Őszintén szólva mindig picit lusta voltam az aktív sportoláshoz, de néha rászántam magam, amikor volt valami cél, ami fontos volt számomra. Harminc éves koromban, túl a második terhességen a hasam nagyon megereszkedett. Tekintve, hogy császármetszéssel születtek a lányok, a bikinivonalon lévő nagyjából tíz centiméteres vágások felett lógott a hasam. Talán a barátnőmtől hallottam, hogy a Honvéd kórházban végeznek TB alapon esztétikai műtétet. Nem vagyok az a félős fajta, ha muszáj, hát kés alá fekszem annak érdekében, hogy a fürdőruhában is jól érezzem magam. Kértem egy időpontot és egy nagyon kedves professzor bácsi fogadott aki megnézte a hasam és egyetértett abban, hogy az én koromban (de szerintem bármilyen korban) igenis megérdemlem, hogy normálisan nézzen ki a hasam. Ha jól emlékszem májusra adott időpontot a sebészeti beavatkozásra, de csak abban az esetben, ha addig lefogyok minimum nyolc kilót, így csak a fölösleges bőrt kell eltávolítani. Elszántan berobogtam a hozzánk közel eső konditerembe és három hónap alatt le is fogytam tíz kilót, úgy hogy igazából nem sokat diétáztam de kisebb súlyokkal és a kondigépekkel zsírégető gyakorlatokat csináltam. A műtét jól sikerült, feszes, lapos hasam lett, bár egy ideig úgy éreztem magam mint egy összefércelt rongybaba. Fűzőt kellett hordanom egy hónapig és nem volt könnyű a regenerálódás, de végül az eredményt tekintve, megérte a fáradtságot. Ez még az utolsó terhességem sem zavarta meg, a hasam utána szépen visszahúzódott. Bár lehet, hogy az is közrejátszott, hogy Aisával terhességi diabéteszem volt, és alig híztam egy-két kilót. Majd később is amikor úgy láttam, elhagytam magam, nekiálltam és fitnesz edzésekre jártam. Itt pedig a kerékpározás szerelmese lettem, bár iszonyúan utáltam a meredek emelkedőket, de annál jobban szerettem legurulni rajtuk. A rendszeres bringázás a munkába, meghozta az eredményét, izmaim kialakultak, és nem kellett aggódnom mit eszek. Aztán sajnos amikor munkahelyet váltottam, a hely közelsége miatt nem érte meg bringázni, kevesebb időm is volt, majd jött Tibi betegsége és végképp az otthonunkban ragadtam. Meg is híztam a megszokott súlyomhoz képest nyolc kilót, ami persze a két éve kezdődő menopauza is elősegített. Ami a legrosszabb, hogy néhány hónapja mindkét talpam elkezdett fájni. Néha olyan iszonyatosan, hogy alig bírtam felmenni a lépcsőn. Ez így nem mehet tovább, gondoltam még novemberben és időpontot kértem a dokitól, aki persze felhívott és felírt valami fájdalomcsillapítót és megígérte, hogy a podiatrist is meg fog keresni. Kaptam is tőlük időpontot (online) aztán végül telefonhívás lett belőle mert azt mondták, valami nem működött jól. Szóval telefonon “megvizsgálatak” és az általam megadott tünetek alapján azt mondták, hogy ez egy elég gyakori probléma, úgy hívják, hogy plantar fasciitis vagyis magyarul talpi bőnye gyulladás. Kaptam egy tájékoztatót, hogy tornáztassam, például egy teniszlabdán görgessem a talpam és nyújtsam sokat. Ennyi. Majd márciusban beszélünk. Jejj, gondoltam hát ez nem sok. Utánanéztem egy magyar doki oldalán és az ott bőségesen leírt tanácsokból néhányat magamévá tettem. Közben eszembe jutott, hogy akkor most már neki kell állni leadni a kilókat mert ugyan nem vagyok túlsúlyos de biztosra vettem, hogy a súlygyarapodás is elősegítette ezt a problémát. Futógépet vettünk két éve, hogy Tibi tudjon néha egyenletes talajon mozogni, de sajnos nem sokszor használta. Tavaly én is elkezdtem rajta gyalogolni, mert a futás nekem valahogy nem oké, de a gyors gyaloglás ugyanúgy felviszi a pulzust és megizzaszt. (Lehet hogy utána jött ki ez a nyavalya). Most is nekiálltam de éreztem, hogy a talpamnak ez nem tesz jót. Próbáltam cipőt váltani, kényelmesebbre, puhábbra, itthon már papucsot hordok (ja ezt is mondták, hogy a sok mezítláb járás és a flipflop papucsos időszakok után jön ki sokszor a talpi bőnye gyulladás). Szóval ezt egyenlőre ejtettem. Aztán eszembe jutott hogy a középkorú nők, mint amilyen én is vagyok, általában jógázni kezdenek, mert az nem csak a testnek hanem a léleknek is jót tesz, és hát nekem mindkettőre igencsak szükségem van. Elkezdtem böngészni a Youtube-ot és végül rátaláltam egy nagyon jó kis csatornára. Nem kell a nyakamba tenni a lábam meg ilyen olyan kifacsart pózban mérlegkézenállást csinálni, de az első tíz perces gyakorlat olyan jólesett, megnyújtotta a beragadt izmokat, izületeket, hogy másnap újra felkerestem az oldalt, esti, reggeli gyakorlatok, harminc napos challenge, amibe bele is vágtam, és tök jó, hogy nem kell kapkodnom a fejem és bénáznom, mint a kezdők általában, hanem szépen tudtam követni az instrukciókat. Ha valakit érdekel a dolog, itt a link: Jóga Szóval 56 és jóga! Ez a jelszóm 2024-ben. A gyakorlatoknak köszönhetően és a magyar doki oldalán látott tanácsokat megfogadva, egy hét alatt lényegesen lecsökkent a fájdalom mindkét talpamban, fájdalomcsillapító nélkül.
