2024. május 14., kedd

London, ahol ott vagy

 Hat óra kényelmetlen buszozás után itt ülök a londoni magyar konzulátus modern, légkondicionált várójában. Körülöttem emberek, suttogva beszélnek, mintha egy múzeumban vagy könyvtárban lennének. 

Be sem kell hunynom a szemem és érzem, látom, ott ülsz mellettem a farmer térdnadrágodban, a kék kockás ingedben, a piros Converse magasszárú cipődben, fejeden a megkopott, kék NCI feliratú baseballsapkád. Előre hajolsz, két lábadra támasztod a könyököd, kezedben az elmaradhatatlan telefonod, mosolyogsz valamin, pörgeted a posztokat, bejelentkezel, hogy itt vagyunk, ügyet intézünk. Annyira fájdalmasan érzem, hogy ott ülsz mellettem, hogy kicsordul a könnyem. Elfordulok. Tiszta hülye vagyok. Csak nem kezdek el itt a várószobában sírdogálni, mint egy anyóka? Néhányan felém pillantanak, elfordulok, letörlöm a könnyeim. Biztos a fáradtság miatt van. Tegnapelőtt óta nem aludtam. Éjjel tizenkettőkor indult a busz, baromi hangos volt és kényelmetlen. Be is durrant a visszér a lábamon mire ideértünk. Jólesett a reggeli séta a buszpályaudvarról idáig, a Brompton road-ig. Még ez is… Brompton…  

Arra gondolok, hogy most felém fordulsz, és azt mondod: Banya, hoztad a telefontöltőt? Én meg forgatom a szemem, hát persze hogy hoztam. Előbb hoznám a telefontöltőt mint az útlevelem, ami nélkül itt semmit sem tudnék kezdeni. Tudom, hogy fontos neked.

Arról beszélsz, hova megyünk innen mikor készen leszünk az intéznivalónkkal. Szemben a Harrods, a Westminsterhez közel vagyunk. Szép az idő, nagyot tudnánk sétálni, képek, posztok készülnének. Az egyik kezedben tartod az elmaradhatatlan kéziállványt a Gopro-val a végén, hátha valami érdekeset látunk. Vagy timelaps-ot készítesz a hazafelé útról. 


Úgy ülsz itt mellettem, mint három éve, mikor kezdtél engem elhagyni. Igazából nagyjából egy éve hagytál el teljesen, és két éve már nem az voltál, aki régen. De arra már nem emlékszem. Nekem most olyan vagy mint 2019-ben és 2020-ban amikor a legjobb formában voltál. Nem kellett behúzni a hasad amikor a kék kockás inged felvetted, mert a sportolás és az egészséges életmód végre meghozta a


gyümölcsét, tényleg jól néztél ki. Számomra neked volt a világ legszebb férfi vádlija, mert izmos volt, de nem az a kigyúrt izmos, hanem szép hosszú, szálkásan izmos a sok bicajozástól később a futástól. 

Halkan pittyen a monitor a falon, a sorszámom mutatja. Felállok. Te nem jössz? - kérdezem. Megrázod a fejed. Egyedül megyek be az ügyintéző irodájába.







3 megjegyzés: