Az éjszaka igencsak mozgalmas volt, legalábbis a kajüt ablakon kívül úgy tűnt. A kapitány még este felkészített mindenkit hogy elég erős szép várható és mindenki óvatosan közlekedjen a fedélzeten, főként fogódzkodjon. Minden mozdítható dolog lekerült az alsóbb szintekre, szóval megtették az óvintézkedéseket. Mivel szembe szél volt először nem is nagyon lehetett a hajó mozgásából érzékelni csak az ablakokon kitekintve lehetett látni a magasabb hullámokat. Éjszaka azonban ez megváltozott, nyilván az útirány miatt. Egyre jobban lehetett érezni a hajót vagyis az emelkedést és süllyedést. Emiatt elég rosszul aludtam vagyis egyáltalán nem. Nem voltam tengeri beteg de ha az ember ehhez nem szokott hozzá akkor aggódik egy cseppet. Tibi eddigre már egész jól lett és végighallgattam a bosszankodását, hogy hagyta magát rábeszélni arra hogy ne menjünk ki Monacót megnézni, hiszen nem volt rosszul szerinte csak én aggódtam túl a dolgot. Persze ez nem így volt de felesleges volt leállni vele vitázni mivel tudtam hogy ezek az órák szinte teljesen kiesnek az emlékeiből. A napot szinte teljesen átaludta és csak nehezen tudtunk az ebéd és vacsoraidőben eljutni az étteremig, és utána szinte azonnal visszakívánkozott az ágyba, úgy legyengült. De persze erre már nem emlékezett, csak az maradt meg neki, hogy azt mondtam nem megyünk sehová mert tikkel a szeme és visszakísértem a szobába. Azt mondta hogy ez a második alkalom hogy kihagyta Monacót pedig nagyon szeretett volna kimenni. Rettenetesen éreztem magam emiatt és még csak haragudni sem tudtam rá amiatt hogy a szememre hányta, miattam hiúsult meg a kirándulás. Arra gondoltam lehet hogy tényleg hagynom kellett volna az előjeleket a csudába és mentünk volna ki a többiekkel? Rémálom lett volna ilyen állapotban visszajutni a hajóra. Úgy sajnálom… olyan szemét ez a betegség. Erre a napra várt és ez a kurva tumor beintett neki. Azt mondta, hogy soha nem fogunk ilyen közel kerülni ennyi pénzért erre a helyre mert nagyon drága a szállás.
Szóval emiatt és a szél miatt sem volt túl jó az éjszakám. Reggel aztán olyan voltam mint egy mosogatórongy.
Reggeli után kicsit pihentünk majd felmentünk napozgatni és jakuzzizni a fedélzetre.
Nem mentünk ki Palamost megnézni. Megkaptuk a holnapi menetrendet, mikor indul a busz a reptérre, mikor tegyük ki a bőröndöt hogy a buszra feltegyék, meddig reggelizhetünk. Ha minden jól megy a gépünk dél körül száll le Exeterbe és onnan körülbelül negyven perc hazáig az út. Kettőre haza is érhetünk.
Ami feldobta a napom az volt, hogy megkaptam az MP3 fájlt a Halime c. hangos könyvről és fantasztikus jó lett. Hamarosan a YouTube-on is hallható lesz és a Spotify-on. Ha valakit érdekel itt a hangoskönyv felolvasó csatornája. https://youtube.com/c/Ambrusaalkot%C3%B3ist%C3%BAdi%C3%B3jaHangosk%C3%B6nyv
Az is lehet hogy a Sorscsapda is felkerül ilyen formában a YouTube-ra és talán a Tania sorozat is. Örülnék neki. Egyébként nagyon lelkiismeretes munkát végzett a felolvasó, ISBN számot kért a hangoskönyvre így bekerül a Magyar Elektronikus Könyvtárba is ahonnan szabadon letölthető lesz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése