Nos, mondjuk meg őszintén, mikor Tibi úgy döntött bidel néhány Ebay-es hajóra, nem voltam túlzottan feldobva (ismerve a mi formánkat), de aztán megtetszett a gondolat (sajnos) Végül is kevésen múlott, hogy más nyerje meg, de mi rányomtunk még egyet a Vectris-re. Mellette szólt, hogy egész közel, Teignmouthban van a hajó. Egy ottani hajós pasas vlogját követi Tibi egy ideje (nevezzük Tomnak) és mint kiderült az ürge egy jó barátjának tesz szívességet, hogy felvállalta az eladással kapcsolatos macerát, meg egyébként is a bácsi már 92 éves, és úgy kezdte a hajó eladást, hogy harminc méterre a teignmouth-i parttól kirakott a hajóra egy táblát "eladó". Nos, tudjuk, hogy manapság nem ez a leggyorsabb formája a vevő szerzésnek.
Szóval Tom, aki ugyancsak nem egy mai csirke (hetven felé jár) feltette az ebay-re, néhány szívfacsaró mondattal kísérve és ugye, mint ahogy a mellékelt ábra mutatja, mi voltunk a "szerencsés" vásárlók. Azért az ebay-en sem úgy megy, hogy muszáj kifizetned ha megnyertél egy hajót, hanem a tíz százalékát kifizeted, majd ha megnézted személyesen és úgy döntesz, hogy kell, akkor utalod csak át a maradék összeget. Így is volt. Néhány nap múlva Tibi felvette a kapcsolatot Tommal, akivel találkozott is a Teignmouth-i kikötőben, és megnézték a moore-on lévő Vectrist. Tibinek nagyon megtetszett, mert szép nagy volt, és tele volt eredeti cuccokkal, meg nagyjából jó állapotban volt, úgy elsőre. Mondta is utána, hogy kell neki ez a hajó, és úgy döntött, kifizeti a fennmaradó 9O százalékot. Szívesen találkozott volna a tulajdonossal, de Tom lebeszélte, hogy úgysem emlékszik már semmire, meg minek is akar vele találkozni. Ez furi volt, mert az elmondása szerint, a bácsi harminc évig birtokolta a hajót és az utóbbi évben már csak a partról nézte, hogy ringatózik a vízen a kedvence. De már nem volt ereje, hogy beevezzen, pláne, hogy bemásszon és menjen vele egy kört. Ezért úgy terveztük, ha kitakarítjuk a hajót, valamelyik biztonságos kikötőben felvesszük, és elvisszük a bácsit a volt hajóján még egyet vitorlázni. Szép gondolat, nem? De Tom csak kötötte az ebet a karóhoz, hogy neem, nem érdemes találkozni vele, minek is. Mivel itt nem veszik annyira komolyan a hajó tulajdonlást, ezért a hajó papírjain nem volt látható a tulajdonos neve és címe. A kikötőben megerősítették, hogy a bácsi már tényleg nagyon öreg és igen, régóta van itt a hajója Teignmouthban.
Igazság szerint sokat számított, hogy év végéig a bérleti díj is ki volt fizetve, ezért nem kellett idegeskednünk, hol találunk és főleg mennyiért, a közelben helyet. De ahogy megtudták, a hajó el van adva, azonnal jelentkeztek, hogy átteszik a vendég kikötőbe, mert nem vagyunk jogosultak a helyre. Nem örültünk. A vendég kikötő nyolcvan font hetente. Szoroztunk osztottunk és sikerült Brixhamben kikötőt szereznünk, de oda csak július közepétől vihettük volna. Kénytelenek voltunk itt kivárni. Tom mesélte, hogy van valami komolytalan kis szivárgás a propeller mellett és ezt meg lehet tök gyorsan csinálni. Amikor felmentünk egy nap a hajóra, és Tibi megpróbálta beindítani a hajót, az a jelentéktelen szivárgás olyannyira szivárgott, hogy tíz percenként a motor alatt lévő részt ki kellett lapátolnunk, hogy ne árassza el a víz a belső teret. Ekkor tudtuk meg a kikötőmestertől, hogy néhány hónapja félig elsüllyedve állt a hajó emiatt a kicsi szivárgás miatt és ki kellett szivattyúzni a vizet, hogy ne süllyedjen el teljesen. Akkor szerelőt kellett hívnunk, aki ideiglenesen megcsinálta, hogy ne szivárogjon de a motort sem lehet így beindítani, mert nem forog a propeller emiatt.
Tanakodtunk, mit kéne csinálni. Ki kellene emeltetni a hajót és szárazra tenni, hogy átnézzük, megcsináltassuk ami fontos és majd szeptemberben elvinnénk Brixhambe. Azonban, mint kiderült a Tom által ajánlott cég autója először elromlott (aki átvitte volna a szárazra a hajót) és ma kiderült, hogy a daruja sem elég magas ahhoz, hogy kiemelje az árbócot ehhez. A kikötő sem tud mit tenni, mert ők sem tudják kiemelni ott a hajót, ugyanis nincs hova tenni. A szárazdokk a híd másik oldalán van, de oda nem lehet vontatni a hajót, mert nem fér át az árbóc a híd alatt, de kiemelni itt nem tudják. Ha Brixhambe elvontatnánk, most ott sem tudnák kiemelni mert felújítások vannak és nem vállalnak ilyesmit. Ha ott marad ahol van, heti nyolcvan fonttal leszünk sokkal de sokkal szegényebbek, hiszen az csak egy vendég kikötő. Van még egy lehetőség, hogy a kikötőben a fal mellé állítjuk a hajót és megvárjuk ott az apályt, s akkor szedik szét a propellert, de akkor még csak megnézni tudnák, milyen alkatrész kell hozzá, így mikor néhány óra múlva jön a dagály és nem lesz visszaszerelve a propeller, a természet rendje szerint a lyukon befolyik a víz és a hajó elsüllyed. Viszont ha visszateszik, akkor ki tudja, hogy mennyire fog szivárogni azután. Vissza kell ezután vontatni a hajót a helyére, és mikor az alkatrész megérkezik újra végigjátszani ezt. Ehhez viszont egy csomó dolog kell, de legfőképp idő, ami nincs. Tibi csak meghatározott időben szabad, és ki tudja, hogy akkor épp apály van e vagy dagály. A szerelő is rá kell hogy érjen pont akkor, és aki odavontatja a hajót, szóval neki is ott kellene lennie.
Jelen pillanatban teljesen meg vagyunk kötve ezek miatt. A pénz és az idő meg csak fogy. Tibi tiszta ideg, és veri a fejét a falba, miért vette meg a hajót. Én meg nem vagyok olyan profi, hogy kitaláljam mit tudnánk csinálni. Nevetséges, hogy itt a tenger mellett csak néhány cég foglalkozik ilyesmivel, azok is kutyaütők. Vagy nem tudom. Talán nem vagyunk nagyon gazdagok, hogy kifizessünk egy ilyen procedurát valakinek, hogy oldja meg. Persze tudom, egyszer minden megoldódik így vagy úgy, de én nagyon szeretném, ha a jó lenne a történetünk vége.
Én nem tudom mások hogy csinálják. Nem hiszem, hogy mindenki milliomos, aki egy hajót vesz és nekiindul a nagy kalandnak, de mi miért nem vagyunk egy picit szerencsésebbek, hogy legalább a megfelelő embereket megtaláljuk, akik segítenének. Tom meg bekaphatja, mert egy csaló gazember. Jól átvert minket ezzel a dologgal, és valószínűleg a felét eltette a vételárnak, s most dörzsöli a tenyerét és jót röhög a hátunk mögött. Remélem egy cápa gyomrában végzi egyszer.
