Egy sima hétköznap

A harmadik

Évfordulót ünnepeltünk, tekintve, hogy pont ma három éve jöttünk ide az Angol Riviérára. A véleményem nem változott az előző évekéhez képest. Hiszem, hogy szorgalommal, becsületes munkával kényelmesen eléldegélhet itt egy nagy család is. Vannak persze néha nehézségek itt is, de nem hagyják az embert elsüllyedni a kakiban ha kicsit tovább húzza a takaróját és kilóg a lába.
Egy másodpercre sem bántam meg,hogy a sors idevetett bennünket.

Ennek megünnepléseként úgy döntöttünk, hogy sütögetünk egy kis szalonnát. Aisával felmentünk a kis mezőre ami a házunk fölött van két utcára és kb. 20 méterrel feljebb. Innen fantasztikus kilátás nyílik a nyílt tengerre valamint a völgyben lévő kis farmokra, ahol pacik, juhok, bocik legelésznek, szóval elég giccses az egész. Ha festeni tudnék...

Szedtünk öt nyársnak való ágat, majd előkaptam még Tibi nagyapjától örökölt bicskámat és az első kettőt kifaragtam, majd Aisa kezébe adtam a szerszámot, hogy tanulja meg használni és faragjon. Nem vagyok egy Matula bácsi, de úgy gondolom, hogy ez egy jó szórakozás egy mai gyerkőcnek is aki a nyár nagy részét a virtuális játékok világában tölti.  És egyébként pedig úgy gondolom, ha megtanul bánni vele akkor ez egy jó szerszám nem pedig egy veszélyes fegyver amivel kárt okozhat magában. Nagyon ügyesen kifaragta a megmaradt botokat, és még egy varázspálcára is jutott idő.otthon aztán tüzet raktunk, sütögettünk egészen éjjel tizenegyig. Jó büdik lettünk a füsttől, de legalább méltó módon jubiláltunk. Jöhet a következő.

                                          Az Excalibur...

                                  Mother nature farag....

                          Hát nem fantasztikus? És ez nem a Windows háttérképe ☺️

  Fényárban úszik a kert, Debike szépen kidekorálta. Sajnos a telefonomnak nem volt elég a fény