Reggeli rutin

 Két nap horror után újra visszatértünk a mostanában normális kerékvágásba, sőt. Most nem szóltam a Rowcroft hospice nővéreinek, tudtam, hogy másnap jobb lesz. Tibi sokat hányt, elvesztette a kapcsolatot a külvilággal. Nem válaszolt, nem reagált semmire. Alig ivott, nem evett, csak hányt és hörgött, néha aludt, de csak felületesen, nem mélyen. Tegnap reggel már sokkal jobb volt, majd estére teljesen visszatért közénk. Evett keveset, a gyógyszert is be tudtam neki adni anélkül, hogy kihányta volna. Három hónapja hetente egyszer van egy “hányós nap”, de már második alkalommal fordult elő, hogy ilyen rossz bőrben volt. De már nem pánikoltam, és ahogy a múltkor is, nagyjából másfél nap után rendbejött. Nehezen érthetően, de kommunikál, kérdez, válaszol, sőt elejt egy-egy tibis viccet is. Ma már jó volt az étvágya is és eleget ivott, hogy pótolja az elvesztett folyadékot. Készítettem a reggeli rutinunkról egy videót. Igyekeztem tíz percbe belesűríteni mindent. Szeretném hozzátenni, hogy nekem rendkívül szerencsés a helyzetem, mert az eszközök amelyek a rendelkezésemre állnak lényegesen megkönnyítik a dolgom, de még így is sokszor a nyelvem kilóg mire végzek. Ezután a vásárlás és főzés már szinte gyerekjáték. Szerencsére Szula sokszor leveszi a vállamról a főzés terhét és amikor “hányós nap” van akkor a vásárlást is ő intézi és a kutyát kiviszi. Amikor Aisa itthon volt, ő is sokat segített ezeken a napokon. 

Hát íme a rövid dokumentumfilm, az életünk egy morzsája, mostanság.

A videót sajnos csak a YouTube csatornán keresztül tudtam ide feltölteni, közvetlenül nem sikerült, ezért comic mono filtert használtam, hiszen úgy sem az a lényeg, hogy ki- vagy kik szerepelnek a videóban. Szerettem volna megmutatni mostani életünk egy szeletkéjét. Köszönöm, hogy időt szenteltek rá.