozni az angol állampolgárokat. Gondoltam, majd később biztos a diákokat is hazahozzák. De ez gyors volt, mondhatom. Szula el volt keseredve, és őszintén szólva jelenleg ott ahol ő van, sokkal biztonságosabb mint hazajönni ide.  Az utazás alatt is fertőződhet és majd itt is, hiszen itt még csak most kezdődik az ami már Dél-Koreában lassan kezd lecsengeni. A másik oldal viszont, ki tudja, hogy júniusban haza tudna e jönni? Ki garantálja, hogy akkor be lehet majd utazni? Mi lenne vele, ha ott ragadna? Egyik szemem sír a másik meg nevet. Felmerül viszont, ha hazajön, el kell e izolálnia magát a külvilágtól? Tesztelik e őket mikor hazatérnek? Ha neki kell, akkor nekünk is? Nekem van egy hét szabadságom a jövő héten, de elvileg két hét szükséges. Debi azon gondolkozik, hogy ha hazajön a testvére akkor két hétre Dan anyukájához költöznek, hogy a munkahelyén megengedjék, hogy bejárjon. A repülőjegy már megvan, szombaton Tibinek el kell intéznie, hogy kettőre a Heathrow repülőtérre érjen. Én jelenleg a félig teli pohár aspektusából nézem a dolgot, legalábbis azt már tudom, mi lesz szombaton az ebéd :D

Aisa is el van keseredve, hiszen Boris J. tegnap esti bejelentése alapján holnap bezárják az iskolákat, egészen a következő év elejéig. Ami azt jelenti, hogy nem lesz GCSE, hanem az egész évi eredményei alapján illetve az elővizsgák eredményeit figyelembevéve fogják őket értékelni. Azt mondja, ez nem igazság, hiszen öt év munkája van ebben a GCSE-ben és most elveszik tőlük azt a sikerélményt, ami ezt az öt évet megkoronázza. Mondtam neki, hogy az elővizsgákon is keményen dolgozott, emlékszem  ugyanúgy stresszelt akárha GCSE lenne, és szerintem tök hülyeség öt év munkáját egy vizsgán learatni, hiszen akkor épp lehet az ember rossz passzban, fájhat a feje, az ájulásig stresszelhet (esélyes nála), és annak az egy vizsganapnak a végeredményét cipelheti magával egész életében mindenhová. Ma kiderül minden, hogy milyen lett az elővizsgák eredménye. Szeptembertől sixth form-ra fog járni két évig, hogy az egyetemre jelentkezhessen. A másik ami miatt elkeseredett, hogy a prom is elmarad (szalagavató bál), ami itt egy nagyon fontos esemény a diákoknál. Persze szép ruhák, drága autók, de egy korszak lezárását jelenti, amit a vizsgák után boldogan, felszabadultan élhetnek meg. Ez most elmarad a vírus miatt. Aisa nem egy bálkirálynő típus, de már hónapok óta tervezi, hogy milyen stílusú ruhát hordana (legutóbb már horgolni akart magának), de vannak sokan akik már megvették maguknak a drága ruhákat, ami sok esetben több száz font, és most vagy elteszik jobb napokra vagy visszaküldik (ha visszaveszik) ahonnan vették.

Ma kutyaséta után zöldségvásárló körútra indultam, és mivel Szula hazajön néhány gluténmentes élelmiszert beszerezni. Persze a GF polcok is üresek, találtam egy csomag lisztet, kukoricapelyhet, de ki van fosztva minden. A kedvenc utcámban (Fore street) a kis zöldségesnél vettem néhány kiló krumplit meg zöldségeket, almát hogy ha nagyon muszáj, hát ne kelljen bejárni a várost, mert épp zöldséglevest vagy krumplifőzeléket akarok csinálni. Van itthon egy maszk, még Szula hagyta itt, azt felvettem és abban mentem be a boltokba. Mondanom se kell, úgy néztek rám mint egy UFO-ra, pedig itt tényleg nem nézik meg az embert, ha furcsán néz ki. A boltban háromszor is visszakérdezett a nő, hogy mennyiért akarom feltölteni a villanykártyát, pedig elég érthetően beszéltem, de hát nem látta a számat :D. Senki máson nem láttam maszkot, kivéve egy idős bácsi sálat kötött az arca elé a zöldségesnél. Különös, hogy pánikvásárlás van de annyira nem fogják fel a súlyát a dolognak, hogy azt mondják, felveszek egy maszkot, nehogy elkapjam a kórságot. De ettől függetlenül sehol nem kapni maszkot, még a barkács áruházakból is eltűntek a porvédő maszkok. Ez van, holnap talán jobb lesz...

Koronavírus mizéria 2.

Éjjel felriadtam, hogy fáj a torkom. Corsodyl szájvízzel gargalizáltam (egyébként a legjobb, amikor fáj a torkunk! Felejtsétek el a Strepsilst és társait! Kétszer naponta gargalizálsz vele és elmúlik a torokfájás), el is múlt egy fél órán belül. Reggel sem éreztem. Talán a száraz levegő miatt volt, nem tudom. De azért paranoiássá teszi az embert ez a hülye mizéria a vírus körül.  Egy százas skálán körülbelül hatvanasnak érzem magam. Nincs hőemelkedésem vagy ilyesmi, csak úgy... nem is tudom,  bleee érzés. Aisa egyet kettőt köhécselt reggel, megmértem a hőmérsékeletét, neki is normális. Néhány osztálytársa otthon maradt. Debi és Dan jól vannak. Tibi is, pedig ő aztán maximálisan ki van téve az emberek hülyeségének a buszon. Ráadásul a készpénzzel fizetők jelentik a legnagyobb veszélyt. Hiába mondja el, hogy már contaktless is lehet a kártyával fizetni, egyszerűen nem érdekli az embereket. Pedig a kilencvenkilenc százalékuknak van kártyája. Aki dolgozik, azért, aki segélyt kap, azért. Sehol nem fizetnek készpénzben fizetést, nyugdíjat, és nem adnak segélyt sem, csak átutalással.
Én ma és holnap offos vagyok, de holnapra biztos kiderül, ha valami bajom van (legalábbis remélem). A care home-ba nem mehetek, ha csak egy picit is betegnek érzem magam. Legalábbis most, ebben a szituációban.
Kutyaséta után, bementem egy kisboltba, ahol kaptam tojást. Méghozzá nagy, házi tojásokat, jó áron. Vettem négy dobozzal. Reggel a tescoban kaptam folyékony szappant. Kettőt vettem, hármat meghagytam a többieknek. Sikerült, almát, krumplit, húst venni, legalábbis limitált darabszámban. Azt nem mondom, hogy egy hónapig kitart majd. Nálunk egy kiló csirkemell, ha nagyon takarékos vagyok, akkor két főzéshez elég.  Paracetamol egy szál se, sehol. Mondjuk még a gyógyszertárban nem néztem :D
Tegnap St.Patrick napja volt, ami Írország egyik védőszentje tiszteletére az írek nemzeti ünnepe. Evészet ivászat, fesztivál. Pont leszarták amit Boris Johnson mondott, és buliztak ezerrel. Egyszer élünk, ugye.


update:
Délután bejelentették, hogy péntektől minden iskolát bezárnak az év végéig. Azt még meglátjuk, hogy Aisának lesz-e GCSE (kisérettségi) ami májusban lenne, lehet, hogy az előzetes vizsgák eredményeit veszik alapul. Nem tudom, mi lesz a melóhelyen, mert legalább négy olyan anyuka dolgozik, akinek iskoláskorú gyereke van és otthon kell lenni vele. Azt hiszem így nagyobb teher hárul ránk, azokra, akiknek már nagyobbak a gyerekei. Addig amíg bírjuk. Gondolom a jövő heti szabadságomnak annyi, ennek fényében.

Koronavírus mizéria 1.

Miután egy hétig lehülyéztem a kollégáim akik begyűjtötték a tartós élelmiszert és természetesen a WC papírt, Tibi hajnalban, mikor dolgozni vittem a depóba, felhívta a figyelmem, hogy nem ártana nekünk is beszerezni ezt azt, mert könnyen előfordulhat, hogy néhány hétre bezárnak a boltok vagy csak korlátozott nyitvatartásuk lesz. Forgattam a szemem, de ha már ő mondja, akkor lehet benne igazság.  Délután meglátogattam a Lidl-t és az ASDA-t (ami itt hasonló volumenű hipermarket mint otthon pl. az Interspar). Sikerült a két boltban összesen egy doboz sót vennem, sőt az ASDA-ba választhattam két darab, a polcon magát kellető nagyszemű és  finomsó között. A tészták, szószok, tojás, tej, liszt, cukor polcok üresen árválkodtak. Eltűntek a fagyasztott zöldségek, a krumpli és a a mindenféle halmazállapotú szappanok is. Ugyanez a Tesco Express-ben, ahol naponta vásárolok. Sikerült találnom a szószos polcon eldugva két nagy Dolmio bolognai szószt, ennek megörültem. Mindegy, gondoltam, holnap szabadnapos vagyok és miután a kutyát megsétáltattam, kajavadászatra indulok.
Tibivel beugrottunk este a Zakopane nevű nemzetközi boltba, ahol szokott lenni magyar, lengyel, bolgár, román stb. áru. A vezetője egy kurd pasas. Vettünk tésztát, fagyasztott tököt, reggeliző pelyheket, füstölt húst (ki tudja mi lesz még húsvétkor), rizst, lisztet.
Debinek írtam, hogy ha tud, nézzen be a munkahelyéhez közeli Morrisons-ba, de azt mondta, tök üres. Azért sikerült WC papírt vennie, egy kis rizst, Taco Shells-eket és néhány doboz tojást. Aisa betegesen érzi magát azt mondja.
Dél-Koreában csökkenőben van a megbetegedések száma, Kínában is azt mondják minden jól megy. Olaszország vesztegzár alatt van, hamarosan a franciák is elesnek. Magyarországon bezárták az iskolákat és távoktatás van hétfőtől. Itt még zajlik az élet. Boris Johnson azt tanácsolta, hogy mindenki, aki teheti maradjon otthon. Erre magasról tojtak az állampolgárok. A kolléganőm férje taxisofőr, azt mondta, ilyen nagy forgalom vasárnap éjjel még nem volt. A kocsmák, éttermek, szórakozóhelyek csordultig voltak. Tibi naponta látja, hogy az idősek, akik a legveszélyeztetettebbek, vidáman jönnek mennek a buszokon. Közben a tévéből folyik folyamatosan az erről szóló viták a parlamentben, a reggeli műsorok csak erről szólnak. Kapjuk a jótanácsokat, jönnek az aggódó betelefonálók, s közben az utcákon, boltokban, iskolákban ugyanúgy folyik az élet tovább, mint eddig. A statisztikai adatok alapján arányaiban már többen haltak meg itt Angliában, (195O megbetegedő közül 71, mint Dél-Koreában, ahol 84OO megbetegedő közül 84 halállal végződő megbetegedés volt)
Folyt.köv.

A teljes listát ITT találjátok, napi szinten ellenőrizhetők az adatok, országok szerint lebontva.

Márciusi kis színes (koronavírus, WC papír mizéria, horgolt promruha és társai...)

Míg az ázsiai országok kezdenek kilábalni a vírus okozta hercehurcából, európában egyre nagyobb a pánikhangulat. Kínában, Japánban Dél-Koreában a megfelelő intézkedéseknek, valamint a fegyelmezett és odafigyelő megelőzésnek köszönhetően úgy tűnik kordában tudják tartani a vírus további terjedését. Legalábbis féken tartják amennyire ez lehetséges. Olaszországot úgy ahogy van karanténba helyezték. (Debiék hónap végén mentek volna néhány napra) Magyarországon nevetséges a helyzet. Mivel nem veszik komolyan a szűrést, így statisztikailag alig néhány vírussal fertőzött beteg van. Olvastam már olyat is, hogy a fertőzöttet egy kórterembe rakták más betegekkel, így mindenki megfertőződött. A kórházakban  szappan, fertőtlenítő, WC papír hírét sem hallották. Ellenben az üzletekből eltűntek az alapvető élelmiszerek és a WC papír. Én nem tudom mi ez a WC papír mizéria, de komolyan. Itt is a fő gond, hogy naponta felvásárolják a készleteket az áruházakban. De könyörgöm, miért? Ez lesz a legnagyobb gondunk, ha esetleg önkaranténba kényszerülnénk, mert elkaptuk a vírust? A kollégáim tegnap arról beszéltek, hogy ők ugyan megvettek ezt azt tartalékba, mert  látták, hogy mások is vásárolnak. Ez a totális birkaszellem. Menni a nyáj után, bégetni a többiekkel. Én nem vetemültem még ilyesmire, de a

lengyel kolléganőm a kézlegyintésemre megnyugtatott, ha minden kötél szakad, tőle kérhetek kölcsön néhány tekercs WC papírt, ha arra kényszerülnék... :D

Szula jól van Szöulban, habár halálosan unatkozik mivel eddig iskolaszünet volt. Ma kezdődött a tanítás de egyelőre online tartják a kapcsolatot a diákokkal. Néhány barátja hazament, de ő nem adja fel, úgy tűnik nincs is értelme. Bárhová megy most, talán a legnagyobb veszély a repülőkön vagy a repülőtereken lehet, így tényleg a legjobb döntést hozta meg és marad ott, ahol van. Remélem májusban, amikor tervezte, hogy hazajön, már jobb lesz a helyzet. Egyébként ez a vírusos helyzet okot adott és főleg időt neki is hogy olyan dolgoknak utánanézzen amire eddig nem volt ideje. Például az angol adófizetés és biztosítás, ha majd egyszer dolgozni szeretne. Azt mondja, lehet, hogy légiutas kísérő szeretne lenni, mert jó lenne sokat utazni és kihasználhatná a három nyelv adta lehetőségeket. Tibi rögtön megjegyezte, hogy hááát ezt mondta ő már rééégen is. Ami igaz. De akkor ki figyelt oda?

Tibi tegnap olvasta, hogy a vírus a száraz levegőt szereti, szóval félnivaló nincs itt dél-angliában mert szárazság az nincs. Már azt sem tudom mikor volt egy olyan nap amikor  ne esett volna az eső. Mondjuk ma is jól kezdődött a nap, szépen napsütéssel. Sunnyval Cockingtonban sétáltunk, még egy napos padra is leültem, hogy kiélvezzek néhány perc D vitamint :) Mire hazaértünk eleredt az eső, most is fúj a szél, és esik. 

Hétvégén prom ruhát keresgéltünk Aisának, mert volt valami vásárféle. Nem találtunk semmit, csak bénákat. Aztán kitalálta, hogy ő horgolni fog magának egy promruhát, már meg is tervezte, milyen lesz. Az ötlet jó, de ki tudja, mennyi ideje lesz erre? Hamarosan kezdődik a GCSE és már így is nagyon le van terhelve szegény. 

A döcögősen kezdődő könyvem most hirtelen szárnyakat kapott és füstöl a billentyűzet az ujjaim alatt. A kiadónak május végére ígértem, hogy talán addigra lesz belőle valami. A Tania második részét most szerkeszti, Debike elkészítette a borítóját is, szóval talán március végén, április elején már elérhető lesz online. Egyébként most írták át a szerződéseket, mert szeretnék a papír alapú könyvkiadást is elkezdeni, hangoskönyvet és a könyvek angol nyelvre fordítását is tervezgetik. Jó lenne, mert egyébként baromi drága a műfordítás. Ki tudja, ez a kis kiadó egyszer csak beindul és talán lesz belőlem valaki mire elérem a nyugdíjas kort. :P

Az új könyvem témája merőben eltér az előzőétől. Mivel béna vagyok az ilyen "imázs" kategórizálásban, úgy mondanám, hogy életszerű, akár megtörtént eseményeken is alapulhatna. 

Nincs benne se időutazás se efféle csiribiri dolgok. Budapesten és később egy osztrák kisvárosban Kirchdorfban játszódik a kilencvenes évek végén, kétezer elején. Kicsit krimi, kicsit kaland, abszolút egyszerű emberekkel,  hétköznapi és nem szuper hősökkel. A címén még rágódom,  hiszen az az egyik legfontosabb dolog. Egyelőre csak werkcíme van :D "Főcim: ANYA  alcím:  gyerekrablás a Sajó utcában"  Miért Sajó utcában nem tudom, ez jutott az eszembe de ha valakit érdekel az eddigi tartalom és van affinitása ilyesmihez, az jelentkezzen.  Mindkét dolog nagyon fontos a címben, de ha csak az lenne a címe, hogy Gyerekrablás a Sajó utcában akkor mindenki azt  hinné egy szimpla bűnűgyi regényről van szó, de nem egészen. Az anya is fontos, mert ugyan van ilyen meg olyan anya is a könyvben de az egyik vérszerinti a másik meg édes... Szóval nehéz. A borítóról majd megkérdezem Debikét, aki ugyan soha nem fogja elolvasni (Taniát sem olvasta) de a tartalom alapján biztos valami cool borítót szerkeszt nekem. Ilyen jó dolgom van nekem, mert mindegyik gyerekem egy zseni :)

London London again

Megyünk Londonba Kőhalmi Zoltán  stand up comedy estjére. Még a koronavírus sem állíthat meg minket. Még decemberben vettük meg a jegyeket Mariannékkal mert nekik is kedvencük. London cirka négy órára van, de nem unatkozunk, velük mindig van miről beszélgetni.

A Grand nevű szórakozóhelyen volt megtartva. Régebben színház, és zenés lokál volt. Kőhalmiban icipicit csalódtam, valahogy többet vártam tőle, vagy nem ezt amit összehozott. Mondjuk, hogy háromszor nevettem őszintén, a többi csak azért volt, mert Mariann úgy kacagott mellettem, hogy önkéntelenül elnevettem magam én is. Jó volt a társaság és még élünk :)  Éjjel fél kettőre értünk haza, másnap reggel meló...