Vissza a napfényes Angliába!

 Az este csöndesen telt. Péntek lévén fish and chips is akadt az étteremben, így Tibinek is megvolt az öröme. Visszatérve a kabinunkba összepakoltam és a bőröndöt kitettem a kabin ajtaja elé ahogy kérték. Előző este megkaptuk az instrukciókat és a színes jelzőszalagot amit a bőröndre kellett tenni a nevünkkel ellátva. A színek választották el hogy ki melyik járatra megy vagy esetleg szállodába,  kivitték reggel a a hajóállás várójába ahol könnyen megtaláltuk és a buszhoz vihettük. 

Korán keltünk hogy reggelizni tudjunk mielőtt elindulunk. Fél hétkor már nyitva volt az étterem és a busz 8-kor  elindult a repülőtér  felé. 

A majorkai reptér tömve volt emberekkel, a biztonsági ellenőrzés után megnéztük honnan indul a gépünk. Leülni azonban nem lehetett mert sehol nem voltak ülések. Az emberek a földön ültek vagy az éttermekben múlatták az időt. Beültünk mi is az egyikbe. Szerencsére volt elérhető wifi így eltelt az a kevés idő míg kiderült melyik kapuhoz kell mennünk.  Mire sikerült a gépre felkerülnünk Tibi már nagyon fáradt volt. 

A repülőút nem volt éppen csöndesnek mondható mert tele volt a gép apróságokkal de szerencsére csak két óra volt. 

 Mire a kis exeteri reptéren végigzongoráztuk a kötelező procedúrát, már csak egy jó ebédre és pihenésre vágytunk. Odasétáltunk a kisautónkhoz de a távirányító nem nyitotta az ajtókat. Kinyitottam manuálisan és becuccoltunk. Sajnos az autó néma maradt se kép se hang. Attól tartottunk lemerült az akkumulátor. A szivargyújtó töltőben benne volt az USB töltő és a telefontöltő kábel és ez okozhatta a bajt. A long stay parkolóban közel s távol senki akitől esetleg segítséget kérhetnék de miért is várnám el hogy bárki bikakábelt tartogasson a csomagtartójában. Eszembe jutott hogy negyven fontot fizetek havonta az AXA biztosítónak és bizony jól emlékszem hogy hozzátettem a szervíz szolgáltatást ha valahol lerobban az autó. Nosza felhívtam őket. Az első hívásnál a hölgy nehezen értette a rendszámot aztán azt kezdte fejtegetni hogy június elseje óta nincs road tax az autón. Persze hogy nincs mivel kaptam egy levelet hogy nulla fontot kell fizetnem mivel az autóm környezetbarát. Ezzel elment vagy tíz perc majd félrerakott hogy utánanézzen. Feldühödtem, tényleg most ez a legfontosabb amikor segítséget kérek egy fizetett szolgáltatótól? Leraktam, újra hívtam őket. Harmadjára egy férfi vette fel, elmondtam mi a probléma, megkérdezte a rendszámot és azt hogy pontosan hol vagyok és azt ígérte egy órán belül itt az emberük. Ez a beszéd. Fél óra múlva hívott a szerelő hogy pontosan hol is vagyok a parkolón belül és már ott is volt. Nagyon kedves fiatal srác volt, egy pillanat alatt bebikázta a kisautót és már száguldottunk is haza. A szerencsénk az volt hogy még bőven benne maradtunk a hosszú távú parkoló időablakában és nem kellett ráfizetni. Egy óra késéssel ugyan de hazaértünk végre. Aisa Debi és Sunny várt otthon minket. Készítettek ebédet, szép rend volt és végre kipihenhettük ezt a hetet.

Itt Angliában nagyon komolyan veszik a road taxot. Ha valaki nem fizeti kerékbilincset tesznek az autóra ha a közúton találja az az ellenőrző autó ami folyamatosan járja az utakat. A DVLA levelet küld még a tax befizetési határideje előtt és a fizetést online is meg lehet oldani. Azt viszont nem tudtam hogy ha nulla fontot kell fizetnem akkor is fel kell mennem a kormányzat oldalára és végigzongorázni a procedúrán egészen a végéig ahol nulla fontot kell fizetnem. Így “zöldre” vált az autó útadója. Talán ha ez a kis affér nem történik meg és járom az utam nap mint nap, hogy csodálkoztam volna ha egyszer csak rákerül az a kerékbilincs a kisautóra mert nem fizettem ki a 0 adót rá a kormányzat oldalán. Szóval minden rosszban van valami jó is. Még az este kifizettem a nulla font útadónkat.

Cosmo Classic 7.nap Palamos

Az éjszaka igencsak mozgalmas volt, legalábbis a kajüt ablakon kívül úgy tűnt. A kapitány még este felkészített mindenkit hogy elég erős szép várható és mindenki óvatosan közlekedjen a fedélzeten, főként fogódzkodjon. Minden mozdítható dolog lekerült az alsóbb szintekre, szóval megtették az óvintézkedéseket. Mivel szembe szél volt először nem is nagyon lehetett a hajó mozgásából érzékelni csak az ablakokon kitekintve lehetett látni a magasabb hullámokat. Éjszaka azonban ez megváltozott, nyilván az útirány miatt. Egyre jobban lehetett érezni a hajót vagyis az emelkedést és süllyedést. Emiatt elég rosszul aludtam vagyis egyáltalán nem. Nem voltam tengeri beteg de ha az ember ehhez nem szokott hozzá akkor aggódik egy cseppet. Tibi eddigre már egész jól lett és végighallgattam a bosszankodását, hogy hagyta magát rábeszélni arra hogy ne menjünk ki Monacót megnézni, hiszen nem volt rosszul szerinte csak én aggódtam túl a dolgot. Persze ez nem így volt de felesleges volt leállni vele vitázni mivel tudtam hogy ezek az órák szinte teljesen kiesnek az emlékeiből. A napot szinte teljesen átaludta és csak nehezen  tudtunk az ebéd és vacsoraidőben eljutni az étteremig, és utána szinte azonnal visszakívánkozott az ágyba, úgy legyengült. De persze erre már nem emlékezett, csak az maradt meg neki, hogy azt mondtam nem megyünk sehová mert tikkel a szeme és visszakísértem a szobába. Azt mondta hogy ez a második alkalom hogy kihagyta Monacót pedig nagyon szeretett volna kimenni. Rettenetesen éreztem magam emiatt és még csak haragudni sem tudtam rá amiatt hogy a szememre hányta, miattam hiúsult meg a kirándulás. Arra gondoltam lehet hogy tényleg hagynom kellett volna az előjeleket a csudába és mentünk volna ki a többiekkel? Rémálom lett volna ilyen állapotban visszajutni a hajóra. Úgy sajnálom… olyan szemét ez a betegség. Erre a napra várt és ez a kurva tumor beintett neki.  Azt mondta, hogy soha nem fogunk ilyen közel kerülni ennyi pénzért erre a helyre mert nagyon drága a szállás. 

Szóval emiatt és a szél miatt sem volt túl jó az éjszakám. Reggel aztán olyan voltam mint egy mosogatórongy. 

Reggeli után kicsit pihentünk majd felmentünk napozgatni és jakuzzizni a fedélzetre. 

Nem mentünk ki Palamost megnézni. Megkaptuk a holnapi menetrendet, mikor indul a busz a reptérre, mikor tegyük ki a bőröndöt hogy a buszra feltegyék, meddig reggelizhetünk. Ha minden jól megy a gépünk dél körül száll le Exeterbe és onnan körülbelül negyven perc hazáig az út. Kettőre haza is érhetünk.

Ami feldobta a napom az volt, hogy megkaptam az MP3 fájlt a Halime c. hangos könyvről és fantasztikus jó lett. Hamarosan a YouTube-on is hallható lesz és a Spotify-on. Ha valakit érdekel itt a hangoskönyv felolvasó csatornája. https://youtube.com/c/Ambrusaalkot%C3%B3ist%C3%BAdi%C3%B3jaHangosk%C3%B6nyv

Az is lehet hogy a Sorscsapda is felkerül ilyen formában a YouTube-ra és talán a Tania sorozat is. Örülnék neki. Egyébként nagyon lelkiismeretes munkát végzett a felolvasó, ISBN számot kért a hangoskönyvre így bekerül a Magyar Elektronikus Könyvtárba is ahonnan szabadon letölthető lesz. 

Cosmo classic 6.nap Villefranche

Nagyon rákészültünk, talán ez volt a baj. Jól aludtunk, Tibi is kipihent volt reggel mikor felébredtünk. Éjszaka kicsit jobban hullámzott a tenger, erre néha felébredtem de láttam hogy az ég csillagos, tehát nem vihar van csak talán széllel szemben hajózunk. Reggeli után szépen felöltöztünk de mikor elindultunk Tibi mondta hogy picit furcsán érzi magát és én szinte biztos voltam abban hogy ma sehova nem megyünk. Ez minden hónapban elő szokott vele fordulni mióta ez a betegség megtámadta.

Előbb a szeme kezd tikkelni majd a bal keze kontrollálatlanul kezd rángatózni bizonyos időközönként. Ez a seizure-nek nevezett állapot ugyan enyhe tünetnek tűnik de annyira leszívja az energiáját hogy néha az egész napot átalussza és nagyon gyenge lesz. A szerencse a bajban talán az volt hogy nem valahol Monaco felé félúton sétálva kezdődött mert akkor nagyon nagyon lassan és nehezen tudtunk volna visszajutni a hajóra. Sajnos azonban ennek a mai kirándulásnak annyi. Tibi nagyon várta Monacót, szeretett volna sétálni ezen a gyönyörű helyen. Néhány éve átutazóban voltunk itt a gyerekekkel de nem sok időnk volt. Mindegy, ez sajnos benne volt a pakliban, sajnos kiszámíthatatlan és alattomos ez a betegség. Néha igencsak beletenyerel a dolgok közepébe. 

Visszamentünk a kabinunkba és Tibi lefeküdt. Szóltam a room attendantnak hogy ma hagyja ki a takaritást. Kettőkor elmentünk ebédelni mert addigra érezte magát elég erősnek és éhesnek hogy elinduljunk. Még megvártuk a háromkor felszolgált scone-t aztán visszajöttünk a kabinba.

Cosmo Classic 5. Piombino

 Hát ez az a nap mikor nem szállunk partra. Éjjel felébredtem hogy szinte száguld a hajónk, a sötét tengerben fehér habokat hasítottunk, a hold már alacsonyan járt. Gyorsan csináltam egy gyors videót olyan szép volt ez a látvány. Sietségünk oka az volt, hogy időbe a piombinoi kikötőbe érjünk és tekintve, hogy este másfél órás késéssel indultunk, indokolt volt a teljes gőz. Amikor az utasok elhagyják a hajót a boarding pass-szal lépnek ki és ugyanezzel kell belépni. Két utas vagy nem ért vissza vagy valamilyen okból elmaradt a beregisztrálás. Gondolom emiatt indultunk később. A napfelkeltét viszont nem mulasztottuk el ma, időben keltünk. Egy picit imbolygott alattunk a hajó de csöppet sem volt kellemetlen és egy idő után már nem is éreztük. Hétkor reggeliztünk. Jól esett a személyzet figyelmessége. Tibi kakaót szeret  inni de ez itt nem általános. Így kértem és kaptam is az ezelőtti napokban de tegnap nem találtak. Később amikor napoztunk odajött az egyik felszolgáló és szólt hogy holnap nem felejtik el a kakaót. Ma ahogy megjelentünk az étteremben máris a kezembe adták a Nesquick tasakocskát. Közel hatszáz ember nyaral a hajón és fordul meg az étteremben, hogy mégis oda tudnak figyelni egy-egy extra kívánságra az figyelemreméltó. 

Reggeli után kijöttünk a pool deckre és jakuzziztunk én úszkáltam is kicsit. 

Tibi lepihent ebédig én pedig kiültem és hallgattam a délelőtti játékokat. A bingó és a kvíz mindennapos, az óriási kijelzőn naponta jelentkezik a társaság igazgatója és társával egy kis reggeli showműsor keretében elmondja milyen programok várhatóak a nap folyamán. 

A mindennapi kvízben még egy magyar kérdés is volt! Melyik a fő fűszere a magyar gulyásnak? A tizenöt kérdésből ebben az egyben teljesen biztos voltam 😂

Ebéd után a negyedik szinten lévő bár egyik vendégmarasztaló kanapéjába süppedve halk zenét hallgattuk úgy két órán keresztül el-elbóbiskolva,  majd újra felmentünk a mozgalmasabb pool deckre és scone-t ettünk clotted cream-mel és  dzsemmel. Tibi fotót is készített róla a következő felirattal: alul a krém felül a dzsem 😂 Köztudomású, hogy a Devoniak és a Cornishok (Devon megye és Cornwall megye Dél Angliában) között folyó évszázados ellentétre utalt miszerint Devonban alul a krém  fölül a dzsem Cornwallban pedig fordítva. Számomra a  devoni tűnik kézenfekvőnek hiszen fordítva olyan mintha a lekváros kenyeret vajjal próbálnám megkenni. Ilyen mélyen szántó gondolatokkal fogyasztottuk el az afternoon tea jellegzetes ételét. Ezután azt is megbeszéltük hogy most milyen nehéz a sorsunk 😂 Két kör séta  a felső fedélzeten a futópályán (4 kör egy mérföld) majd leheveredtünk a hajó orrában mert delfineket akartam látni. Nem láttam.

Este megkaptuk a holnapi itinert. Villefranch-ban horgonyoz majd a

hajó és csónakokkal viszik ki az embereket. Onnan villamossal lehet eljutni Monacóba azt mondják. Tibi nagyon szeretne kimenni úgyhogy reggeli után indulunk.

Cosmo Classic 4. nap Nápoly

Öt negyvenötkor kierőszakoltam magam az ágyból és felmentem a fedélzetre. Bár a napfelkeltét talán tíz perccel hogy lekéstem de még így is gyönyörű volt a közeli partok hegyvonulatai fölött lebegő nagy vörös labda. 

Kellemes volta hőmérséklet  ami azt jósolta hogy később bizony cudar meleg lesz. Reggeliztünk és addigra a Discovery2 beállt Nápoly forgalmas kikötőjébe. 

Nyolc óra volt mikor szilárd talajt ért a lábunk és igyekeztünk kijutni az óriási kikötőből lerázva a taxit és városi idegenvezetést ajánlgató olasz embertársainkat. Egy kört tettünk, kicsit. Elég is volt. Valaha bejártunk minden érdekes helyet és látnivalót a nyaralások alkalmával. Most kevesebb lett az energia pláne a nagy meleg rá is tett egy lapáttal vagyis levett egy lapáttal belőle. 

Visszaszédelegtünk a hajóra és onnantól kezdve csupa kellemes dolgot csináltunk. Napoztunk, jakuzziztunk a pool decken majd ebédeltünk és fagyiztunk. Messziről is szép Nápoly, talán sokkal szebb mint közelről. A távoli, párás ködbe vesző kupolák, a hegytetőn terpeszkedő casa-k, a közeli szigorú szürke erőd közelében nem látszik a szemét, a por, az építkezések zaja, a rohanó emberek, a türelmetlen vezetők hangos dudái és a koldusok az utca porában. Tibi pedig kevésbé fárad el ha csak a fedélzeten sétálunk. A hajó szerencsére óriási, így talál magának elfoglaltságot az ember. Neki is tetszett a tegnap esti műsor így ma már érdeklődött hogy mi lesz az esti program. Sajnos számunkra nem olyan érdekes előadó lesz, viszont tangó versenytáncosokat láthatunk nyolc körül. Arra kíváncsiak vagyunk. Imádom ezeket a gyönyörű, minden ízükben izmos, hosszúlábú nőket, függetlenül attól, hogy heteró vagyok de ami szép az szép. Ötkor lesz valami tíz fontos vásár, arra is kíváncsi vagyok már csak azért is mert a tegnap táskavásárról lemaradtam. Még egy árva hűtő mágnest sem sikerült beszereznünk, azt hiszem a jövőben kénytelen lesz mindenki hitelt adni a szavamnak mikor azt állítom, voltunk Palermóban, Nápolyban, Monte Carloban stb. anélkül hogy ezt műanyag,  giccses hűtő mágnesekkel igazolni tudnám.

Késő délután a hangyaboly kellős közepén élő zenét hallgattunk, tea time-kor friss meleg scone-t ettünk clotted cream-mel és lekvárral . Este hatkor indult a hajó a nápolyi kikötőből, addigra vadásztam magamnak egy koktélt, bár nem vagyok az a napközben koktélozó fajta (őszintém szólva még esti sem) de mindenki körülöttünk gusztusosabbnál gusztusosabb, színes italokat szopogatott a párás poharakból, és akkor valahogy én is megkívántam. Fizetni nem kellett csak a szobaszámot írták fel, majd az út végén kiderül mennyibe került a magam sem tudom mi de nagyon finom ital. Aztán átöltöztünk és vacsoráztunk majd beültünk az egyik szép helyre hallgatni a zongorista lányt. Megnéztük ahogy a piros labda aludni tér, majd mi is visszatértünk a szépen kitakarított szobánkba hogy megegyük az esti csokinkat és elolvassuk a holnapi programot amit az ágyra készítettek nekünk. Reggel 5.25kor fogok felkelni hogy megnézzem a napfelkeltét. Kilencre ígérték, hogy Piombinóba érkezünk. A toszkán települést már ismerjük. 2019-ben a környéken voltunk és persze Siennát, Pisát is meglátogattuk. Mivel Tibi ezektől a rövid sétáktól is nagyon kimerül, valószínű, hogy most csak távolról csodáljuk meg a ferde tornyot, már ha látszik  majd a kikötőből. 

Cosmo classic 3. nap Palermo

 Hat órakor ébredtem fel. Az angol időjárási viszonyoktól eltérően most kívülről volt párás a kabin ablaka, hiszen a legmegfelelőbb hőmérsékletre állítható légkondi kellemesen hűvös levegőt árasztott a kabinban, kint pedig kissé párásabb, meleg volt a levegő. Arra gondoltam, jó lenne otthon is egy ilyen kényelmes és pláne zümmögő ágy, mert ahhoz képest hogy tegnap nem fáradtunk el túlzottan, nagyon jól aludtunk mindketten. A napfelkeltéről már lekéstem, de azért gyorsan felmentem a kilencedik emeleten lévő fedélzetre, hogy készítsek néhány fotót, de sajna elég felhős volt az ég, a nap pedig elbújt mögöttük. Visszamentem a kabinba és ittam egy kávét. Tibi még félálomban volt, és mivel elvonási tüneteim nem csökkentek az internetet illetően, először végignéztem a tévé csatornákat, a híreket a BBC-n a tegnapi jubileumi ünnepségről. A királynő tiszta zöldben volt akár egy kis erdei manó. Annak is tűnt  apró termetével a mellette magasodó családtagok között. Rezignált arccal nézte a felvonulást, amire azt írták hogy meghatódott volt.  

Végigböngésztem a mai programot. Este ABBA műsor lesz, mondtam Tibinek hogy azt szívesen megnézném. Ő meg csak cöcögött. Jó hát neki nem kötelező, de úgy is tudom hogy bejön velem. Ha béna legfeljebb otthagyjuk. Nagy táskavásár lesz az ötödik szinten este hattól. Azt írják Ted Baker, Radley és Kipling már húsz fonttól lesz kapható. Nem vagyok a márkák nagy híve de a táskákat sajnos imádom. Persze - ha már utazunk - többre tartok egy városi sétán meglátott helyi terméket (na jó a végén úgyis kiderül hogy Kínában készült, de lehet hogy a Ted Baker is…). Akkor legalább elmondhatom hogy ezt itt vagy ott vettem. Azért kíváncsi vagyok a vásárra is. 

Nyugodt volt a reggel, nem voltak még túl sokan a reggelinél  nyolc órakor. A felhők is feloszlottak és amíg Tibi a fürdőszobában volt, én mint mindig, a kabin ablakára tapadva lestem a habokat,  a távoli horizontot. Úgy szeretnék delfineket látni! Az embert néha megcsalja a szeme, a hullámokon megcsillanó napsugarakat fényes uszonyoknak véli, aztán rájön hogy mégsem delfineket lát. De talán egyszer mégis sikerül. Esetleg bálnát is 😂 De miért ne? 

Tíz órakor megláttuk Szicília partjait és fél óra múlva kikötöttünk Palermóban. Ettünk egy könnyű uzsonnát majd kisétáltunk a kikötőből a városba. A Discovery 2. nem volt egyedül, több nagy hajó vesztegelt az óriási kikötőben. A kijáratot nem volt könnyű megtalálni ott viszont nem győztük visszautasítani a konflisokat, motoros idegenvezetőket, taxisokat. Nem akartunk hosszú időt kint tölteni mert nagyon meleg volt és Tibi gyorsan fárad. Random besétáltunk az első kacskaringós utcába. Az volt amire számítottunk; iszonyatosan piszkos utcák, régi, édes csipkés erkélyek és azokon lengedező, száradó ruhák, dudáló autók, mopedek, hangzavar és  zene, virágok, csinos, olasz nők. Egy óra elég is volt és alig vártuk hogy visszatérve a hajóra a légkondicionált szobánkban a hűvös ágyra vessük magunkat. 

Tibi pihengetett délután én pedig kihasználtam a megcsappant társaságot a hajón és kiültem a medence mellé egy pohár fehér bor társaságában és hallgattam a copfos lányt aki a hetvenes évek slágereit énekelte majd Amy Winehouse-t és mondhatom, kellemes volt. Később a hátsó decken hűsöltem egy tojásfotelben. Estig Tibi is pihent a szobában majd felmentünk vacsorázni. Közben elindult a hajó. 

Beültünk a színházterembe az Abba előadásra. Tehetséges fiatalok fantasztikus koreográfiával felölelték az Abba történetét. Élveztem minden percét és persze hangosan énekeltem. Tibinek is tetszett. Épp a naplementére lett vége amit a fedélzetről csodáltunk meg. A tenger most kicsit jobban hullámzik de épp csak egy kicsit jobban lehet érezni a hajó mozgásán. Szerencsére… A szobánk makulátlan lett újra mire visszaértünk és a holnapi program az ágyon várt meg persze az esti csoki. Holnap Nápoly reggel fél nyolckor! Ha szerencsénk van akkor még a nagy meleg előtt sétálhatunk egyet. 

Cosmo Classic második nap

 Tegnap este tizenegy óráig lógtam a kabin ablakában, kitekeredve a párnámra könyököltem hogy lássam elindulni a Discovery2-t. Sajnos egy jottányit se mozdult így elaludtam, de mivel hozzászoktam - a bár alig érezhetően de folyamatosan - búgó motorok hangjához felébresztett a megváltozott motorhang, amikor a hajó végre kitolatott Majorka kikötőjéből. Ekkor háromnegyed kettő volt. A kikötő fényei eltávolodtak és az escort hajó is visszafordult mikor hajónk “teljes gőzzel” elindult a nyílt tenger irányába. A kellemes zümmögés alattam elringatott, de pusztán ennyi volt érezhető a robosztus úszó pláza mozgásából és persze a kabin ablakából elém táruló tenger. Azt hittem kuka sötét lesz de a víz visszatükrözte a hajó fényeit ezzel adva különleges hangulatot az utazásnak. Bármennyire is szerettem volna tovább csodálni ezt a látványt, hamarosan elnyomott az álom és csak hat körül ébredtem fel. Tibi is felébredt. Azt mondta jól aludt. A napfelkelte látványa elmaradt mert borús volt az ég de még így is szép volt a tenger. Örülök hogy külső kabint választottunk. Nyolckor reggeliztünk és kiültünk a hajó hátsó részén lévő teraszra. Itt nyugisabb. Tibi pihengetett én pedig körüljártam a hajó többi részét. A hajón dolgozók nagyon udvariasak, segítőkészek. Az egyetlen dolog ami kissé megkeserítette a szájízünket, az ingyenes wifi hiánya. A saját szolgáltatónknál nagyon drága lenne a roaming, a Marellának viszont nagyon drága a wifije 5font/MB vagy egy napra 17 font vagy egy hétre 49font! És ez nem szobánként hanem személyenként értendő. Így üzentünk a gyerekeknek és kikapcsoltuk a mobil data szolgáltatást a telefonunkon. Végül is nem baj. Ma a tengeren van egész nap a hajónk, holnap reggel kilenckor köt ki elvileg Szicíliában, már ha behozza a késését. Az angol királynő uralkodásának hetvenedik évfordulója van ezért nem csak angliában ünnepelnek ezen a hosszú (4 napos) hétvégén hanem minden angol felségterületen. Bár a hétvégi idő jól kezdődött otthon de sajnos a szombati repülő show a híres Red Arrows bemutatója elmaradt az eső miatt. Itt egész nap játékok, kvízek, különféle partik vannak a jubileum alkalmával, illetve egy óriási Union Jack torta készült ami vacsoránál lesz felvágva.

 

A napot ellógtuk a “Veranda” nevű helyen. Ez a hajó hátsó részén kb a nyolcadik szinten van. Egy nyitott napozó rész kényelmes napágyakkal tojásfotelekkel. Nyugis csöndes hely. Szerencsére nem hallatszik ide a fronton zajló buli ahol nagyon meleg van, borzasztó hangos a zene és az emberek mint a heringek egymás nyakán ülnek a napágyakon, egyfolytában rendelik a koktélokat ami már nem tartozik az all inclusive kategóriába. Ma már az all inclusive-nál is van magasabb fok ami a prémium kategória, ezt személyenként hatvan fontért megkaphatod, és mindenféle alkoholos italt és extra kávét rendelhetsz. Ha nem vettél ilyen csomagot akkor a szobaszám alapján fizetsz ezekért. Nekünk nem volt erre szükségünk. 

  kilátás az üvegliftből

Elvonási tüneteim vannak az internet hiányától. A tengeren vagyunk mindentől távol így a szolgáltatótól sem tudjuk a napi öt fontos internet elérést megvenni. Egyedül a hajótársaság wifije elérhető, ami nevetségesen drága. Ma amikor már egy ilyen úton és máshol is szinte teljesen egyértelmű hogy ingyenes a wifi (mint legutóbb Mexikóban a resorts wifije) finoman szólva szarrágás ettől a cégtől a fizetős szolgáltatás. Ráadásul nevetségesen alacsony le és feltöltési sebességért. 

A tegnapi késői indulás okát nem indokolta meg a kapitány de azt bejelentette hogy kilenc óra helyett holnap tizenegykor érkezünk meg az első állomásunkra Palermóba, ahol harminc fok lesz minimum. Legalább az öt fontos tarifájú internet hozzáférést meg tudjuk venni. Remélem a lányok megkapták az üzenetem és nem idegeskednek hogy nem jelentkezünk.

Kicsit izgulok amiatt is, mert nem hallgathatom meg az egyik regényem első fejezetét a YouTube-on. Két hete megkeresett az egyik felolvasó akit egyébként is követek és hallgatok. Azt írta hogy néha meg szokta nézni a feliratkozói oldalait, így találta meg CCBrownt vagyis engem és a Halime c. fantasy regényem. Szeretné felolvasni, írta. Megengedem-e. Hát persze hogy megengedem, sőt egyenesen boldog vagyok hogy ilyen módon is,  de szélesebb hallgatóságot kap a könyv, ha már az olvasótábor nem lett olyan nagy. Az előkészületeknél még otthon voltam és minden üzenetre tudtam válaszolni, de a ma reggeli üzenetre már sajnos nem, pedig holnaptól vagy hétfőtől már hallgatható lesz a könyv és képet kért  könyvborítóhoz. Sajnos nem tudok küldeni. És valószínűleg nem az elsők között leszek akik meghallgatják. Elküldtem neki a Sorscsapdát is, ha tetszik neki talán az is felkerül a YouTube-ra és a Spotify-ra.  

Este lezuhanyoztunk, átöltöztünk a vacsorához. Mindenki ki volt öltözve mert különféle rendezvények és előadások voltak. Vacsora után leültünk egy kicsit hallgatni az egyik előadót de gyorsan meguntuk. Tibi lusta volt sétálni a fedélzeten pedig nekem inkább ehhez lett volna kedvem. Végül visszajöttünk a szobába és meglepődve tapasztaltuk hogy valaki megint orvul kitakarított és rendbe tette az amúgy is rendbe lévő ágyat amit a reggeli takarítás óta nem használtunk. Kaptunk csokit is. Úgy látszik naponta kétszer takarítanak, de minek? Legalábbis mi nem csinálunk nagy felfordulást néhány óra alatt. Remélem jól alszunk és holnap tudunk picit sétálni Palermo utcáin. ( ja és lesz Wifi) 

Cosmopolitan Classic első nap

 

Hajnal háromkor ébresztett a telefonom. Azonnal kiugrottunk az ágyból mert tudtuk hogy fél négykor el kell indulni ha az exeteri reptérre oda akarunk érni időben. Nem sokat aludtam ugyan de gyorsan összekaptuk magunkat. Tibi is készen volt hamar, a gyerekektől mar előző este elköszöntünk. Vagyis Aisától, mert csak ő volt otthon. Debi a családi messenger csoportba küldött üzenetet így mire felébredtünk már Szulától megkaptuk a leszúrást hogy neki nem is szóltunk hogy megyünk. 

                                                                        a hajónk :)

Vaksin elvezettem a reptérre es jól eláztunk a parkolótól a reptér épületéig de onnantól minden simán ment. Nem kötöttek bele semmibe mindenunk napra kész volt a covid tesztünk negativ. A repülő idoben indult es két óra múlva már Palma de Mallorka repterén vártuk a bőröndünket. Aztán a TUI busz elhozott minket a Marella Discovery 2. hajóhoz. Miután bemutattuk a beszálló kártyát az ügyfélszolgálat alkalmazottja arról érdeklődött hogy mi goldenek vagyunk? Őszintén fogalmam sincs, de azért a kezünkre húzott egy kék gumiszalagot amely ezt hirdette. Később levettük mert senkinek a kezén nem láttunk ilyet és úgy nézett ki hogy nem jár semmi kiváltsággal. Elfoglaltuk a kabinunkat amely a második decken egy külső kabin tehát ablaka van ami tök jó. Pihentunk egy keveset majd fementunk a kilencedik szintre ahol az éttermek vannak es a kulso teraszok napagyak medencek. Ebedeltunk az egyik onkiszolgalo etteremben aztan atoltoztunk es napozgattunk egy csondesebb reszen. Kellemes volt, kozben bameszkodtunk a kikotoben horgonyzó hajókat, a várost, a tengert. Korán vacsoráztunk  gondoltuk, lefekszünk  mert elég hosszú volt a nap. De még nem tudtunk aludni, így telefonoztunk az ágyban. Valaki kopogott én pedig úgy ahogy voltam kiugrottam az ágyból hogy felkapjak valamit és megnézzem ki az, de közben az illető be is nyitott. Sok ruha nem volt rajtam, elnézést kért és becsukta az ajtót. A takaritó volt. Felöltöztem kimentem, megkérdeztem mit akart. Azt kérdezte nem akarom-e, hogy most kitakarítsa a kabint? Este kilenckor. Mondtam, hogy köszi nem. És holnap? Mondtam hogy holnap se szerintem, erre megköszönte és a kezembe nyomott két csokit. Mit mondjak, neki biztos megérte ez a két csoki a látványt. Most itt ülök az ágyban, Tibi már elaludt és várom hogy végre behajózzunk, 😅 elinduljunk,mert holnap az egész napot a tengeren töltjük majd. Holnap után fogunk legközelebb kikötni Szicíliában. 

21.39 van és valaki porszívózik az ajtó előtt…