Szula már jönne haza. Amennyire várta közel tíz hónap off után (mivel online oktatás volt tavaly az egyetemen, így inkább itthonról tanult) hogy visszaköltözzön Sheffieldbe, most annyira nem szereti, hogy nincs itthon. Idegesíti a legtöbb fiatal nemtörődömsége, akik nem hordanak maszkot, akik úgy buliznak mint évekkel ezelőtt, akik fittyet hánynak a legminimálisabb védekezési módra is. A disszertációját írja, ami utóbb kiderült, hogy Észak-Koreáról fog szólni. Én szinte biztos vagyok abban, hogy szuper lesz. Alig egy hónap és itthon lesz.
Aisa lázasan készíti a personal statement-jét és néhány nap csupán, hogy jelentkezzen a Birmingham Egyetem Liberal Art and Science szakára, ami nagyjából magába foglal mindent amit szeret. Ez a szak épp azoknak szól, akik még nem döntötték el pontosan melyik utat válasszák mit szeretnének tanulni, így kipróbálhatnak sokmindent amíg végleg eldöntik azt. Két hete nyílt napon voltunk, méghozzá vonattal (az én ötletem volt). Tibinek túl hosszú lett volna és fárasztó az út és gondoltam, ha csak ketten megyünk akkor sokkal kellemesebb a vonat, és a jegy ára is elviselhető volt. Nem utolsó sorban végre kiélhettem a vonatozás utáni vágyam, amire mindenki csak a szemét forgatja. A vonat épp az egyetem kapujában tett le minket. Amit tudtunk megnéztünk, meghallgattunk és elégedettek voltunk vele. Örülök, hogy most legalább nem látok rajta bizonytalanságot, hiszen eddig kiemelkedően jó eredményei voltak a TA-ben, csak épp nem tudott mit kezdeni vele. Az egyetemi tanulmányok mellett még abban bízik, hogy új barátokat talál és belekóstol az önálló életbe is, ami nagyon fontos neki.
Tibi MRI eredménye nem volt olyan rossz. Az onkológus szerint ugyan a rák nem tűnt el de sikerült a kemóval és a sugárkezeléssel megállítani, és azóta nem terjedt tovább. A kemoterápia 5/23 napos kezelési szakaszokban még folytatódik februárig, mikor is új MRI felvételt készítenek. Egyébként egyre jobban érzi magát és ennek nagyon örülök. Naponta nagyokat sétálunk, de igyekszünk távol maradni a tömegtől, hiszen neki csak egy oltása van. A másodikat még senki nem merte javasolni, azt mondják rá bízzák a döntést. Hogy az első után három napig az intenzíven altatták, abban nem tudni, hogy az Astra Zeneca a hibás, vagy a növekvő agydaganat segített rá erre a kritikus időszakra. Mivel ezt még senki nem cáfolta de meg sem erősítette, érthető, hogy bizonytalanok vagyunk. Egy picit benéztünk azért az exeteri katedrális karácsonyi vásárára, amit minden évben meglátogatunk, és bár kedd délelőtt volt mégis nagyon sokan voltak. Egy gyors kőr után beugrottunk a katedrálisba. Anyukámnak gyújtottam egy mécsest és a kívánság falra feltűztem egy papírt, (biztos ami biztos ha mégis lenne valaki ott fent aki intézkedik a dolgokban, és talán ért magyarul és ismeri a Kána Tibit...).
Az Überkedés nem igazán megy mostanában, mert korán sötétedik és nem szeretek este autózni a városban és vaksiskodni a sötét utcákban, vadászva a címekre. (a jó ég tudja a Specsaversnél nekem még nem sikerült olyan szemüveget csináltatnom amivel jól látok a sötétben) Tibi is aggódik, ezért inkább nem megyek ki. Viszont így tök kényelmetlenül érzem magam, hogy "semmit nem csinálok" vagyis effektive nem keresek pénzt, és az állam meg küldi havonta a segélyt... A jobcenterben minden hónapban van időpontom, amikor is egy fiatal srác megkérdezi, hogy vagyunk, hogy mentek a vizsgálatok Tibinél, és a végén megkérdezi, hogy miben tudnak segíteni. Mindig elmondom, hogy ahogy tudok, megyek és dolgozom de megnyugtat, hogy inkább fókuszáljak arra, hogy otthon minden rendben legyen. Azon töröm a fejem, hogy valamit kellene csinálni itthon, amiből pénzt tudok keresni, hiszen már magánvállalkozó vagyok, tehát eladhatok, számlázhatok, adózhatok. Az Etsy teret ad azoknak akik a saját kreativitásukból szeretnének picit profitálni, de még fogalmam sincs mi legyen az. A könyveimből nem tudnék megélni, pláne hogy az utóbbi fél évben épp írói válságban vagyok. Elkezdtem tanulgatni a kosárfonást, legalábbis a hosszú fenyőtűből készült apró kosarak és tálak ragadták el a fantáziám. Egy YouTube videót láttam és annyira tetszett az ötlet, hogy kimegyek az erdőbe, felszedem a fenyőtűket, otthon beáztatom, veszek madzagot és már készülhet is a kosárka. Ki is mentem a kedvenc helyemre a Cockington parkba, mert ott vannak gyönyörű fenyők, és sikerült is egy jó marék fenyőtűt szedni. Beáztattam, rendeltem vaxolt kendermadzagot és gyártottam egy helyes kis kosárt. Nem volt egyszerű, de igyekeztem megbírkózni vele. Közben kiderült hogy az igazi csodák kétszer olyan hosszú fenyőtűből készülnek ami az Egyesült Államokban fellelhető, sőt kiterjedt üzletág támogatja a kosárfonókat, de itt Európában nagyon kevés helyen van ilyen fenyő. Az Etsy-n árulnak fenyőtűt (de most tényleg vegyek hozzá? Na neeem) de mivel a tengerentúlról küldenék a cuccot, a postaköltség és a vám elveszi a kedvét az embernek a rendeléstől. Közben bejártunk néhány helyet itt Torquay-ban mert tele van arborétumokkal, ahol nem itt honos fenyők és más növények is megtalálhatók, de még nem találtunk megoldást. Ezen dolgozunk épp.
Ja, és nemsokára karácsony... és jön a hercehurca :) (de egyáltalán nem bánom)
Ui: December huszadika a harmadik oltásom időpontja. Remélem minden okos olvasóm követi a példám, hogy a következő év ne teljen már ilyen nyomorultul. Utazhassunk, repülhessünk, lökdösődhessünk a karácsonyi vásárban anélkül, hogy frászt kapnánk ha valaki elköhinti magát...
