2013. szeptember 30., hétfő

Mirike

Az ősz beköszöntött hozzánk is ide az Angol Riviérára. Bár nincs hideg, de esős bizony az idő. De szomorúságra semmi okunk, mert a családunkba új emberke érkezett, Viki  húgom második pici lánya Mirabell Rose. Igaz már szombaton be kellett mennie a kórházba és ráadásul előző nap költöztek az új lakásukba, de hétfő délutánig nem akart a világra jönni a kis manó. Tamás és Jázmin ingáztak a kórház és az új otthon valamint a  mi lakásunk között, ez a pár nap nem volt izgalmaktól mentes a számukra, az biztos. Mirike 3050 gr-os súllyal és nem egészen ötven centivel büszkélkedhet, viszont nagyon kis husi ahhoz képest hogy újszülött. Ráadásul nagyon nyugodt baba. Őszinte érdeklődéssel tekint a világra, persze tudom, hogy csak egyelőre homályos formákat lát, de azt nagyon megnézi :) A sok ordító baba közt is nyugodtan tudott aludni, anyukája örömére. Kíváncsi vagyok, hogy  a két és fél  éves Jázmin  mit fog szólni, ha meglátja a tesót...

Boldog születésnapot Mirike!!!






2013. szeptember 17., kedd

Szeptember

Bizony, lassan már egy hónapja nem írtam, pedig annyi minden történt, hogy akár  mindennap lett volna témám. Témám lett volna, de se időm, sem pedig gépem nem volt hozzá amikor épp ihletet kaptam volna blogíróilag. Szép lassan bejött az ősz, és nagyon nagyon nehezen akartam leváltani a flip-flop papucsomat az edzőcipőre. Szorított, meleg volt és kényelmetlen. Három hónapja csak a papucs volt az egyetlen amibe kedvem volt bújni. 
Vikinek aki nálunk vendégeskedett két hónapig, sikerült lakást találnia, így a családja is követhette. Munkát kapott, most véglegeset egy idősek otthonában. A családja néhány napja érkezett meg kiegészítve az unokahúgommal. Újabb sikersztorit könyvelhetünk el. 
Kiköltözése után pár nappal érkezett meg Debi volt osztálytársa és a családja, akik úgy döntöttek, hogy itt kezdenek új életet és ebben ahogy tudtunk segítettünk. Információkkal, lakáskereséssel. Amikor kijöttek még néhány napot igért a közvetítő amíg a felújítandó ház készen lesz, de aztán ez csúszott újabb néhány napot, most egy hete vannak itt hatan Debi szobájában, de még hétvégéig várniuk kell amíg beköltözhetnek. Hát, erre kb. számítottam, ismerve az angol "gyors" ügykezelést. Debi közben profin elintézte, hogy a Sixth form-on ő és a két vele egyidős testvérpár tesztet írjon a közeli Cuthbert Main School-ban, és szerencsére sikerült bejutniuk. Ezen a héten kezdtek suliba járni, Debi médiát is tanul, ami nagyon tetszik neki. Beiratták matek GCSE-re is, tehát végre suliba jár, vele egyidős gyerekekkel és jelenleg nagyon örül ennek. Persze, hiszen egy évig nélkülözte a hasonló korúak társaságát és most nemhogy kapott két magyar volt osztálytársat hanem a suliban is hasonló korúakkal tanulhat. Nem mondom, most egy kicsit szűkösen vagyunk, de Aisa is élvezi, hogy a 8 és hat éves kislányokkal mindennap játszhat, végre van társasága. Szulának nem jutott sajnos vele egykorú társaság, bár Viki vele egykorú fia is most érkezett meg aki valószinűleg a Torquay Academy-be fog járni Szulával egy évfolyamba, de hát mégiscsak egy fiú :( De már dolgozom rajta, hogy idecsalogassam a legjobb barátnője családját. Hiába ha a Mohamed nem megy a hegyhez...
Zajlik az élet a szállodában is. Egyik kolléganőm elment és megkaptam 12 szobát, de persze ettől függetlenül még nem szabadultam meg az étterem mumustól amit utálok :( most is mennem kell csütörtök és péntek reggel és este. Persze utána kaptam két szabadnapot hétvégére! 
Tibi megvette végre a horgászkajakot, és néhányszor volt is vele a vizen, mi is beleszerettünk a kajakozásba, de még messze van az a nap amikor mindannyiunk alatt ott virít egy-egy. Mindenesetre ha jó az idő, munka után uzsgyi, már megy  is le valamelyik partra és este hétig evezget. Még horgászbot, mentőmellény nincsen, de ha egy picit utolérjük magunkat akkor azt is beszerezzük. 
Addig pedig marad a partközeli csendes vizi kajakozás. Reméljük egy cápa sem merészkedik ki a sekélyebb vizekre. 

Az első beülés

És indulás a nagy kaland felé :)

csodálatos ahogy a több méteres vizen átsüt a nap 

Most végre nem maradtunk le az Agatha Christie napokról sem, legalábbis az elsőn ott voltunk. Érdekes korabeli ruhákba öltözött hölgyek, és Agatha Christie regény rajongók gyűlnek itt össze. Szólnak a huszas évek zenéi, sőt még Hercule Poirot is feltünt majd gyorsan lencsevégre kaptuk a ravasz nyomozót. 
Tibi nem épp korhű ruhában, de Poirot azért szívesen pózolt nekünk :)



Szeretem ezt a hangulatot, legszivesebben táncra is perdültem volna, hallva a kellemes zenét, de volt aki táncolt  odavarázsolva a század eleji hangulatot. 

Sajnos a szél eléggé fújt és a gyerkőcök is éhesek voltak, így hazajöttünk, de talán a hétvégén még láthatunk valami érdekeset. 
Most picit elfáradtunk a sok nyüzsitől, de lesz időnk pihenni, remélem egy ideig :)