2017. december 17., vasárnap

Hangoskönyveim

Itt is megosztom, hátha valakit érdekel.
A rövidke novelláimból hangoskönyveket készítek, rendkívül költségkímélő módon, mivel én vagyok az író, a felolvasó, a zenei betétek szerkesztője és a videó szerkesztője is. Az egyedüli költségem a royalty free zene letöltése az iTunes store-ból. Az első kettőt ( most aktuális karácsonyi novellák) már megosztottam a saját YoTube csatornámon és a Hangoskönyvtár YouTube csatornáján mert ott egy picit több a feliratkozó mint nálam :D Jó visszajelzések jöttek, ezért lehet, hogy megpróbálkozom még néhánnyal, aztán ha elég időt tudok szakítani,  a könyvem is felolvasom.
A két novella közül az egyik (A mandarin) a februárban megjelenő Ezerszín novelláskötetben is szerepelni fog. Az Irodalmi ház pályázatán sikerült a kötetbe kerülnöm.
A másikat egy ausztrál, magyar nyelvű havilapba írtam. Már néhány hónapja van szerencsém írni egy-egy rövid novellát az újságba, melyet az ott élő (56-os vagy még korábban kivándorolt) idősebb magyar emberek között terjesztenek. Közel ötszázan vannak. Terjesztője, Arje Singer egy nyolcvan éves bácsi aki iszonyatosan jó fej. Még a második világháború után alijázott (14 évesen) Izraelbe, majd onnan néhány év múlva feleségével együtt Ausztráliába. Az édesapjáról, családjáról, és a háború előtti és közötti időszakról írt könyve megjelent néhány éve Magyarországon is, az 
Igazgató úr. 
Volt szerencsém az új könyve kéziratát javítgatni és elolvasni, amit remélem, hogy sikerül még kiadnia életében. Arje korát meghazudtolva használja ki az internet adta lehetőségeket, fantasztikus ember.
Tehát itt a két videó, ha valakit érdekelnek a novelláim. Remélem nem okozok csalódást íróként és felolvasóként, valamint hangoskönyv szerkesztőként sem :)
Kellemes, nyugodt karácsonyi készülődést kívánok mindenkinek!








2017. december 13., szerda

Macsek

A vörös macska -  ami nem a miénk, hanem a valamelyik szomszédé itt az utcában - rendszeresen bejár kajálni, és aludni hozzánk. Ez persze mióta itt élünk előfordult néhányszor, de volt, mikor hetekig nem láttuk, vagy csak az utcán. Ilyenkor meg se akart ismerni, sőt pimaszul elfordította a fejét.
Néhány napja viszont esténként itt nyávog az ajtóban, míg be nem engedem. Ha kinyitom az ajtót, úgy rohan be, mint akit épp kergetnek, és azonnal a konyhába slisszol, éktelen nyávogás kíséretében. Arra már rájöttem, hogy a száraz macskaját nem szereti, vagy már olyan vén, hogy a néhány fogával nem tudja elropogtatni, ezért néha veszek olcsó macsek pástétomot, és azt befalja pillanatok alatt (kivéve a halasat).  Ezután megkeresi a legkényelmesebb helyet a lakásban, s ott elhever. Sokszor nem veszem észre és hopp, már le is ment Aisa szobájába és az ágyán megpróbál az ott felsorakoztatott plüssök közé vegyülni, vagy az ágya alá. Néha valamelyik szekrény aljában találom meg a ruhákon. Több nyelven beszél. Teljesen jól megérti a magyart is, mert én csak úgy tudok vele beszélgetni. Van úgy, hogy Debi és Dan szóba elegyedik vele, és akkor az angolt is kifogástalanul nyávogja. Megmutattam neki, hogy hová fészkelheti be magát, ha itt akar maradni és nem akarja, hogy kitegyem a szűrét. Megalkuvó volt, bár nem teljes mértékben. Van egy babzsák fotelünk, azt szívesen használja, de csak akkor, ha valami rá van terítve, mert egyébként hidegnek találja. Ott aztán összegömbölyödve addig alszik (néha horkolva), míg el nem érkezik a lefekvés ideje nálunk is, és kirakom, hogy menjen haza. Reggel visszajön újabb két órára. Tegnap előtt úgy tettem ki, hogy megígértem, este visszajöhet. És jött. Mindennap azóta. Szerintem amikor kiteszik a gazdái azonnal iderohan és itt folytatja a szundikálást. Jó fej az öreg na. Még azt is meghódítja, aki egyébként nincs annyira oda a macskákért. Azokhoz direkt odamegy és törleszkedik, hiába ágálnak ellene. A nevét nem tudom, Debiék Ginginek hívják a vörös bundája miatt én csak egyszerűen macseknek.