2015. szeptember 30., szerda

Nem lehet minden oldal napos...

Mindjárt 47 évesen arra jöttem rá, hogy ugyanabban a városban, ugyanolyan lehetőségeket élvező emberek milyen különbözőképpen szemlélik a világot maguk körül. Ez a félig üres, félig tele pohár szitu. Én ebben a blogban soha nem szerettem a negatív dolgokat leírni. Ugyanis nem szeretnék emlékezni azokra néhány év múltán amikor "visszalapozok" a virtuális naplómban. Ez nem jelenti azt, hogy nem történnek velünk kellemetlenségek, nincsenek rossz napjaim és nem vagyok néha ok nélkül depis. Három éve megváltozott az életünk, és sokat köszönhetünk ennek az országnak. Sokat kaptunk amikor a nulláról kezdtük, nem feltétlenül pénzt, hanem lehetőséget a nyugodt életre, munkát és fizetést valamint igen, olyan szociális juttatásokat, amit bármilyen kellemetlenség ér is ezután itt, nem fogok elfelejteni. 
A lényeg az, hogy egyszerűen nem fogom soha megérteni azokat az embereket, magyar ismerőseimet, akik a legkisebb sérelem esetén már diszkriminációt (mert magyarok vagyunk...) kiáltanak, és úgy érzik kihasználnak minket itt Angliában.  Én ismerek itt olyan családokat akikkel jobban elbánt a balsors mielőtt idekerültek és ők mégis tudnak pozitívan gondolkodni és kihozni minden jót az itteni életükből. Miért nem tudnak a napfénynek örülni anélkül, hogy azt mondják...nem elég meleg, nem elég fényes és a felhők is folyton eltakarják...

2015. szeptember 25., péntek

Háznézők

Most, hogy ki van szabva az időnk, szinte minden nap akad egy-egy néznivaló ház. Sajnos vagy árban vagy némelyik kinézetében találunk kivetnivalót. A három egyszerű igényünk szinte soha nem passzol össze. Tehát a garázs, a központhoz való közelség és a három vagy négy szoba. Ha mégis mindezek egybevágnak akkor kiderül, hogy elektromos fűtés van, amire a gatyánkat is kifizetjük télen, vagy olyan irreális a bérleti díj, hogy meg sem nézzük, mert nem tudnánk kifizetni.  A lengyel kolléganőim bíztattak, hogy vegyem meg a helyi Herald Express újságot, mert abban a magánhírdetők teszik fel a kiadó lakásokat. Elmentem, megvettem. Oltári nagy, vastag, nehéz újság, tele nyomdafestékkel és tök fölösleges cikkekkel, képekkel amit akár az internetes oldalakon is megnézhetek. De kifizettem érte az egy font és tíz pennyt. A belső mellékletek között találtam rá az ingatlanokat hirdető oldalakra, amik tele voltak a neten már általam ismert cégek lakásaival. Majd az utolsó oldal alján árválkodott három apróbetűs hírdetés... Erről ennyit, többet nem veszek újságot, még ha újrahasznosított papírból is készül.

Kedden megnézünk egy házat ami nem messze van az előző lakásunktól. 

Árban nem rossz, de sajnos csak három szoba van. 


2015. szeptember 22., kedd

Még karácsony elõtt...

A minap bekopogtatott hozzánk a landlordunk itteni megbizottja Geoff. Néhány hónapja még itt lakott mellettünk a családjával, de aztán leköltöztek egy központi részre, a házukat eladták, vagyis a bank adta el, mert nem fizették a részleteket. Beteg ember, a fia is sajnálatos módon beteg, tehát bármelyik igéretét ha nem tartotta be, azt emiatt elnéztük. Ez a bedõlt kerítés megjavításának igéretétõl az elromlott emeleti wc miatt beázott plafon lefestésén át a nappaliban recsegõ ropogó padló kicseréléséig belefért. Mondjuk ez utóbbira állitólag tetemes összeget kapott a Németországban élõ tulajtól. Most azonban azért jött mert a tulaj szeretne visszaköltözni évente néhány hónapra Angliába és a házból irodát alakítana ki, és emiatt két hónapon belül muszáj lesz kiköltöznünk. Ez volt a szándékunk már egy ideje de most már határidõt is kaptunk. Ami a javunkra szolgál az, hogy õk ezt nem tudták. Tehát nem fognak a deposit visszafizetésével játszani, akár elõbb is kifizetik amennyiben ennek hiánya akadályozna minket a költözésben.
Tegnap egy helyes kis házat néztünk meg egy viszonylag jó helyen. Igaz, elég dimbes dombos volt ott is az út, de itt Torquay-ban nehéz vizszintes útszakaszt találni ami 50 méternél hosszabb. A várthoz képest elég helyes kis ház volt. A probléma az volt, hogy a konyhában es máshol sem volt hely a mosogatógépnek s elszívó sem volt. Nem kergettek az asztal körül az elmúlt húsz évben ha nem volt mosogatógépem, de ha már végre vettünk egyet, akkor bocsánat de használni akarom. Egy öt tagú családnál áldás egy ilyen. Sajnos a garázsban villany nem volt és a parkolás is random, tehát aki kapja marja alapon ment, ami a mi esetünkben azt jelentené, hogy aki régen ott lakik, az valószinűleg elénk parkolna mert már úgy szokta meg, mi pedig keresgélhetnénk máshol helyet, nap mint nap. Más szempontból nem lett volna rossz, de most valóban hosszú távra keresünk és nem szeretnék ilyen kompromisszumokat kötni.

Ma is megnéztünk egy helyes házat ami nagyon jó helyen van, sajnos azonban a három szint újra lefelé volt elosztva mint most. Garázs nem volt, de semmilyen tárolóhelység sem. A konyha két szinten lett elosztva, tehát a hütő, tűzhely fent, de a mosogatógép egy szinttel lejjebb egy mosókonyhában...  A lányoknak nagyon tetszett, kaptam is hazafelé hideget, meleget, de nem ők vannak idejük nagy részében a konyhában és a kajakot sem viselnék el a szobájukban, főleg nem az apjuk bicaját. Azt mondták ennél jobbat nem fogunk találni és hogy én milyen buta vagyok, hogy ilyen hülyeségek miatt elszalasztok egy jó lehetőséget...

Remélem nem nekik lesz igazuk.

2015. szeptember 1., kedd

Szeptember elseje

Kár, hogy nem lehet még illatokat megosztani a neten. Itt ülök a teraszon, épp a szabadságom költöm ( nem elírás), az ajtó nyitva, és isteni húsleves illat terjeng a levegőben. A szomszéd molyol valamit, a gyerekek szépen csöndben elfoglalják magukat valamivel. Ez az első szeptemberi napunk. A három napos hétvége után ami elég itthon punnyadós mert borús az ég vagy esik után. Szegény Tibi dolgozik, a lányok közül kettő csütörtökön megy suliba először, Debi csak a jövő hét szerdán.  Ez a nyár is eltelt valahogy, csöndesen és igazi angol időjárással, ezért minden ilyen napnak hálásak lehetünk.
Szula GCSE (kisérettségi) eredményei nagyon jól lettek

Ezért marad a sixth form-on hogy az A level-ekkel előkészüljön a majdani egyetemi évekre. Aisának egy új korszak kezdődik az életében, mert középiskolás lett, a TA-be fog járni ezentúl, mint Szula, csak a secondary school részébe. Az hogy együtt járnak suliba és engem felmentenek ez alól ezentúl, tiszta haszon, legalábbis az én nézőpontomból. Debi egy évig a South Devon College Art media and design szakára fog járni, ez egy londoni egyetem előképzője, tehát ha jól megy neki, akkor jövőre mehet tovább Londonba. Közben dolgozni szeretne, hogy levizsgázzon autóvezetésből.

Az új egyenruhák beszerzése igazi érvágás volt... Nagy biznisz ez itt...
De nagyon csinosak lettek a lányok. Egyelőre csak Aisáról van képem, de majd frissítem az első iskola napon, mert Szulának csak a hétvégén érkezett meg a nyakkendője.





Ház:
Találtunk néhány szóra érdemes házat, amit szeretnénk megnézni. Mindegyik közelebb van a központhoz, a sulitól sincs túl messze.
Az egyik kifejezetten érdekel, de sajnos már egy hete hogy igéretet kaptunk, hogy megnézhetjük, de mivel nem adta még le a kulcsot az előző lakó, talán csak ezen a heten pénteken láthatjuk. 


Egy szép kis lakóparkban van és négy szobás. Sajnos garázs az nincs, de van egy kis hátsókert ahol a kajakot tarthatnánk. A környék minden szempontból tökéletes lenne: Szuláék sulija kb. 10 perc, az én munkahelyem gyalog kb 20 perc, autóval 5 perc. Tibinek sem kell hegynek föl bringáznia mindennap, szerintem legalább fél órával csökkenne a hazafelé vezető út számára. Az egyik kolléganőm ott lakik és nagyon dícséri. Ez a lakópark 2011-ben épült, ők megvették a házat elég kedvezményes feltételekkel. Nos majd meglátjuk. Az egyetlen fájó pont itt, hogy az ingatlanközvetítői díj felnőttenként 150 font, ami ha csak Debit nézzük a gyerekek közül annak (de már az sajnos mivel 19) velünk együtt 450 font és még nem csináltunk semmit csak egy papirt kitöltöttünk jelezve a szándékunkat. Ezek után még megvizsgálják az anyagi helyzetünket, felhívják a munkahelyünket, az mostani landlordot akitől a házat béreljük, és ha minden OK akkor a következő hónapban költözhetünk, persze a deposit és az első havi bérleti díj fejében. Ha nem vagyunk alkalmasak anyagilag, vagy úgy találják, hogy nem felelünk meg valami oknál fogva a követelményeknek, akkor ugrott a 450 font. Bizony nem egyszerű itt házat, lakást bérelni. És még így is sok bérlővel gyűlik meg a bajuk a háztulajdonosoknak mert nem fizetnek. 
Szóval a másik igaz, csak két szobás, plusz egy valami kis szoba aminek az ablaka a garázsra (!) néz, de egyszerűen "lovely"

Ez inkább szerelem lenne mint megfontolt döntés, mivel valószinűleg az energia takarékosság nem nagyon jellemzi ezeket a régi "cottage"-okat, és a város ugyan közel lenne és az én munkahelyem, de a lányok és Tibi már nem járnának ilyen jól. Az ár viszont kedvezőbb mint az előzőé.

A harmadik amire kíváncsi vagyok a következő:






A kilátás itt se rossz, és az ára sem túl magas. Viszont van garázs, kis kert, terasz, szép konyha stb. A sulik nincsenek messze, talán Tibi szívna megint a felfelé tekeréssel... nem tudom. Remélem a héten lesz még pár új amit érdemes megnézni.