Ember tervez, aztán a sors dob két hatost...

Amit terveztünk sajnos nem sikerült valóra váltani. Tibi az anyukája nélkül érkezett meg jó 24 óra késéssel Magyarországról. Két óra utazás után rohamot kapott Márta és a Győri kórházba szállította a mentő. A szerencse a szerencsétlenségben, hogy még magyar területen történt mindez és nem Ausztriában vagy Németországban, mert bele sem merek gondolni onnan hogyan és főleg miből került volna szegény vissza a magyar kórházba. Győrben egy hétig ott tartották majd visszaszállították Budapestre. Igazából most teljesen tehetetlenek vagyunk, mert nem tudjuk hogyan tovább... Kihozni sem tudjuk de ha itt lenne is 24 órás felügyelet kellene mellé mert bármikor történhet hasonló és ha nem jön a gyors segítség, az akár az életébe is kerülhet. A magyar idősek otthonai kb. mint az elfekvők, hacsak nem fizet az ember több milliót előre s aztán a nyugdíj bizonyos százalékát és még akkor sem garantált hogy emberi körülmények között látják el az embert. Itt is hasonlóan drága, de itt legalább az idős emberek nyugdíjából megengedhető a humánus ellátás  .

Brigittáék két hét után átköltöztek egy nagyon kellemes holiday apartmanba, amit egészen tavaszig bérelhetnek egy igazán előkelő környéken. Aztán tavasszal lesz idejük keresni maguknak nagyobb, otthonosabb lakást. Peti a nővérem fia már a megérkezésük után következő pénteken dolgozott, hála a munkaközvetítőnek és azóta is ellátják őt munkával. Igaz nem éppen terítőhímzéssel keresi a kenyerét hanem halfilézés 12 órában majd az utóbbi (inkább esősebb) napokban palántázás és egyéb kerti munkálatok akadnak, de ő egy életerős fiatal ember és állja a sarat.( hogy stílusos legyek)  Ráadásul amikor kiszámoltam neki hogy mennyit fog keresni egy héten (többet mint Magyarországon egy hónapban) akkor fülig ért a szája. Aztán majd biztos lesz kevésbé büdös sáros munka, de ahhoz képest, hogy még egy kukkot sem beszél angolul, igazán szerencsés hogy kapott lehetőséget.   

Brigitta is biztosan hamarosan talál valamit, csak amig a térde rendbe nem jön, nem érdemes erőltetni. Tavasszal remélhetőleg már három fizetéssel kereshetnek megfelelő lakást, ami szerintem elég jó kilátás. 

Mangó, a nővérem kutyája ismerkedik a tengerparttal

Peti a nagy horgász

Viki kisebbik lányának Mirikének most volt az első szülinapja és mondhatom ilyen népes családi ünnep már régen volt nálunk, pláne itt Angliában.

Felirat hozzáadása

tortázás után

Jázmin a nagytesó

A lakást szokjuk, szokogatjuk (van ilyen szó?) egy picit már belaktuk. Már nem vagyok depis ha a Combe road-i házra gondolok. 

Jelentkeztem angol tanfolyamra, és behívtak teszt írásra.  Néhány hét múlva sms-ben felajánlottak három időpontot amikor a tanfolyamok vannak. Persze nekem az esti időpont volt a legoptimálisabb, ugyan nem szeretek este tanulni, de délelőtt és kora délután sajnos nincs rá időm. Az első nap megkérdeztem, hogy melyik szintre kerültem, level 1 mondták, de szerintem ez túl erős nekem, mert az órán is már mindenki profin beszélt, inkább a nyelvtan volt a téma én meg sokszor azt sem tudtam, hogy miről beszélnek. Irtam aztán egy email-t a sulinak, hogy nem tehetnének egy alacsonyabb csoportba és választ is kaptam, hogy természetesen, csütörtök fél egytől van egy level 2 csoport. Ami azt jelenti, hogy egyszer egy héten egy órával előbb jönnék el a hotelből kivéve egy hónapban egyszer amikor váltás van és nagy a  hajtás kettőig. Megírtam a managernek aki azt igérte megbeszéli a head housekeeper-rel, és talán... Azóta semmi, nem sok a remény mert a portugál nőnek nem én vagyok a kedvence hogy finoman szóljak. De majd meglátjuk, néha meglepő dolgok is történnek. :)

Például tegnap előtt olyan vendégeim voltak a szobákban, hogy összesen 43 font borravalót kaptam és nem apróban. Ez akárhogy is nézzük, közel két napi munkabérem. A borravaló olyan jó dolog, hogy lelkiismeret furdalás nélkül lehet elkölteni mindenféle (egyébként akár haszontalan) dolgokra. Ezért még aznap délután el is költöttem. Lett belőle még egy cipő, fehérneműk a csajoknak,  puha selymes pizsi nekem, ami nem tekeredik a nyakamra amikor alszom. Egy kis plusz zsebpénz a lányoknak stb. De jól esett :)

Ma egy fantasztikus kis városba kirándultunk, sajnos csak hárman, mert Szula a barátnőivel találkozott, Debi pedig a városba ment vásárolni és tanulnivalója is volt. Salcombe kb. másfél órányi autóútra van Torquay-tól. Az idő kellemes napos bár picit már hűvös volt. Jó nagyot sétáltunk a belvárosban aztán a magasabb részekre  is felmentünk a fantasztikus panorámában gyönyörködni. Néhány kép a mai napról: