Macskák

Végre 32 év után újra láthattam a Macskák c. musicalt, eredeti angol nyelven a torquay-i Princess Theatre-ben. Tizennyolc éves voltam, mikor a nálam húsz évvel idősebb kolléganőmmel, Évával elmentem megnézni a Madáchba. Tibivel és Aisával tegnap újra láthattam és mondhatom, cseppet sem kopott meg a majd' negyven éves előadás varázsa. Nagyon jók voltak a táncosok, az énekszámok is élvezetesek voltak. A végén még meg is könnyeztem a Glamour cat, Grizelda énekét, hiába no, a kor... :D Aisa arcán nem láttam túlzott lelkesedést egész idő alatt. Ez lehet azért volt, mert mikor készülődtünk beszóltam neki a ruháját illetően és megsértődött. Lehet, hogy egy vén szatyor leszek lassan, de nekem a színház, az színház. Én elegánsan szeretek oda felöltözni, ha van rá lehetőségem. Most mit mondjak, tegnap a közönség nagyon lelkes volt és a színészek biztos örültek a sikerüknek. De könyörgöm, némelyik ember melegítőben, szakadt gatyában, olyan leszaladokaboltbajóleszez ruhákba. Én nem tudom elképzelni, hogy nincs valakinek otthon legalább egy normális ruhája, de lehet, hogy tévedek, és persze az idők változnak, mi meg olyanok leszünk, mint az öreganyám, és hajtogatjuk, hogy az éééénidőmbenmééégeznemvóót. Ez van.  A műsor után hiába kérdezgettem, hogy tetszett e neki, csak  annyit mondott, tetszett, de nem igazán értettem miről is szólt. De aztán mikor lefeküdt aztán másnap reggel is mondta, hogy ő tényleg élvezte az előadást, csak grumpy volt, de még most is a fülében van a "Memories".  Mondtam neki, hogy a "Macskák" bakancslistás, egyszer az életben meg kell nézni. Remélem emlékezni fog rá.

Az élet néha produkál...

Gondoltam, frissibe leirom, most reggel hatkor, úgysincs más dolgom, és ha már most értünk haza a kórház sürgősségi osztályáról, akkor kár lefeküdnöm erre a kis időre.

Két napja Tibi összeszedett valami nyavalyát, és először lázas volt, aztán meg hasmenése lett. Tegnap este nyolckor mentem érte a busz depóba. Egy nyolc órás műszak után jött haza.

Szerencsére nekem szabadnapom volt, de azért reggel bementem a melóba, mert valamit összekutyultam. Aztán boldogan rohantam haza, és felpattantam Tibi Bromptonjára, hogy kerekezzek egyet,  utána Edittel találkoztam, és a kedvenc utcámban (Fore street) kiültünk egy kávézó elé, szóval elég jó lett volna ez a nap...

Ott tartottam, hogy elmentem a Tibiért a depóba és hazahoztam és ahogy szokta, beült a WC-re a telójával. Fél óra múlva felkiabált, hogy jöjjek le. Ami a fürdőszobában fogadott az horrorfilmbe illő volt. Tibi ott állt véres arccal, az orrán hosszában egy mély, és nyílt seb, vértócsa a padlón, meg az olvasószemüvege összetörve. De hát mi történt? Kérdeztem, mikor felocsúdtam a meglepetéstől.

Egyszerűen leájult a WC-ről, fejjel a padlóra, és elvesztette az eszméletét. Arra ébredt, hogy valami nyomja az orrát, akkor nyitotta ki a szemét, és látta meg a vért. Kiderült, az erős hasmenéstől meg a betegségtől lehetett ez a rosszullét. 

Azonnal megyünk a kórházba, mondtam, és a kórus a hátam mögött kontrázott. Nem, nem, dehogy megyünk! Mondta ő. De, de, muszáj, mert szétnyílt a bőr az orrodon, össze kell varrni. De nem! De igen! És így tovább, mígnem győzött a többség, és miután kitisztítottuk a sebet (szerencsére Dannek van elsősegély doboza és Debike segített), és lefedtük egy steril gézlappal, beültünk az autóba, és fél tíz körül elindultunk a kórház ambuláns rendelésére. Debi figyelmeztetett, hogy legább két óra húsz perc a várakozási idő, mert online meg lehet nézni. 

Örültünk, hogy gyorsan megnézték a vérnyomását, egy órán belül kétszer is, de azután csak vártunk, vártunk és vártunk. Körülöttünk fogyatkoztak az emberek, kielemeztük, megbeszéltük az összeset, mi baja lehet, honnan jött stb. Komolyan mondom kész farsangi bál ami ott volt. Olyan fazonok jöttek mentek, hogy csak néztünk. Egy pasas szabályosan hitlernek volt öltözve, fekete kabát, feketére festett, oldalt rövid felül hosszabb, és oldalra fésült haj, majdnem hitler bajusz, csak egy picivel volt szélesebb.  Mikor belépett, mondom, megjött Adolf, és tényleg pont olyan volt. A felesége két bottal ment, de a punk fiának is volt egy, csak annak kígyófejes volt a fogója, sárga mintás bakancsa csak úgy rikított az apja fekete kabátja mellett. Aztán jöttek babák, sírós kisgyerekes anyukák ( azokat azonnal behívták) volt aki bejött, és úgy nézett ki mintha a kutya szájából húzták volna ki, a szó legszorosabb értelmében. Több sebből, igen intenzíven vérzett, egy fehér törölközővel csiszaltolta a sebeit. Rossz volt nézni. Nem látszott különösebben ijedtnek, úgyhogy el is ment, a nővérek úgy hozták vissza legalább háromszor. A belsősök zokniba jártak ki dohányozni (megjegyzem a kórház egész területén tilos a dohányzás) némelyek a katéterzsákukat is maguk után húzták, szóval függetlenül attól, hogy éjjel kettő, aztán három, aztán négy volt, pörgött az élet rendesen. A műanyag szék már nagyon fájt, és iszonyat álmosak is voltunk.  Szulával tizenegy után tudtunk üzenetet váltani, mert ő akkor kelt fel Szöulban (reggel hét volt). Szegény szörnyülködött, mikor megtudta, hol vagyunk. Küldtünk is neki egy jó kis képet :P. 

Fél ötkor aztán behívták őt, összeragasztották az orrát, megmérték a vérnyomását, majd utunkra bocsátottak minket. Most úgy néz ki, mintha lefejelték volna, a ragasztókat egy hétig nem veheti le.  Ma természetesen nem megy dolgozni, meg holnap se. Én meg megpróbálok nem elaludni, kutyát sétáltatok aztán eldőlök.

Őszi tervezgetések

Dél-koreát is eléri valami fránya tájfun, úgyhogy izgulhatok a hétvégén. Remélhetőleg semmi komoly nem lesz, de azért elég heves szél és rengeteg eső főleg. Szulának valami kaját be kell szereznie, hogy ne haljon éhen, ha esetleg nem tud kimenni egy vagy két napig a lakásból. Még mindig nem könnyű. Néha küld egy-egy képet, hogy ezt vagy azt talált de egyik sem rendes ebédnek való, csak olyan rágcsálnivalók.

Aisának elkezdődött a suli tegnap. A legnagyobb stresszt az okozta, hogy a tolltartót amit vett, használhatja e a suliban, mert szigorú szabályok vannak egy két éve, hogy csak átlátszó, lapos bénaságokat lehet használni,  ő meg vett egy átlátszó téglalap alakú cseresznyés mintásat (!) . Én nem is tudom, hogy volt mersze!!! :D Igazi lázadó a csaj :P

De végül tegnap a tanár azt mondta, hogy nincs vele baja, szóval használhatja. Phühhh.... :D

Egyébként elég húzós lesz ez az év, kisérettségi meg minden és hetente két három alkalommal négyig bent lesz mert hol matek, hol science különórák lesznek.

Mi meg megyünk Malagába, ja csak úgy. Mert Tibinek lesz még egy hét szabija októberben és gondoltuk, hogy megyünk ahová olcsók a repjegyek. De persze hiába harminc font meg tizenakárhány, azért ha egymás mellett akarunk ülni és az egyikünk nem a repülő végén a folyosó mellett és a másikunk meg az elején a folyosó mellett (mert ugye nem ülhetsz ám az ablak mellé) akkor fizetni kell pluszban és már a normális kisbőröndöt sem lehet felvinni, csak ha priority jegyet veszel hozzá. Szóval oda- vissza plusz egy százas. Remélem azért kellemes idő lesz és nem fog épp szakadni az eső :D Itt meg majd hétágra süt a nap a "vacak" angol időjárásnak köszönhetően :D Furi lesz igazából, mert a lányok nélkül még nem voltam "nyaralni" :/

Debikéék is voltak Skóciában, Edinburgh-ban  egy hétig, és nem volt rossz idejük. Debi úgy gondolta,  csak meleg ruhákra lesz szüksége, de végül olyan meleg lett, hogy muszáj volt vennie egy nyári ruhát. Elmentek a kedvenceim előadására is. Már évek óta követem őket a FB-on Foil Arms and Hogs a nevük. Irigy is voltam rájuk.

Szeptember végén pedig végre megnézhetem a Macskákat! eredeti angol nyelven!  18 éves koromban láttam először, a Madách-ban, az akkori kolléganőmmel mentem el, és nagyon szerettem. Most, 32 év elteltével kíváncsi vagyok, hogy tetszik majd angolul. Itt lesz a Torquay Princess Theatre-ban. Aisát is visszük, hagy művelődjön az a gyerek! :)

Szula küldött néhány képet a Palotáról, amit néhány napja látogattak meg:

TANIA feltámad

Az év elején kicsit "gatyába ráztam" a könyvem és a két első részt egybeolvasztottam. Átgereblyéztem az egészet és ami felesleges volt, azt kidobtam belőle. Így lett két könyv a háromból és a címe pedig TANIA lett. Most, hogy itt az ősz és volt egy kis időm és kedvem átnézni a pályázatokat, megakadt a szemem az egyik oldalon egy felhívásra, miszerint az egyik kisebb kiadó elsőkönyvet szerzőket keres, hogy e-könyv formájában kiadhassa a könyveket, így adva lehetőséget nekik, hogy jobban megismerjék a nevüket. Nosza, gondoltam, nincs vesztenivalóm. Elküldtem Taniát a kiadó email címére egy szinopszis kíséretében és vártam, hogy történjen valami. Másnap jött a levél, hogy köszönik megkapták és ha átolvasták a kéziratot, jelentkezni fognak.  Két nap se kellett, jött egy email ami nagyon feldobott. A szerkesztő ezt válaszolta:

"Kedves Krisztina Braun.

Átolvastam a kéziratát. Szerintem izgalmas, lebilincselő, az olvasót a székhez szegezi. Elküldeném Önnek a szerződést. Arra kérem, hogy olvassa át. Ha bármilyen kérése felmerülne, akkor bármelyik elérhetőségemen kereshet. "

Ez egy kis kiadó, és nem olyan régen kezdtek el működni.  Nem titok, ez az Ágenda kiadó, és Debrecenben van a székhelyük. Mindösszesen tizenhat könyv van fent a kínálatukban a saját szerzőiktől. Ellenben olyan partnereik vannak (ahol a könyvek megjelennek online) mint a Bookline, Libri, Líra, Book&Walk, Moly, Bookline, Google play, E-könyv bazár, Amazon. Próbáltam utánuk nézni, de még semmi olyat nem találtam, ami miatt óvatosnak kéne lennem velük. 

A szerződésüket átolvasva elég korrektek. Bár nem számítok nagy dolgokra, de az is óriási lépés, hogy ezeken az oldalakon megtalálható lesz  a TANIA. És ha jól megy, a második részt is beküldöm egy idő után. Nos, minden egy apró lépéssel kezdődik és ki tudja, mi lesz belőle. 

Debike nekilátott átszerkeszteni a borítót, amit eredetileg is ő tervezett (szerintem nagyon jó mindhárom borító), mert a saját borítómmal jelenhet meg.  Azért az is nagy dolog, hogy végre nem nekem kell fizetni azért, hogy valahol elérhető legyen.

Én annyira boldog vagyok, hogy végre valaki vette a fáradtságot és figyelemre méltatta a könyvet, ami tényleg nagyon jó, higyjétek el! (a néhány olvasómon kívül akik tényleg nagyon szerették) 

Nem vagyok beképzelt, de ahogy én is, úgy még sokan rajtam kívül szeretjük a felhőtlen kikapcsolódást a mindennapoktól való elszakadást. És ez egy ilyen könyv, szórakoztató, agyszellőztető. (nah ezt majd ne felejtsem el a fülszövegbe írni ha brutál híres leszek :D , persze csak a NewYork Times ajánlása után XD )

Folyt.köv.