2018. április 13., péntek

Néha változtatni kell

Öt év után otthagyom a szállodát. Nem mondom, hogy könnyű a megszokottból kilépni, de muszáj. Az utóbbi két hónapban bevállaltam plusz két mellékállást, hogy kiegészítsem a részmunkaidős fizum, de fizikailag képtelenség három felé rohanni mindennap. Hajnali fél hatkor két órát takarítok az egyik közeli szórakozóhelyen, majd kilencre megyek a szállodába és ötkor pedig két óra irodatakarítás. A hajnali meló a legnehezebb, de ha váltás van a szállodában akkor együtt a kettő, teljes végkimerülés. Zombi vagyok mindennap. Írni sincs kedvem, erőm. Ezt a posztot is már harmadszor kezdem el egy héten belül. Nincs egyszerre mindhárom helyen szabadnapom, és így nehéz kipihenni magam. És ugye még itt az itthoni főzés, satöbbi. Persze mostanában a család sokat levesz a vállamról, de azért mégis van valami. Azt nem tudom még, hogy helyesen döntöttem, de szerintem igen. Nyolc órás munkám lesz egy care home-ban, ahol a folyamatos képzés is biztosított.
Igen, cidrizek, hogy menni fog-e vagy sem.
Nem a fizikai munkától félek, mert ez eddig sem okozott problémát.
Inkább, hogy az angol tudásom elegendő lesz-e, hogy érteni fogom e a kollégáim,  és az ott fekvő idős embereket? Hogy lesz elég lélekjelenlétem, ha valami váratlan dolog történik? Hogy vajon meg tudom szokni azt, hogy a legtöbb lakó nem hazamegy, hanem jobblétre szenderül...
Ezekre a dolgokra majd később válaszolok. A lányaim lelkesednek, hogy anya végre nem takarítani fog, hanem egy apró fokkal feljebb lép, így ötvenéves fejjel.
A szállodában a legnagyobb káosz közepén jött meg a levél a leendő munkáltatómtól, ami feltételezem a referencia kérés okán érkezett.
A főnöknőm ma utazott haza Portugáliába, mert tegnap jött a hír, hogy az édesanyja állapota rosszabbodott a kórházban. A néhány hónapja felvett helyettesítő kolléganőnk kilépett, mert kevés volt az óraszám és talált valami jobb lehetőséget. Az egyik kolléganőm szabadságra megy, én meg kilépek néhány héten belül. Ezekre a jó hírekre jött vissza a manager a szabadságáról. Nem láttam túl boldognak.

De végre itt a tavasz (megjegyzem ebben az évben jól elkésett), de állítólag jövő héten már nyár is lesz. Sajnos lemaradok róla.