2017. augusztus 24., csütörtök

Családfa kutatás, avagy tudd meg honnan származol

Izgalmas dolog ez. Minap a húgommal találkoztam és mesélte, hogy megrendelte az Ancestry.com oldalán a DNS vizsgálatot, ahol megállapítják egy üvegcse nyálból, hogy százalékos arányban mely földrészről, országokból, népcsoportoktól származol. Nem olcsó a dolog, most 79 font egy alap vizsgálat de azt mondta, hogy épp akció volt és ő 59 fontot fizetett érte. Izgalommal vártam az eredményt, mivel testvérek vagyunk és így néhány százalék eltéréssel de nagyjából ugyanazok az eredmények lehetnek mindhármunknál. Amikor elmeséltem otthon, természetesen mindenki ilyen tesztet akart. Érdekes lehet a gyerekeknél, ha már tudjuk az enyémet és Tibiét is. Néhány nap múlva Viki átküldte az eredményt, ami nem okozott óriási meglepetést, hiszen 79 százalékban észak európai, kilenc százalék olasz és görög (?) majd a fennmaradó százalékok megoszlanak nyugat európa, finn, európai zsidó, spanyol, ír, skandináv és a brit nemzetiség között.

Mindig is érdekeltek az őseim, bár felmenőim nem rendelkeztek kutyabőrrel. Tavaly belevetettem magam a genealogia.blog.hu oldalon a digitalizált születési, halotti, házassági anyakönyvi kivonatok böngészésébe, melyeket a tizenkilencedik század végétől egészen a nyolcvanas évekig megyék és városok szerint rendszerezték. Maga az anyakönyv van felmásolva és virtuálisan végignyálazhatjuk az összeset hosszú, hosszú órákon keresztül. Persze ha van valami kiindulópont, város, körülbelüli évszám és vezetéknév, az sokat segít. Anyám részéről megtaláltam egészen az üknagymamámig és azok néhány testvéréig mindenkit. Izgalmas volt maga a nyomozás is.
Persze nemesi vér nem csörgedez az ereimben, hanem inkább napszámosok, béresek, cselédek voltak az őseim. Apám részéről már a két "ss" és "y" gyakoribb volt a felmenők között, de mit érek vele, hiszen őt a szülei örökbe fogadták, tehát nem vérszerinti gyökereket találtam. A Sherlock Holmes-i nyomozásban részt vett Aisa is és amikor a szálak néhány helyen összefutottak, már történeteket, sorsokat meséltek el. Például üknagyapám valószínű, hogy kétszer nősült, és az első feleségével született gyereke meghalt. Lehet, hogy ezért váltak szét, majd később az új feleségétől született dédnagyapám. Már regények születtek a fejemben a földeken dolgozó szegényemberek sorsáról, hányattatott életéről. Az is érdekes volt, mikor a halotti anyakönyvi kivonatokat böngésztem,  és azokban leírták a halál okát valamint hogy hány éves volt az illető. A tizes években rengeteg gyerek halt meg tüdővészben, vagy gyengeségben néhány naposan. Az első világháború után voltak lőtt sebek, vagy más sebesülések. Sajnos több fiatalember és gyerek halt meg mint idős. Ha valaki hetven év fölött meghalt annak egyszerűen a halál okának csak annyit írtak, hogy "agg aszály". Aztán voltak szúrt sebek a szívbe, vagy egy földbirtokos főbelőtte magát. Úgy éreztem mintha egy kút mélyére pillantanék bele, és száz  éve elfeledett emberek sorsának utolsó bejegyzéseit olvasnám. Ami persze így is van. Hiszen ki emlékszik már a pici hat napos Gergelyre, aki a vele született gyengeségbe halt bele. Vagy az 1919 január 17-én reggel kilenckor tüdővészben meghalt kilenc éves Misikére és még ugyanaznap délután ötkor őt követő hat éves Józsikára? Micsoda csapás lehetett ez a szülőknek, ugyanazon a napon mindkét gyerekük meghalt. Persze voltak akkor sokan, heten-tizen egy családban. Szóval míg a családtagokat kutatom, más sorsokba is nyerek egy pillantást. Ennek csak a lassú wifi vethet véget vagy az éjjel tizenkét óra amikor másnap dolgozni kell menni. Akit ez érdekel, javaslom keresse meg az oldalt valamint az Ancestry.com oldalán már a külföldön letelepedett ősök, rokonok után is lehet kutatni és összerakni a teljes családfát.
Ingyenes maga a keresés de sajnos ha hivatalosan is össze akarod kötni a családfákat és komolyan belevetni magad a keresésbe, akkor az havi 18 fontba fáj amit nem is értek miért ennyi? Megérteném ha évi húsz fontért korlátlanul kutakodhatnánk de ezt havi 18-ért már rablásnak tekintem. Persze nagy divat ez most, talán ezért is ennyi. De ingyen is rengeteg dolgot lehet megtalálni és a saját családfád egyik levélkéjére írni az egyik ősöd nevét.

3 megjegyzés:

  1. Hollandiából írok Önöknek. Szeretném Önökkel megosztani a történetünket. Amit elmesélnék, az egy 70 éves történet. Édesanyám anyjának a neve Tóth Teréz Elizabeth (Erzsébet), 1927-ben, Magyarországon született. Ápolónőként dolgozott. Édesapja neve Julius (Gyula) Tóth, konzulként dolgozott. Anyja neve Mária volt. Édesanyám anyjának első férje Nati József volt, akitől egy József nevű fia született.



    Anyai nagyanyám a II. világháború után, 1948-ban elvált az első férjétől, és József fiával együtt egy fogolytáborba került, ahol a nagyapámmal megismerkedett.



    A háború után úgy döntöttek, hogy Törökországba költöznek.



    A háború után úgy döntöttek, hogy Törökországba költöznek.





    A nagyapám azeri, Eyyüp Erennek hívták. Anyai nagyanyám nagyapámmal Törökországba érkezvén felvette a muszlim vallást, és a muzulmán neve Zohra Eren lett, a papírjait is így állították ki (így áll a bevándorlási papírokban). Anyai nagyanyám és nagyapám először Isztambulba mentek, de onnan Nigde városába költöztek, mert Isztambulból el kellett költözniük, mert csak a dzsámiban esküdtek meg, állami esküvőjük nem volt.





    Anyai nagyanyám első férjétől született József nevű fia 4 éves korában beteg lett és meghalt.



    Nagyapámnak és nagymamámnak még 5 gyereke született, 3 fiú és 2 lány testvér



    Nagyapám nagyon félt attól, hogy a nagymamám Magyarországra visszatérjen, ezért elégette a papírjait, útlevelét és személyigazolványát. Ezért aztán a nagymamám soha nem tudott visszatérni Magyarországra.



    Ezalatt az idő alatt a nagymamám a családdal levelezett. A levelei itt vannak nálam. A nagymamám soha nem felejtette el a hazáját, minket unokákat a magyar énekekkel és mesékkel nevelt föl. Nagyanyám nagyon szerette Magyarországot. Mindent, ami a hazáját jelentette, hiányzott neki. A haláláig honvágy kínozta. Az utolsó kérése az volt, hogy keressük meg a családját.



    Ezért úgy döntöttem, hogy megkeresem a nagyapám és a nagymamám családját is.



    Az unokájukként keresésbe kezdtem. Azerbajdzsánban egy tv műsor segítségével az egész családomat megtaláltam. Az azeri rokonok és édesanyám és testvérei találkoztak. A nagyapám sem tért vissza soha a hazájába, a családdal csak leveleztek.



    A nagyapámat a képekről és a levelekből ismerték.



    A nagyapám családja nagyon boldog volt, és anyámmal összeismerkedve telefonon tartják a kapcsolatot.





    Édesanyám és családja addig a pillanatig rokonok nélkül éltek. Nagynénik, nagybácsik, unokatestvérek nélkül.



    Hála Istennek, a nagyapám részéről mindenkit megtaláltunk. Talán megkérdezik, hogy ezt miért osztottam meg Önökkel. Szeretném az anyai nagyanyám családját megtalálni.



    Nagyanyám részéről egykét papír, anyakönyvi kivonat, levelek és a szülői házról képek vannak, elküldöm Önöknek. Azt hiszem, hogy a nagymamámnak van egy fiútestvére, és remélem, hogy vannak unokatestvéreim.



    Azt kérném Önöktől, hogy segítsenek nekem. A nálam lévő papírokat elküldöm Önöknek. Nagyon fontos nekem, hogy megtaláljam a rokonaimat. A műsorukban szeretnék mindent elmondani. Ez egy 70 éves történet már, amit le szeretnék zárni. Kérem, segítsenek megtalálni a családomat. Nagyon szeretném.





    Hollandiából tisztelettel és szeretettel: Cigdem Yalim

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Cigdem, a messengeren (remélem önt) megtalálva üzenetet küldtem. Szeretettel, Krisztina

      Törlés
  2. Ezt a megjegyzést eltávolította a blog adminisztrátora.

    VálaszTörlés