Van amikor nem megy a blogolás. Szeretném, de nem tudom leírni, nem jön az ihlet. Nem tartozom senkinek elszámolással, hogy mikor írjak, de mégis ha kimarad egy hónap, akkor szomorú vagyok, hogy egy csomó mindent kihagytam, amit már nem tudok utólag úgy leírni ahogy épp akkor, azon a napon írtam volna.
Aisának Prom bálja volt. Fantasztikusan szép kis prom hercegnő lett belőle. Büszkék voltunk rá. Az, hogy a bál milyen volt, arról sokat nem hallottam. Nem volt nagy élménybeszámoló, tehát a várthoz képest nem volt olyan nagy durranás. A Grand Hotel egyik termében tartották, és szinte az összes szülő ott gardedámkodott a gyerekek között, persze a bárban sörözgetve, beszélgetve. Én nem szerettem volna ott lenni. Csak egyik lábamról a másikra álltam volna. Két év alatt nem lettem szülői bandatag. Nehéz is lett volna ezzel a nyelvtudással, de hozzáteszem, otthon sem voltam a szülői munkaközösség szerves tagja. Az udvariassági beszélgetéseken túl soha nem jutottam, nem is törekedtem rá. Az itt is megvolt. Ennyi. Lényeg az, hogy Aisa szép volt, a limuzin pompás és másnap legalább fél órával tovább aludt mint szokott, tehát fél hétig...
A prom bált három fantasztikus előadás előzte meg amit a hatodikosok adtak elő. A címe Shakespeare rocks, tele vagány zenével és vicces pillanatokkal. Aisa Júlia szerepét kapta váltva az egyik barátnőjét.
Rossz hirek is voltak. Ezt csak azért írom le mert nem lehet elsiklani fölötte, mert nem egy felszines kapcsolat ért véget, hanem egy igazán mély és komoly... Ezért a blogomban igenis helye van. És bár emlékezni fogunk rá enélkül is, azért néhány sort megérdemel. A lányom felnőttként viselte és büszke vagyok rá, hogy nem fordult magába és nem hagyta, hogy a bánat eluralkodjon rajta. Ebben sokat segített valószinűleg, hogy akkor kezdett el dolgozni a Cavendish hotelben, mint felszolgáló.Tehát a munka picit elvonta a figyelmét a bánatáról és sikerült átvészelni az első hetet. Ennyit erről és remélem legközelebb vidámabb történeteket írhatok róla.
Azért a reggeli és esti bemászkálás a szállodába nem egy leányálom. Az ismerősünk beajánlotta egy másik szállodába mint housekeeper, de sajnos ott csak kilenc órát tudtak volna biztosítani hetente és neki az kevés. Szeretne jogsit, laptopot, telefont és ezekhez picit több munka szükséges. Sajnos itt 21 év alatt nem ugyanazt az órabért kapja mint fölötte, hanem kb. egy fonttal kevesebbet. És az NI numbere sem OK ezért még adót is vonnak belőle.
Viszont ajánlotta a felvételiztető hölgynek, hogy van egy 16 éves húga, akinek bőven elég lenne kilenc óra. Szula nyolcadikán megy be az interjúra, aztán reméljük Ő is tud egy kis plusz pénzt szerezni magának.
Persze az önkormányzat máris megtalált minket, mert Debi dolgozik és valószínűleg lefaragnak a housing benefit-ből egy picit, mivel jelenleg aktív keresőnek számít egy hónapig. Szeptemberben ugyan suliba megy, de azért hétvégenként ha lesz lehetőség, biztos elmegy dolgozni.
A szabadságunk elég ramaty lett sajnos. Én csak öt napot tudtam kivenni mert a főnöknőmnek egy haláleset miatt haza kellett utaznia Portugáliába és nem volt aki helyettesítsen. A spanyolországi nyaralás sem jött össze, egy picit elszámoltuk magunkat. Ráadásul itt sem volt túl jó idő, inkább őszi mint nyári. Tibit sajnálom nagyon, mert neki ez a két hét volt az össz szabija nyáron, aztán talán majd karácsony körül vesz ki néhány napot. Én még augusztusban kiírattam egy hetet, mielőtt elkezdődik a csajok sulija.
Szula és Aisa egy suliba fog járni. Aisa secondary school-ba, Szulamit sixth form-ra. Remélem Aisának tetszeni fog. A Torquay Academy egy jóval nagyobb és modernebb suli mint amibe eddig járt. Szula már jól ismeri. Augusztusban az is kiderül, hogy Szula minden GCSE vizsgája sikerült-e. De hát biztosan...
Egy újabb magyar család költözött ide Torquay-ba, remélem nekik is sikerül itt újrakezdeni. Bár néhány éve Angliában éltek, de mintha egy másik bolygó lett volna az a város ahonnan ide költöztek. Ott nyomát sem találták az itteni mosolygós, kedves segítőkész embereknek, legyen az angol vagy magyar. Tibi gyerekkori ismerőse a barátja és hároméves kisfia először csak körül akartak itt nézni egy kis nyaralással egybekötve. Mi szivesen fogadtuk őket itt egy hétre. Végül sikerült egy lakást kivenni, és ahogy hallottam a srác már holnap dolgozni megy a Wise jóvoltából. Remélem helyrerázódnak, de szerencsére itt van segítség amire számíthatnak.
Mi még hajthatatlanok vagyunk, hogy közelebb találjunk valami jó kis lakást a városközponthoz, amiben végre nem egy évig kell majd laknunk, mert már nagyon unom a költözködést. Eddig sajnos nem sokat találtam ami minden elvárásunknak megfelel. Remélem azért őszig lesz valami fantasztikus lehetőség. Már igazán mi is megérdemeljük.
