Halloween 2014

Sajnos az ez évi Halloween nem olyanra sikeredett amit szerettünk volna. Bár nagyon készültünk rá, az ijesztő tökfejek elkészültek időben és kivételesen nem csak Aisa hanem a nővérei is bevállalták, hogy elkísérnek minket a cukorvadászatra, mivel egy barátnő sem volt elérhető.

Az előző környéken ahol laktunk igencsak zajlott az élet ilyenkor: gyerekek jöttek, mentek ijesztő jelmezekben, és három csomag cukor is elfogyott otthon amíg mi a házakat jártuk, a sok bekopogó gyerek elhordta mind. Itt viszont semmi... Hiába tettük ki a világító tökfejeket, hiába vettünk cukorkákat a bekopogóknak, még egy árva szellem sem kopogott nekünk. Mi pedig három utcát is végigjártunk, a házak nem voltak feldíszítve, egy árva tök nem világított sehol, és ahol mégis világos volt, ott az ajtón az az üzenet várt minket, hogy ne kopogjunk... 

Aisa nagyon rákészült, de hiába, sajnos ezen a helyen sok az idős ember, a gyerekek is inkább valószínű hogy lemennek a városba, talán nekünk is azt kellett volna tennünk, de hát eső után köpönyeg...

Amikor orrunkat lógatva hazaértünk a lányok nekiestek az általunk vásárolt cukorkáknak vígaszképpen...

Nyár az õszben

Fantasztikus arra ébredni, hogy süt a nap és kellemes langyos szél lebbenti fel a függönyt! Ez itt 2014 október 30. Anglia, Torquay... ja, és Haloween!
Nos néhány napig az igazi ködös angliai reggelre ébredtünk de korántsem volt hideg, mivel a köd azért borult ránk mert meleg levegõ érkezett felént, viszont a tenger már lehült és emiatt volt nagyon nagy a pára. Most egy picit sajnálom hogy dolgozni megyek, bár tegnap szabadnapos voltam és a lányokkal mászkáltunk a városban, aztán a tengerparton vártuk meg Tibit. Ezt iszonyatosan bírom az itteni klímában, hogy amikor jönnek a hidegek, az még nem jelenti azt hogy úgy is marad, hanem egyszercsak jön egy áramlat a tenger felõl, ami néhány napra visszahozza nekünk a nyarat! Remélem estig megmarad ez a csoda és lemehetünk a partra egy picit nyár nosztalgiázni! :)

Szülinapi meglepetések (Aisa 11.)

Imádom a meglepetéseket, vagyis a kellemes meglepetéseket és főleg akkor ha én okozom őket valakinek akit szeretek...

Már annyira várta, hogy végre szülinapja lehessen...

Néhány nappal előtte viszont az osztályával egy négy napos kirándulásra mentek  Skern Lodge-ba, ami egy nagyon érdekes tábor. Már előre izgultam, hogy minden rendben lesz-e , vettünk mindenfélét a túléléshez :P vizesruhát, bakancsot, fürdőruhát stb. amire feltétlenül szüksége lehet. Szerencsére egy gyönyörű napos reggelen indultak, ami megnyugtató volt, mert előtte napokon keresztül igen heves esőzések voltak. 

Gondoltam, amíg odavan a gyerek, egy picit valóra váltom az álmodozásait a szobájáról, no nem olyan égbetörő álmok, de egy szép szín a falon, egy kedves függöny, ami pont passzol az ágyneműhöz és egy nagy falmatrica ami egy szirén sziluettjét formázza. Három délutánunk volt a kivitelezésre, a lányok is sokat segítettek. 

Most el kell hogy mondjam, hogy a Dulux az egy fantasztikusan jó festék! (ez itt a reklám helye) De tényleg, hihetetlen gyönyörű színe van és tökéletesen fed. Azon kívül egy két és fél literes festékre az van írva hogy 34 négyzetméterre elég, amit nehezen hittem el. De a 15 négyzetméteres falfelületre pont a fele fogyott el!!! Szóval jól sikerült. Nem mondom hogy ripsz ropsz sikerült, de az elképzeléseimhez képest szinte tökéletes lett! Az ágyneműt és a függönyt az internetről rendeltük és másnap már itt is volt. Vettem egy fantasztikusan szép kincsesládikát a TKMax-ban, mert a lány szereti elrakosgatni a számára fontos emlékeket. A falmatrica sajnos nem érkezett meg egy nap alatt pedig azt irták róla, de a lényeg készen lett ahogy reméltem, és amikor végre megérkezett a nagy bőröndjével a hosszú útról és benyitott az üti-kopi kis szobájába, hát szó szerint elakadt a szava és még sikítani is elfelejtett. 

A következő néhány napban még volt szülinapozás bőven, másnap megérkezett a falmatrica, valamint a Debi által rendelt levél a Hogwarts Varázsló és Boszorkányképző suliból, hogy 11. szülinapja alkalmából várják az új tanév kezdetén, akárcsak a kedvenc könyvében Harry Pottert.

Majd tortázás is volt, és barátnős ittalvós, és az igazi szülinapi napján pedig a család, vagyis a tesóim családja és az egyik itteni legjobb barátnőm Ildikó és a két kisfia jött el felköszönteni Aisát. 

23 + 23 =...

Igy kétszer huszonhárom évesen sokkal jobban érzem magam mint ha egyszer negyvenhat lennék :)
A szülinapomon nagyon sok kedves és őszinte baráti köszöntést kaptam úgy személyesen mint a közösségi oldalakon. Jól esett, de igazán...
Debikém meglepett egy csokitortával és egy nagyon édes köszöntő kártyával, Szulamit egy fantasztikus elefántot rajzolt Aisától pedig az egyik kedvenc versét kaptam kagylóval díszítve.

Anya kocsit hajt

Húsz éves a jogsim és Magyarországon aktívan vezettem; vidékről Budapestre vittem - hoztam a gyerekeket a suliba, majd a melóba stb. Egy-két horzsoláson kívül komolyabb balesetet nem okoztam, a horzsolás is inkább a garázsból kijövet esett meg az új Renault Twingón. Vezettem bogárhátú Volkswagent, orosz és japán  terepjárót, mikrobuszt és elegáns francia autót, kicsit és nagyot egyaránt. Tehát mazsolának nem mondhat senki. Kivéve itt..

Mióta kijöttünk, tehát két éve nem vezettem autót. Baloldal, jobbkormány, fordított közlekedés, örültem hogy Tibi megtanulta. Ráadásul itt vidéken olyan keskenyek az utak, hogy ami Magyarországon még egysávosnak is alig volt mondható, az itt komoly kétsávos forgalmú út, ahol buszok, kamionok is járnak.

Mindig mondtam, hogy majd majd, én is fogok, csak majd később, egy kisebb autót ami elfér egy egérlyukban is stb. Tavasszal volt az autó műszaki vizsgája, amin sikeresen átment miután kétszáz fontot ráköltöttünk. Tibi vett egy motort és úgy döntött, hogy azzal jár be dolgozni mert parkolni is könnyebb és az üzemanyag is sokkal olcsóbb. Tehát az autó maradt otthon. Az egyik reggel szédületesen rossz idő volt, ömlött az eső, fújt a szél és a gyerekeknek suliba kellett menni, ráadásul szegény Debinek és Szulának elég messze volt a suli. Szóval úgy gondoltam, hogy most itt az idő, mi az nekem? Beülök, vezetek...

A mechanikus dolgok cseréjére könnyen átáltam, tehát a váltó a másik oldalon és nagyjából megjegyeztem, hogy nekem mindíg az út közepén kell lennem -mármint a vezetőoldalnak - akkor biztos a baloldalon maradok. Őszintén szólva nem fért volna egy zabszem  se az ülepembe, de túléltem megcsináltam, aztán még dolgozni is elmentem. Hazafelé amikor már kezdtem hátradőlni hogy profi vagyok éééén itt is, ki kellett kerülnöm egy ott parkoló terepjáró amikor szembe jött egy emeletes busz, de amikor elindultam valahogy rosszul számoltam és nem elég nagy ívben kerültem ki és nekipattantam a terepjáró lökhárítójának. Gyorsan kiszálltam de komolyabb baj nem volt se az én se a terepjáró lökhárítóján. Így folytattam az utam és egyszercsak valami furcsa csikorgó hangot adott az autó emellett iszonyatos gumiszag volt. Kiszálltam de nem láttam semmi problémát. Aztán otthon vettük észre, hogy az egyik kerék egyenesen áll a másik meg egy kicsit kifelé, tehát valószínűleg a szervízben állítanak rajta és akkor minden ok. Online időpontot kértünk és kifizettük a munkadíjat. Amikor felemelték az autót azonnal le is engedték és elmondták,hogy ennél nagyobb a baj, ki kell cserélni az egész tengelyt, ami a két első kereket köti össze vagy mi, én ehhez nem értek. Csak azt láttam, hogy az anyag és munkadíj 460font...

Ezek után úgy döntöttem, hogy nem ülök autóba, mert nagyon rossz érzés volt, hogy miattam az én bénaságom miatt muszáj nélkülöznünk az autót hosszú hetekig.

A következő próbálkozásom két nappal ezelőtt volt, mert hasonlóan kegyetlen idő volt és nem nézhettem hogy a gyerekek a még messzebb lévő suliba a vizszintesen eső tornádószerű esőben gyalogoljanak. A rettegés amit éreztem semmihez se fogható. Én egy bátor nő vagyok, felmászok magas fákra, sziklára, szembeszállok akárkivel, de az a rettegés, hogy elférek e az úton vagy sem, iszonyatos volt. A lányok irányítottak, hogy ok, ok anya, most jó, túl közel mész...most mehetsz, jó vagy... stb. Szép lassan mindegyiket kitettem a sulijánál aztán kétszázas pulzussal mentem a melóba, ahol a kiszálláskor vettem észre, hogy defektes az jobb első...

Szerencsére rendesek a kollégáim és kicserélték pótkerékre és délután hasonló remegő térdekkel indultam haza, remélve,hogy ez az autó, ami szemlátomást nem szereti ha én vezetem, hazavisz és többet hozzá sem nyúlok esküszöm!

Ma viszont offos voltam. Általában úgy szokott lenni, hogy Tibi hazaér kb. fél négykor és átül az autóba,  hogy a lányokat összeszedjük, vagy én lemegyek előre és elindulok Aisával és útközben összeszed minket, de ma nagyon megázott szegény reggel a motoron és elképzeltem, hogy még utána vissza kell ülnie az autóba, ahelyett, hogy ledobna mindent és a forró zuhany alá állna, így erőt vettem magamon és beültem az AUTÓBA ami ENGEM NEM SZERET. Gondoltam, hogy ne csak extrém körülmények között legyen muszáj a vezetés hanem napsütéses időben is próbáljuk ki. Nem mondom hogy nem úgy vezettem aki mögött káromkodnak még a hidegvérű angolok is... Még én is rosszul vagyok az ilyen lassú bizonytalan vezetőktől. De inkább lassan mentem, mint meggondolatlanul esetleg elrontok valamit és kárt teszek valakinek az autójában. Rám is dudáltak néhányszor, igen... De legalább összeszedtem a lányokat, akik nagyon örültek nekem és megdícsértek, hogy ez az anya! Ügyes vagy! Szereznem kell egy L azaz learn (tanuló) vezető matricát, hogy elnézőbbek legyenek velem a mögöttem sietni kívánók. De ha más megtanult én miért ne? 

Az álmom egy kis Mini, amilyen Mr.Bean-nek is van... Olyan itt nagyon sok fut az utakon. Csak sajnos elég drága még a 10-15 éves példány is belőle. De majd egyszer nekem is lesz.

Optimizmus mindenek előtt

Sokszor megfogadtam, hogy nem teszem, de mindíg előbújik belőlem a tipikusan magyar mentalitásra utaló pesszimizmus . Persze mi magyarok sokat nyavajgunk és már előre eldöntjük, hogy úgyis  rossz lesz nekünk (ahogy a nyuszi is megmondja a végén a rókának, hogy menjen a fenébe a talicskájával együtt..holott még az azt sem tudja, hogy kölcsön akarják tőle kérni)  Igy jártam most is, eldöntöttem, hogy a portugál főnököm áthúzza a számításaim és nem mehetek csütörtökönként angolra. Ezzel szemben ma azt mondta, hogy persze ok. menjek csak, sőt felajánlotta, hogy másnap mindig maradhatnék plusz egy órát, így nem veszítek pénzt a minusz egy órákkal... Szóval, virtuálisan felpofoztam magam, hogy újra a sötét erő uralkodott szemben a pozitív gondolatokkal. Persze, szerencsére ez csak ritkán fordul elő, és a legtöbbször felülkerekedik bennem az optimizmus. Hajlamos vagyok azt hinni, hogy ha pozitívan állok a dolgokhoz akkor mindíg szembejön valami jó, még ha esetleg nem is a lottó ötös, de valami apró, örömteli pici boldogság. Tehát holnap, angol :)

Ember tervez, aztán a sors dob két hatost...

Amit terveztünk sajnos nem sikerült valóra váltani. Tibi az anyukája nélkül érkezett meg jó 24 óra késéssel Magyarországról. Két óra utazás után rohamot kapott Márta és a Győri kórházba szállította a mentő. A szerencse a szerencsétlenségben, hogy még magyar területen történt mindez és nem Ausztriában vagy Németországban, mert bele sem merek gondolni onnan hogyan és főleg miből került volna szegény vissza a magyar kórházba. Győrben egy hétig ott tartották majd visszaszállították Budapestre. Igazából most teljesen tehetetlenek vagyunk, mert nem tudjuk hogyan tovább... Kihozni sem tudjuk de ha itt lenne is 24 órás felügyelet kellene mellé mert bármikor történhet hasonló és ha nem jön a gyors segítség, az akár az életébe is kerülhet. A magyar idősek otthonai kb. mint az elfekvők, hacsak nem fizet az ember több milliót előre s aztán a nyugdíj bizonyos százalékát és még akkor sem garantált hogy emberi körülmények között látják el az embert. Itt is hasonlóan drága, de itt legalább az idős emberek nyugdíjából megengedhető a humánus ellátás  .

Brigittáék két hét után átköltöztek egy nagyon kellemes holiday apartmanba, amit egészen tavaszig bérelhetnek egy igazán előkelő környéken. Aztán tavasszal lesz idejük keresni maguknak nagyobb, otthonosabb lakást. Peti a nővérem fia már a megérkezésük után következő pénteken dolgozott, hála a munkaközvetítőnek és azóta is ellátják őt munkával. Igaz nem éppen terítőhímzéssel keresi a kenyerét hanem halfilézés 12 órában majd az utóbbi (inkább esősebb) napokban palántázás és egyéb kerti munkálatok akadnak, de ő egy életerős fiatal ember és állja a sarat.( hogy stílusos legyek)  Ráadásul amikor kiszámoltam neki hogy mennyit fog keresni egy héten (többet mint Magyarországon egy hónapban) akkor fülig ért a szája. Aztán majd biztos lesz kevésbé büdös sáros munka, de ahhoz képest, hogy még egy kukkot sem beszél angolul, igazán szerencsés hogy kapott lehetőséget.   

Brigitta is biztosan hamarosan talál valamit, csak amig a térde rendbe nem jön, nem érdemes erőltetni. Tavasszal remélhetőleg már három fizetéssel kereshetnek megfelelő lakást, ami szerintem elég jó kilátás. 

Mangó, a nővérem kutyája ismerkedik a tengerparttal

Peti a nagy horgász

Viki kisebbik lányának Mirikének most volt az első szülinapja és mondhatom ilyen népes családi ünnep már régen volt nálunk, pláne itt Angliában.

Felirat hozzáadása

tortázás után

Jázmin a nagytesó

A lakást szokjuk, szokogatjuk (van ilyen szó?) egy picit már belaktuk. Már nem vagyok depis ha a Combe road-i házra gondolok. 

Jelentkeztem angol tanfolyamra, és behívtak teszt írásra.  Néhány hét múlva sms-ben felajánlottak három időpontot amikor a tanfolyamok vannak. Persze nekem az esti időpont volt a legoptimálisabb, ugyan nem szeretek este tanulni, de délelőtt és kora délután sajnos nincs rá időm. Az első nap megkérdeztem, hogy melyik szintre kerültem, level 1 mondták, de szerintem ez túl erős nekem, mert az órán is már mindenki profin beszélt, inkább a nyelvtan volt a téma én meg sokszor azt sem tudtam, hogy miről beszélnek. Irtam aztán egy email-t a sulinak, hogy nem tehetnének egy alacsonyabb csoportba és választ is kaptam, hogy természetesen, csütörtök fél egytől van egy level 2 csoport. Ami azt jelenti, hogy egyszer egy héten egy órával előbb jönnék el a hotelből kivéve egy hónapban egyszer amikor váltás van és nagy a  hajtás kettőig. Megírtam a managernek aki azt igérte megbeszéli a head housekeeper-rel, és talán... Azóta semmi, nem sok a remény mert a portugál nőnek nem én vagyok a kedvence hogy finoman szóljak. De majd meglátjuk, néha meglepő dolgok is történnek. :)

Például tegnap előtt olyan vendégeim voltak a szobákban, hogy összesen 43 font borravalót kaptam és nem apróban. Ez akárhogy is nézzük, közel két napi munkabérem. A borravaló olyan jó dolog, hogy lelkiismeret furdalás nélkül lehet elkölteni mindenféle (egyébként akár haszontalan) dolgokra. Ezért még aznap délután el is költöttem. Lett belőle még egy cipő, fehérneműk a csajoknak,  puha selymes pizsi nekem, ami nem tekeredik a nyakamra amikor alszom. Egy kis plusz zsebpénz a lányoknak stb. De jól esett :)

Ma egy fantasztikus kis városba kirándultunk, sajnos csak hárman, mert Szula a barátnőivel találkozott, Debi pedig a városba ment vásárolni és tanulnivalója is volt. Salcombe kb. másfél órányi autóútra van Torquay-tól. Az idő kellemes napos bár picit már hűvös volt. Jó nagyot sétáltunk a belvárosban aztán a magasabb részekre  is felmentünk a fantasztikus panorámában gyönyörködni. Néhány kép a mai napról: