Lajos visszatér!

Másnap reggel lementem, hogy bepakoljak a mosógépbe ekkor vettem észre Lajos nyomait újra a földön, a szennyestartóban és az ajtó sarkában, ahol a pvc padlót megrágta. Felhátráltam a nappaliba (ami két emelettel feljebb van, úgyhogy nem volt könnyű) és elújságoltam a jó hírt: Lajos még közöttünk van! Tibi meggyötört arcába néztem aztán közöltem a jó hírt Dannel is. A két férfi megvizsgálta a terepet majd különféle stratégiákat kezdtek kidolgozni. A falon betömött lyukat Lajos vidáman kirágta, valamint a szárítógépen lévőt is. A legkézenfekvőbb az volt, hogy felhívjuk az önkormányzat által üzemeltetett köztisztasági céget, akik az online oldalon azt hirdették, hogy ha ilyesmit észlelünk, akkor ingyen és bérmentve kártevőmentesítenek.
Persze kivéve, ha koronavírus miatt le van zárva minden. Tehát fel sem vették a telefont, és nem válaszoltak az email-re. Hiába  is ecseteltük, hogy Lajosnak kissé fura, kínai akcentusa volt vuhani tájszólással, valamint köhécselgetett, nem hatotta meg őket.
 Mi azonban gyors megoldást kerestünk, hiszen nem akartunk  Lajossal a lezárás végéig lakótársi kapcsolatban élni. Büdös is és mindenhol otthagyja a névjegyét, mellesleg láttam a busa fejét a szárítóban, úgyhogy kösz, de nem szeretnék találkozni szemtől szembe vele, mondjuk éjszaka amikor kibotorkálok a mellékhelyiségbe. Tehát kerestünk egy vállalkozót, aki másfél órán belül ki is jött csapdával és jótanácsokkal felszerelkezve. Időközben megtaláltam a szekrényben egy nejlonszatyrot, amiben voltak a húsvéti édességek és néhány csomag keksz (oda szoktam dugni, ha nem akarom, hogy a lányok megtalálják. A konyha túl kicsi ehhez, sajnos) Természetesen a húsvéti csokik már régesrég elfogytak, de a két csomag kekszet a zacskóban hagytam, azonban most csak a fele volt meg, a zacskó is meg volt rágva. Az kártevőírtó aztán megtalálta a másik felét a csomagnak szétszórva a szekrény mögötti tároló részben.

Lajos arca, amikor bejelentettük,
nem hosszabbítjuk meg a szerződését

Két csapdát helyezett ki, közben a landlord is tiszteletét tette és rácsot hozott a szellőző köré. Persze a kártevőírtó mondta, hogy jó lenne ha nyitva hagynánk a lyukat, hiszen mi ezt Lajost akarjuk megfogni, aki intelligens egyed és ha már szólt a családnak, akkor azok bármi áron is, de valahol be fognak jutni a házba, ha nem a lyukon akkor más, lehetséges bejáraton, hogy élelemhez jussanak. Jó lenne, ha a lyukat használnák, mert ennek a végén várja őket a csapda, viszont máshol nem számítunk rájuk. A landlord ezt az ötletet elvetette és feltette a rácsot. Tibi bekapcsolta a kamerát, amit még azért vettünk, hogy a kutyát figyeljük itthon, és felvételre állította, vagyis ha mozgást érzékel, akkor bekapcsol és felveszi amit lát.
Ebben a miliőben hajtottuk álomra a fejünket. Reggel, mielőtt lementünk volna, megnéztük a kamera felvételeit, de nem vett fel mozgást. Azt gondoltuk Lajos kinn rekedt az éjszakában. Így se rossz. Majd mikor lementünk és megnéztük a csapdákat, a szekrény mögött megtaláltuk őt. Szorult helyzetére való tekintettel igen rossz állapotban volt.
Lajos már nincs közöttünk, de remélem a családja nem látogat meg minket leróni a végtiszteletét. Senkinek sem ajánlom a patkány tartást, mert nagyon költséges. A mi számunkra mínusz egy szárítógép (15O font) kártevőírtó (13O font) és a szőnyegtisztítás költsége (25 font), nem is beszélve a folytonos aggodalomról az egészségi állapotukat illetően. Szóval, inkább fogadjatok örökbe egy kutyát...

Patkány a szárítógépben I.

Hogy ne teljenek napjaink unalmasan a kijárási korlátozás ideje alatt, szerencsére akad néhány jelentkező, aki kissé felpörgeti a vérkeringésünket és duplájára emeli pulzusszámunkat. Igaz, én naponta dolgozni járok az öregek otthonába, és már Debike is elkezdett újra bejárni a munkahelyére, de az otthon maradottaknak mégiscsak monoton telnek az órák, napok. Két napja történt, hogy este tízkor bementem a háztartási helyiségbe ( itt a mosó- és szárítógép van, valamint a másik oldalán az óriási térelválasztó szekrény, ahol a ruháinkat, s mögötte pedig az egyéb kacatot tartunk, amit máshová nem igazán tudnánk tenni).
Furcsa, idegen szag csapta meg az orrom, ami nagyjából a szennyvízcsatorna és szeméttelep elegye. Sokszor előfordul, hogy a mosógépen keresztül lehet hasonlót érezni, amikor a lefolyóból visszajön a szag, de ez inkább nedves időszakban szokott előfordulni és korántsem ilyen drasztikus, mint amit most éreztem.
Átraktam néhány ruhát a szárítógépbe, hogy reggelre kész legyen. Két hónapja cseréltük le, mivel a régi elromlott és az belső keringetésű volt, ez pedig sokkal gyorsabban szárítja a ruhákat mivel a meleg, párás levegőt kivezeti  a szabadba.  Örültem, hogy lecseréltük a régit, hiszen ez sokkal gyorsabban szárít, és a ruháknak is jobb illata marad. A kivezető nyílásról azonban hiányzott a rács, és meg is beszéltük, hogy azt majd pótolni kell. Ebben maradtunk.
Tehát átraktam a ruhákat a gépbe, és beindítottam, de egy tized másodperc múlva sebesen ki is kapcsoltam, mert valami akadályozhatta a dob elindulását és furcsa zörejek hallatszottak. Azonnal lerohantam Danhez, aki sokszor segített már az előző gép hibáját kijavítani vagy legalábbis megoldást találni a bajra. Mondta, mindjárt jön, addig visszamentem, és kinyitottam a szárítógép ajtaját,  kivettem a szűrőt, ám ebben a pillanatban még erősebben éreztem a szagot és megpillantottam a szűrő alatt valami sötét izét, ami nem mozdult, de tudtam, hogy  nem lehet más, mint egy patkány (mostantól nevezzük Lajosnak) Semmiképp sem egér, hiszen az jóval kisebb. Tibi néhány nappal azelőtt pont az úton átbicajozva lefotózott egy szabálytalanul átfutó szürke, dagadt egyedet, szóval realizáltuk, hogy itt a közelben is néha előfordulhatnak. Felmentem Tibihez is és már ketten jöttek átvizsgálni a terepet, hol lehet Lajos. Kihúztuk a szárítógépet és eltávolítottuk a falból a műanyag csövet, amelyen keresztül kiáramlik a meleg levegő. A csőben találtunk vérnyomokat, a szárítógépben viszont nem láttuk már a sötét sziluettet, ezért úgy gondoltuk megsérült, de felmenekült ahol jött, vagyis a csövön keresztül a szabadba. Gyorsan leragasztottuk a cső kivezető nyílását és kint pedig a bevezetőt, valamint a szárítógépen is a lyukat.

Lajos osztálytabló fényképe

Úgy döntöttünk, valószínű, hogy a mostani helyzetben kevesebb élelmet találnak kint Lajos rokonai, így bemerészkednek a házakba is. Én soha azelőtt nem tartottam kaját a háztartási helyiségbe, de mivel az most leghűvösebb krumplit, gyümölcsöt vittem le, és egy kosárban ott tartottam amikor ez a koronavírus mizéria elkezdődött. (upsaid down házunk van tehát a bejárati szinttől lefelé kell menni a szobákhoz és a háztartási helyiség a másik, föld alatti rész mellett van így jó hűvös)  Aztán rájöttem, hogy gyümölcsöt mindig tudok venni, de a krumpli még nem fogyott el amit hetekkel azelőtt vettem. Ezt szagolhatta ki Lajos, és egy jobb élet reményében beköltözött hozzánk.
Tanakodtunk, hogy lehetne kitisztítani a gépet belül, de  esély sem volt, hogy odaférjünk azon helyekhez, ahol Lajos megfordult, sőt vérzett, talán be is pisilt félelmében, ki tudja. Így aludtunk el, mindenféle szép, tündérkés álmunk volt láthatatlan repülő patkányokról. Reggel kipihenten ébredtünk (nem). Én mentem dolgozni, a többiek meg próbálták kitalálni mi legyen a szárítógéppel. Délután, miután a Curry's call center azt mondta, hogy ilyen meghibásodást, vagy belső szennyeződés eltakarítását nem vállalja a szervíz (pláne a jelenlegi helyzetben) úgy döntöttünk, hogy veszünk egy másik gépet, nem volt olyan horrorisztikus az ára, de van két olyan férfi is a házban akik túl higiénia mániások, valamint a gép hozzáférhetetlenségéből adódóan kétséges lenne a fertőtlenítés. És az a szag... Lajos szaga még mindig ott van a gépben. Mondtuk, egyszer élünk, most úgyse költünk másra, csak kajára. Ne nevessetek ki érte. Ebben maradtunk, az új szárító kedden érkezik, a "régit" pedig elviszik. Majd néznek nagyot, hogy a "régi" sarkain még ott az eredeti lefóliázás amit két hónapja nem szedtem le. :P
Persze majd nekünk kell kivinnünk és behoznunk a másikat, mert most nem jönnek be a lakásba a hórukkemberek.

Még mindig szép az idő

Teljesen el vagyok kényeztetve :) Szula rakott krumplit készített a minap, Debike pedig baked chicken-t (nemtom hogy van magyarul) most pedig banánkenyeret süt. Még jó, hogy néha dolgoznom kell, mert esélyes így is hogy hízok néhány kilót, de ha csak itthon ülnék, akkor karantén végére alig férnék ki az ajtón.  A helyzet egyébként változatlan. Az idő gyönyörű, de akinek van egy kis esze, az otthon marad. Persze a napi egy kijárást sokan kihasználják, futnak, bicajoznak, fociznak, kutyát sétáltatnak. Persze van, aki túlzásba viszi, és összejön a barátaival valamelyik parkban. Sajnos itt Torquay-ban nincs elég rendőr, hogy ilyenkor fülöncsípjék az ebadtát, mert valószínű, hogy az illetőknek nincs közeli s távoli hozzátartozója, aki keményen dolgozik a kórházban, vagy épp ott haldoklik mert a vírust elkapta. De még így is azt mondta ma az egészségügyi miniszter, hogy nem emelkedett meg a kórházba kerülők száma, tehát azért nagy része az embereknek józanul gondolkodik és otthon marad, így segít megállítani a vírus terjedését. Talán hamarosan mindenki megérti, hogy ez fontos.




Megjelent az Agenda kiadónál a Tania második könyve, kapkodják mint a cukrot :D (nem) De azért jó lenne. Az új könyvem közben elküldtem a kiadónak, aki elolvasta a szinopszist és úgy tűnt, tetszik neki. Talán nyáron megjelenhet, feltéve, ha megtalálom hozzá a megfelelő címet :/
 Ma megláttam a párizsi Sacre Ceour-ről egy fantasztikusan szép képet, és eszembe jutott a két éve elkezdett regényem, amelynek persze már megvan a címe " A tükör " és ezen a helyen kezdődik a történet. Lehet, folytatom. Most úgyis olyan elveszettnek érzem magam írás nélkül :)









Ma találkoztam Mariannal a melóhelyen. Hiányzik, hogy nem tudunk sokat dumálni, mert ugye ez melóhely. Máskor ilyenkor már elmentünk a Breakwaterbe kajálni meg Pimms-et inni, most meg, semmi :( Remélem hamarosan lesz lehetőségünk. Azt mesélte, ma van Neisha (az egyik idősebb nővér) születésnapja. Véletlenül tudta meg, mert soha nem mondja, fogalmunk sem volt eddig hány éves lehet, csak úgy saccolgattunk. Szóval Neisha ma hetven éves, de nem dolgozott a héten. Vettem a kettőnk nevében egy kártyát meg két csomag vegyes magos izét (mert folyton ilyeneket eszik) akácmézet (nem jutott jobb az eszembe, mert a csokira allergiás, virág az meg most veszélyes lenne) és leraktam az ajtajába. Később írt Mariannak, hogy megtalálta és jólesett a meglepetés :)

Mindenki együtt :)

sor a Sainsburys előtt, a két méter
távolságot megtartva

Az utóbbi pár nap munkával telt, nem nagyon volt időm semmire. Amikor meg volt, csak tétlenül bámultam a közösségi oldalakat. Befejeztem a könyvem és emiatt tétlenkedek. Tegnap szabadnapom volt de mától előreláthatólag majdnem két hétig dolgozom. A fél Carisbrooke otthon van, mert vagy ő vagy valamelyik családtagja beteg, ezért aki megmaradt, próbálja pótolni ezen shifteket. Közben nézzük egymást, melyikünk lesz a következő. Ha nem lenne Beata, a lengyel kolléganőm, akkor sokkal uncsibb lenne dolgozni, mert együtt dolgozunk és sokat röhögünk, sokszor magunkon is. Elnézve ismerőseim posztjait a fészen, kivételesen szerencsésnek tartom magam, hogy dolgozhatom, és nem kell egésznap a szeretett családom körében lennem, akiket persze, hogy szeretek, de azért napi 24 órában jóból is megárt a sok. Azonkívül szerencsés vagyok mert pénzt kereshetek és nem kell aggódnom, miből fizetem a számláink.
Tibi végre megcsinálta a Bromptonját és naponta bicajozik egy nagyot. Aisa és Szula reggelente kiviszik Sunnyt, néha Debike és Dan is elviszik sétálni.

Add caption

Ma vásárolni voltam a Sainsbury's-be ahol most egyesével lehet csak bemenni, és hosszú sort kell végigállni, mert csak akkor engednek be ha valaki kijön. A dolgozók lefertőtlenítik a kosarat úgy adják a kezedbe. Viszonylag gyorsan végigálltam a sort és nagyjából mindent kaptam amit venni akartam. Persze jóval kisebb most a választék, de mindig van valami alternatíva. Az egyik idősebb nővérnek is vettem ezt azt és Beátának is hoztam gyümölcsöt. (Kaptam cserébe valami finom almás fánkot vagy mit. Tibi megette az egészet annyira szerette. Majd elkérem a receptet tőle) Hazaérve mindenki egy kupacban volt a szobában, de jókedvű társaság volt, és akkor nem bánom ha a feje tetején áll minden.

ennyi maradt... :P

A naptár szerint két naponta porszívózik valaki, aztán majd kialakul még, hogy ki mit csinál ha én nem tudok, mert dolgozom. (Sportnapnak neveztem el)
 Az ebédet ma én csináltam (kelkáposzta főzelék fasírttal) hagytak nekem is egy keveset. :P Holnap rakott krumpli lesz, azt majd Szula és talán Debi készíti.