2013. június 28., péntek

Amire büszke lehetek

Szulamit az iskolában készített pop art stílusú önarcképére méltán lehetek büszke, hiszen megdöbbentően jó lett. Ráadásul az igazgató meg szerette volna tartani, de Szula ragaszkodott ahhoz, hogy hazahozza :)


40X60 cm-es vászonra festett kép

Aisa sulijában sportnap volt, amire a szülők is meg voltak invitálva. Debi és én drukkoltunk, és bár a csapata harmadik lett, de Aisa nagyon komolyan és sportszerűen vett részt minden akadályversenyben. Debi pedig nem győzte az instrukciókat adni a tesónak.


2013. június 19., szerda

Babbacombe fesztivál

Csodálatosan szép a nyár itt! Pontosan olyan az idő, amikor még elviselhető a meleg és nem dől az ember hátáról  a víz, és a kellő pillanatban egy hűs szellő a tenger felől picit felfrissít. Ma szabadnapom van, és miután elkisértem Aisát a suliba, úgy döntöttem nem megyek haza, hanem veszek valami útravaló reggelit és lesétálok a kedvenc utcámon keresztül az Oddicombe-ra, ahonnan gyönyörű kilátás nyílik a tengerre, és a szállodasor előtti sétányon nagyon kellemes kis padok várnak a sétálókra. A közelébe érve láttam és hallottam hogy zajlik az élet már kilenckor, mert a Babbacombe fesztivál június 14-től 23-ig tart. Színes sátrak, jókedvű emberek, sok szuvenír, apró-cseprő dolgok a különféle adománygyűjtő boltok kipakoltak és pár pennyért árulják a portékájukat. Zsákbamacska, a hangszóróból a hatvanas évek popsikerei hallatszik, gyönyörű képek kirakodóvására, igazi fesztivál hangulat, pedig még csak fél tíz! Lehet itt támogatni a mentőkutyákat, a baglyok helyi populációját, a beteg gyerekeket a leukémiásokat, az öregeket, a szegényeket a süketeket és még sok-sok mást, de jókedvű, vidám nénik és bácsik hívnak mosolyogva a sátrakból. És a kilátás sem elhanyagolható....

















2013. június 12., szerda

Egy esős szerda délután




A szép napos nyárias idő végetért, remélem nem véglegesen. Az eső ellenére nincs túl hűvös, és az eső sem szakadatlan esik, hanem inkább délután. Reggel permetszerűen szitál, ezért esernyőt sem érdemes nyitni, viszont jól meg lehet ázni mégis. Kellett már nagyon ez a felfrissülés, függetlenül attól, hogy persze tök jó volt napozgatni délutánonként a teraszon, vagy hétvégén a strandon. A fák, virágok  és persze a széééép zöld gyep, már igencsak szomjazták az angol esőt. Ilyenkor az ember picit fáradtabb, lustább, minden nehezebben megy, mint napsütésben. A munka persze nem állhat meg és a suli is még bő egy hónapig fog tartani a lányoknak. Aztán jön a július és végre lesz két szabad hetünk, nyaralhatunk. Azt terveztük, hogy utazunk egy picit. Párizst újra látnunk kell. Öt éve voltunk ott néhány napot, de kevés volt, és szeretnénk nyáron is meglátogatni, leülni a Champs Elysees-n egy kis kávézóba, felmenni újra az Eiffel torony tetejére, meglátogatni a Lafayette áruházat, sétálni a Szajna partján. Kalandozni picit a francia partok mentén, majd Spanyolország, Olaszország, csak úgy bekukkantani egy-két napra mindenhová. Majd végül Magyarország, ami ugyancsak egy-két nap lenne a végén. Akármilyen furcsa, de nem villanyoz fel, hogy újra láthatom a "hazám", inkább nyomaszt egy kicsit. Őszintén szólva ha Aisának nem hiányoznának annyira a barátai, hogy végiglátogassuk őket, akkor nem is mennénk. Tibi is ezt mondta, egy percig sem gondolkozott a válaszon. Persze, jó lesz látni a Balatont, de folyton azon fogok stresszelni, hogy mikor állit meg egy rendőr és kezd el kekeckedni az angol rendszámú autó miatt, vagy bármi más miatt ami nem tetszik neki. Kihagynám, de tényleg. Talán egyszer majd húsz év múlva elmennék és megnézném mi változott, addig meg felfedezném a többi csodát a világon. Az én otthonom már itt van, ahol most élünk. Itt minden OK. Vannak nagyon jó barátaink, akik mosolyt csalnak az arcomra és együtt nevetünk a kirándulásokon, vagy segítünk egymásnak ha szükség van rá. Van munkánk, ahol megbecsülnek és fizetést kapunk érte amiből eltartjuk a családunkat, és nem a létminimumon egyensúlyozunk, hanem ha megtetszik valami, akkor meg tudjuk venni. Ja, és el tudunk menni nyaralni ha szeretnénk, ami Magyarországon már hosszú évek óta nem sikerült. Szóval nyugodt, kiegyensúlyozott életünk van itt és csak rajtunk múlik, hogy mikor csapunk bele valami vállalkozásba, ami egy kis pluszt adhat nekünk, és a picit merészebb álmainkat is talán meg tudnánk valósítani. A magyar híreket szomorúan olvasom, és az emberek hozzászólásaiból kihallatszik a keserűség, elég egy apró szikra és egymásnak esnek a kommentelők majd jönnek az anyázások és egymás köpködése. De ezt már mint kívülálló olvasom és örülök, hogy talán még időben szedtük a sátorfánkat. Ez a picit szomorkás esős idő, ilyen  gondolatokat ébreszt az emberben.

2013. június 5., szerda

English summer...

Szinte hihetetlen, de hetek óta folyamatosan gyönyörű idő van. Napsütés 20-22 fok, ami azért a mi teraszunkon kb. 25-27 fok inkább, mivel teljesen szélvédett. A szép zöld angol gyep a golfpályán szinte megsárgulni látszik, pedig az itt nagyon ritka. Azt mondják az angolok, hogy rég nem volt itt folyamatosan ilyen jó idő, bár mindíg hozzáteszik, hogy holnapra úgyis elromlik. Mi pedig optimistán azt mondjuk, hogy nem fog. És valóban, minden reggel madárcsicsergős kissé hűvös de egy vékony kardigán elég. Aisa már nem harisnyát hanem térdzoknit hord a szoknyájához :) Délután a frissen lenyírt fű illatát hozza a szél, és mivel már hetek óta nem esett, előkerültek a locsolókannák, slagok és bőszen locsolják a zöldet a szomszédaink. 
Sajnos mi dolgozunk, de délután ha van időnk, akkor lemegyünk a tengerpartra. Furcsa nagyon még, hogy ilyenkor este fél tízkor még szinte süt a nap, és reggel fél ötkor pedig már világos van. És még június közepéig hosszabbodnak a nappalok...


Aisa pörög-forog, sirályok rémálma :)


A lusták...
kuckó


A suli még jó másfél hónapig tart Szulának és Aisának. Debi viszont mindent elvégzett amit erre az évre a választott kurzusban előírtak, ezért nem kell mennie többet. Jó hir, hogy jelentkezett a Torquay Academy-ban induló six form-ra, ahol a hiányzó GCE-t és az A leveleket el tudja végezni két év alatt.  Tegnap érkezett levél tőlük, hogy behívják egy interjúra, remélem ez jó jel. Tudják, hogy Szula testvére, és mivel Szula elég jó tanuló, szerintem szívesen veszik, ha oda szeretne menni ő is. Szula is boldog, hiszen nem kell egyedül mennie reggelente a suliba, és napközben is találkozhat a tesójával. Végre normális tanuló lesz újra, nem háromszor egy héten bejárós beauty therapist-a :))