Vége az iskolás éveknek

Kilenc volt mikor ide költöztünk. Az utazás előtt a nővérei angolul tanították. Mondd azt, hogy doll, ball és puppet... Aztán néhány hónap alatt az iskolában magába szívott mindent amit lehetett. De nem mert megszólalni az első időszakban, mutogatott, bólogatott mint egy kis néma. Aztán mikor már tudott volna beszélni, félt, hogy túl nagy lesz a felhajtás az osztályban ha egyszer csak elkezd beszélni. Jól jött, hogy költöztünk egy másik albérletbe, így a közeli iskolába irattam. Itt nem tudták, hogy fél éve még csak néhány szót tudott angolul majd lassan beilleszkedett, ráragadt a devoni tájszólás, akárha itt született volna. Nagyon jó tanuló lett belőle, büszkék voltak a primary schoolban és később a secondary schoolban is rá. Most eltelt ez a két év is a GCSE után (kisérettségi) az A level vizsgákon is túl van. A prommal fejeződött be a tanév és most izgulhatunk, milyenek lettek a vizsgák eredményei, hogy az általa választott egyetemek közül melyik lesz az, amelyik az eredményei alapján felveszi. Sajnos csak augusztus végén tudjuk meg, szóval addig izgulhatunk, hogy a Birmingham, a Leeds vagy a Norwich lesz a végcél, amikor beköltözik az egyetemi szállásra. Én a Birminghamért drukkolok, mert az van a legközelebb relative, vagyis "csak" három óra autókázás, viszont onnan könnyen tudna hazajönni az ünnepeken, mivel a vonatállomás szinte az egyetemi campusban van.

Tehát a prom tett pontot az i-re kilenc év iskola után, itt Angliában. Büszke lehetek rá és vagyok is. Még akkor is az leszek, ha esetleg nem úgy sikerült az A level ahogy szerette volna. Az elmúlt néhány év, a járvány miatti online tanórák, a feje tetejére állt családi életünk az elmúlt év kezdete óta sajnos nem segített neki sem a nyugodt felkészülésre az egyetemi élethez. Ehhez képest brilliánsan teljesített. Még egy hónapot szeretne a McDonald's-ban dolgozni, hogy legyen egy kis kezdő tőkéje szeptembertől, néhány új ruha stb. Kedden lesz az interjú, kíváncsi vagyok hogy sikerül.

Néhány kép a promról:

Ugyan nem szokványos prom ruha, de a mostani stílusának teljesen megfelel ez az általa tervezett együttes.

A barátaival

Karácsony előtti herce-hurca, de most komolyan...

Aisával nyílt napon voltunk a South Devon College-ben. Mivel tavasszal túl lesz a GCSE-n vagyis a kisérettségin, és két év six form következne, úgy döntött, hogy otthagyja a Torquay Academy-t és máshol szeretne tovább tanulni. De még fogalma sincs, hogy mit. Mivel az eredményei nagyon jók, nagyon sok lehetősége van, szinte bárhová felvennék. A legnagyobb baj az volt, hogy attól fél, néhány hónap múlva megunja a választott utat, amin tovább kell haladni, talán az egyetemig.

Esős reggel egy hasfájós kutyával

Végül kikristályosodott benne, hogy az animal care érdekelné, mivel sokszor beszélgettünk arról, hogy szereti az állatokat és ügyesen tanítgatja Sunnyt, tehetsége is lenne ahhoz, hogy esetleg állatorvos legyen belőle. A nyílt napon aztán meglátogattuk a pavilont ahol az animal care-ről adtak tájékoztatást. Az asztalon egy műanyag kutya volt, ami úgy nézett ki a végét járja, valamint egy kigyó levedlett, átlátszó bőre és egy tarantula pók múmiája. A hölgy ránk mosolygott, megkérdezte Aisát milyen eredményei vannak a mostani suliban, és kikerekedett a szeme amikor meghallotta.  Azonnal ekezdte rábeszélni, hogy az A levelt csinálja meg először, majd később az egyetemen tanulhat tovább az állatorvosi diplomáig. Aisa elszomorodott  hallva, hogy nem nagyon agitálták, hogy az ottani kurzuson tanuljon, hanem az egyetemet nyomták ők is. Puffogott hazáig, aztán később előállt, hogy úgy döntött, mégis az A levelt választja, és lehet, hogy el sem megy a TA-ból. Megnéztük milyen egyetemek vannak, ahová két év múlva jelentkezhet, és a számára szimpatikusabb, veterinary nurse diplomát is megszerezhetné. Találtunk néhányat, és teljesen belevetette magát, böngészve a szállásoktól kezdve, a kurzusok nyújtotta lehetőségekig. 

Debikével az exeteri Katedrális karácsonyi vásárán

Debit előléptették csoportvezetővé a munkahelyén. Felelős beosztást kapott, magasabb fizetéssel. Betanítja az új dolgozókat és ő felel majd, hogy olyan munkát végezzenek, és adjanak ki a kezükből, ami megfelel az elvárásoknak. Ez most, a karácsonyi hajrában, igazán nagy feladat lesz. Remélem nem nyomja őt össze a felelősség súlya, bár ismerem, kemény csaj. Persze nem tőlem örökölte, inkább Tibitől, de ő is azt mondja, hogy nem tőle, mert ő túl kedves főnök volt,  nem volt elég határozott az alkalmazottakkal szemben. Én pedig mindig alkalmazott voltam. A saját munkámért szívesen feleltem, de tartózkodtam attól, hogy én feleljek másokért is. Büszke vagyok rá, hogy alig egy év után ilyen bizalmat kapott a főnökeitől.

Szula fotója - Myeong-dong Szöul

Már csak egy hét és repülünk Szulához. Egyre izgatottabb vagyok, elsősorban a repülőút miatt, ami első körben nyolc, majd két óra várakozás után (az Abu Dhabi reptéren) újabb hét óra repülőút következik. Szóval szombat reggel indulunk, és (a koreai idő szerint) vasárnap délelőtt érünk Szöulba.

Másodsorban pedig egyre jobban örülök, hogy láthatom Szulát, hiszen augusztus óta nem találkoztunk. Persze, nap mint nap beszélgetünk, a messenger család csoportban épp  ki-hol van, onnan ír valamit, mintha mindannyian együtt lennénk. De azért mégis más az, amikor ott áll előtted a hús vér lányod és megölelgetheted.

Harmadik aggodalmam, hogy egy hétig itthon minden rendben menjen. Mindenki egyen, igyon, Aisa ne ázzon meg mindennap a suliba menet, és legyen ideje kutyát sétáltatni, mielőtt besötétedik, és reggel miután kivilágosodott. Az időeltolódás miatt csak a reggeli órákban, vagy kora délután tudunk majd kommunikálni.

Próbálom összeszedni a gondolataim, mit vigyek Szulának. Megelőlegezem a karácsonyi bejglit (remélem túléli a bőröndben) néhány csomag rágcsálnivalót, kenyeret, reggelizőpelyhet viszek, hogy egy darabig ne legyen gondja az ilyesmire. Azt írta, sokat fázik a mostani albérleti szobájában, ezért újra jelentkezett az egyetemi szállásra, és december huszadikán átköltözhet. Ott állítólag melegebb lesz, de valamivel drágább is, mint most.  

A könyvem borítóját Debi tervezte 

December 14-én pedig karácsonyi parti lesz a munkatársaimmal. A főnökünk a Grand Hotelt választotta a parti színhelyéül. A tavalyi is jó volt, nekem tetszett a Riviera Center is, jó volt a zene, én még táncoltam is (sokszor egyedül :D ) csak sajnos kevesen voltunk. Most úgy néz ki, többen leszünk. Rendeltem valami jópofát az alkalomra. Remélem időben megérkezik, és jól fog állni :)

Nem panaszkodom, hogy unatkozom.

A könyvem végre megjelent az Agenda Kiadónál és a partnerei oldalán, úgymint a Libri, Líra, Bookline, Bookstore, Google play, Könyvbazár oldalain. Annyira izgulok, hogy lesz-e, aki letölti. A következő könyvet most javítom, és a szerződés is megvan a kiadótól (pedig még nem is látta). Néhány hónap múlva megjelenik az is. Jó lenne, ha összeszedném magam és az elkezdett könyvem is folytatni tudnám. Lehet, hogy lesz rá lehetőségem, mert úgy néz ki, hogy januártól megszűnik a cég ahol takarítok, és nem szeretnék máshová menni másodállásba. Ha Tibinek lesz hozzá kedve és átmegy Exeterbe, akkor a pénztárcánkban sem érezzük meg a hiányát. A hátránya viszont az lesz, hogy nem én fogom az autót használni, tehát a vásárlás, és a reggeli rohanás, tényleg rohanás lesz, mert most sokszor öt perc alatt bent vagyok, ha az utolsó pillanatban indulunk, de ha gyalog kell mennem, akkor legalább húsz perc kell, hogy beérjek. De hát, valamit, valamiért. 

Suli..újratöltve

Ma elkezdődött a suli. Egészen teljes két napig fog tartani azután hétvége következik, hogy a gyerekek a megrázkódtatást valahogy megpróbálják kiheverni és hozzászokni a gondolathoz, hogy következő héten teljes öt napot kell gályázni, hogy hétvége legyen újra.
Szula utálja, mert a barátai elmentek, és ő kénytelen még egy évet lehúzni, hogy összehozza azt a fránya ABB eredményt ami a Sheffield Uni felvételének az előfeltétele. Ebben az évben nem jött össze sajnos de az A level eredmények megmaradtak így az egyik tantárgyat javítja csak és felveszi a business-t másodiknak. Nem írigylem. Egyébként is nehezen barátkozik és az utolsó évben néhány barátot szerzett a suliban (kilencedik óta jár oda) és most újra egyedül maradt.
Aisa stresszel, hogy mikor kezdenek már rendesen tanulni és házit kapni stb, mert míg nincs órarendje és nem rendszerezheti a tantárgyakat, hogy mikor mit kell csinálni addig az idegösszeomlás határán van. Az új cipőket sarok résznél tegnap kikalapáltam és előre felragasztották a tapaszokat, hogy még véletlenül se törje fel a lábukat hazáig, de Aisának mégis sikerült sántikálva hazajönnie. A legrosszabb az egészben, hogy holnap is ugyanabban a cipőben kell mennie, nem vehet fel mást arra hivatkozva hogy ez feltörte a lábát, mert nem engednek csak fekete (nem edző) cipőt.
Az utcán megjelentek a különféle egyenruhában slattyogó, siető, idétlenkedő és az úttestre egymást kilökdöső gyerekek. Szóval gyorsan vége lett ennek a rövid nyári szünetnek és hurrá újra nyitva a suli.

Ami lemaradt a nyárból

Van amikor nem megy a blogolás. Szeretném, de nem tudom leírni, nem jön az ihlet. Nem tartozom senkinek elszámolással, hogy mikor írjak, de mégis ha kimarad egy hónap, akkor szomorú vagyok, hogy egy csomó mindent kihagytam, amit már nem tudok utólag úgy leírni ahogy épp akkor, azon a napon írtam volna.

Aisának Prom bálja volt. Fantasztikusan szép kis prom hercegnő lett belőle. Büszkék voltunk rá. Az, hogy a bál milyen volt, arról sokat nem hallottam. Nem volt nagy élménybeszámoló, tehát a várthoz képest nem volt olyan nagy durranás. A Grand Hotel egyik termében tartották, és szinte az összes szülő ott gardedámkodott a gyerekek között, persze a bárban sörözgetve, beszélgetve. Én  nem szerettem volna ott lenni. Csak egyik lábamról a másikra álltam volna. Két év alatt nem lettem szülői bandatag. Nehéz is lett volna ezzel a nyelvtudással, de hozzáteszem, otthon sem voltam a szülői munkaközösség szerves tagja. Az udvariassági beszélgetéseken túl soha nem jutottam, nem is törekedtem rá. Az itt is megvolt. Ennyi. Lényeg az, hogy Aisa szép volt, a limuzin pompás és másnap legalább fél órával tovább aludt mint szokott, tehát fél hétig...

 

A prom bált három fantasztikus előadás előzte meg amit a hatodikosok adtak elő. A címe Shakespeare rocks, tele vagány zenével és vicces pillanatokkal. Aisa Júlia szerepét kapta váltva az egyik barátnőjét. 

Rossz hirek is voltak. Ezt csak azért írom le mert nem lehet elsiklani fölötte, mert nem egy felszines kapcsolat ért véget, hanem egy igazán mély és komoly... Ezért a blogomban igenis helye van. És bár emlékezni fogunk rá enélkül is, azért néhány sort megérdemel. A lányom felnőttként viselte és büszke vagyok rá, hogy nem fordult magába és nem hagyta, hogy a bánat eluralkodjon rajta. Ebben sokat segített valószinűleg, hogy akkor kezdett el dolgozni a Cavendish hotelben, mint felszolgáló.Tehát a munka picit elvonta a figyelmét a bánatáról és sikerült átvészelni az első hetet. Ennyit erről és remélem legközelebb vidámabb történeteket írhatok róla.

Azért a reggeli és esti bemászkálás a szállodába nem egy leányálom. Az ismerősünk beajánlotta egy másik szállodába mint housekeeper, de sajnos ott csak kilenc órát tudtak volna biztosítani hetente és neki az kevés. Szeretne jogsit, laptopot, telefont és ezekhez picit több munka szükséges. Sajnos itt 21 év alatt nem ugyanazt az órabért kapja mint fölötte, hanem kb. egy fonttal kevesebbet. És az NI numbere sem OK ezért még adót is vonnak belőle.

Viszont ajánlotta a felvételiztető hölgynek, hogy van egy 16 éves húga, akinek bőven elég lenne kilenc óra. Szula nyolcadikán megy be az interjúra, aztán reméljük Ő is tud egy kis plusz pénzt szerezni magának. 

Persze az önkormányzat máris megtalált minket, mert Debi dolgozik és valószínűleg lefaragnak a housing benefit-ből egy picit, mivel jelenleg aktív keresőnek számít egy hónapig. Szeptemberben ugyan suliba megy, de azért hétvégenként ha lesz lehetőség, biztos elmegy dolgozni.

A szabadságunk elég ramaty lett sajnos. Én csak öt napot tudtam kivenni mert a főnöknőmnek egy haláleset miatt haza kellett utaznia Portugáliába és nem volt aki helyettesítsen. A spanyolországi nyaralás sem jött össze, egy picit elszámoltuk magunkat. Ráadásul itt sem volt túl jó idő, inkább őszi mint nyári. Tibit sajnálom nagyon, mert neki ez a két hét volt az össz szabija nyáron, aztán talán majd karácsony körül vesz ki néhány napot. Én még augusztusban kiírattam egy hetet, mielőtt elkezdődik a csajok sulija.

Szula és Aisa egy suliba fog járni. Aisa secondary school-ba, Szulamit sixth form-ra. Remélem Aisának tetszeni fog. A Torquay Academy egy jóval nagyobb és modernebb suli mint amibe eddig járt. Szula már jól ismeri. Augusztusban az is kiderül, hogy Szula minden GCSE vizsgája sikerült-e. De hát biztosan...

Egy újabb magyar család költözött ide Torquay-ba, remélem nekik is sikerül itt újrakezdeni. Bár néhány éve Angliában éltek, de mintha egy másik bolygó lett volna az a város ahonnan ide költöztek. Ott nyomát sem találták az itteni mosolygós, kedves segítőkész embereknek, legyen az angol vagy magyar. Tibi gyerekkori ismerőse a barátja és hároméves kisfia először csak körül akartak itt nézni egy kis nyaralással egybekötve. Mi szivesen fogadtuk őket itt egy hétre. Végül sikerült egy lakást kivenni, és ahogy hallottam a srác már holnap dolgozni megy a Wise jóvoltából. Remélem helyrerázódnak, de szerencsére itt van segítség amire számíthatnak.

Mi még hajthatatlanok vagyunk, hogy közelebb találjunk valami jó kis lakást a városközponthoz, amiben végre nem egy évig kell majd laknunk, mert már nagyon unom a költözködést. Eddig sajnos nem sokat találtam ami minden elvárásunknak megfelel. Remélem azért őszig lesz valami fantasztikus lehetőség. Már igazán mi is megérdemeljük.

Suliszezon :)

Végre Debit beírattuk (vagy inkább ő iratkozott be ) a South Devon College-be, már megnyugodtam, hogy nagyjából sínre tettük a lányt, de egy héttel ezelőtt még komoly kétségeim voltak. Debinek voltak kialakult elképzelései a jövőt illetően, hogy mi lesz, ha nagy lesz, de a lényeg az , hogy mindenképpen szükséges lesz hozzá az érettségi és a főiskola vagy egyetem. Nos az érettségi Magyarországon 18-19 éves korban aktuális, és utána lehet ide-oda szakosodni. Itt Angliában viszont 16 évesen már egy úgynevezett kis érettségivel (GCSE) lépnek át a gyerekek a komolyabb iskolákba, majd ott külön-külön is javíthatnak rajta (A,B,C,D,E,F,G) akár tantárgyanként. Valamint ha tovább szeretnének tanulni, attól függően, hogy melyik egyetemre és milyen szakra szeretnének menni, az „A” level-eket teszik le a tantárgyakból. Ezzel eddig nem voltunk tisztában, úgy gondoltuk, hogy Aisa aki most 9 éves, megy a Primary School-ba, Szula és Debi pedig a Torquay Akademy-be, ahová 11 éves kortól járnak a gyerekek. Az önkormányzatba beadtuk a papírokat, hogy melyik iskolába szánjuk a gyerekeket, majd pár nap múlva kaptunk egy levelet, hogy a két kisebb lánynak az iskolákból majd jön a papír, hogy mikor mehetnek be, de a legnagyobbnak, aki már betöltötte a 16 évét, azt javasolja, hogy menjen el a South Devon College-be, mert ettől a kortól már oda járnak a gyerekek. Rögtön rátapadtunk a netre, hogy mindent megtudjunk az iskoláról (http://www.southdevon.ac.uk/) Debi teljesen el volt ájulva hogy olyan mint egy pláza, nagyon modern, és egy csomó mindent lehet  tanulni még az alaptantárgyakon kívül. Elmentek nyílt napra az apjával, Debit rögtön elkapták és írattak vele egy angol és matek tesztet. Az angol jó lett, ahhoz képest, hogy nem gyakorolta eddig, az átlaghoz képest jó szintet ütött meg, a matek is közepes lett. Választania kellett egy kurzust ahová fel is vették és már nyomták a kezébe a papírt, hogy miket kell beszereznie jövő hét csütörtökig amikor be kell menjen a suliba.

Itthon döbbentünk rá, hogy igazából a kurzus amit választott (Beauty therapy) lesz a fő tantárgy, vagyis ezt a szakmát fogja tanulni. Ami nagyon klassz, de mi szeretnénk a továbbtanulás esélyét megadni neki, és az a tény,hogy neki nincs GCSE-je megingatott ebben a hitünkben. Másnap Tibivel elmentünk a suliba tisztázni a dolgokat, de azt mondták semmi  gond, ebben az évben erősítse meg az angolt, és jövőre játszva leteszi a GCSE-ket minden olyan tantárgyból, ami szükséges lesz az „A” level-ekhez, ami az egyetemhez szükséges.Úgyhogy megnyugodtunk és Debi is most már felhőtlenül tud örülni a sulikezdésnek és a szépségápolás kurzus hozzávalóinak, amit csekély 180 fontért rendelhettünk meg (igaz, hogy kitöltöttünk egy papírt a támogatásokról, tehát hogy nekünk nincs annyi fizetésünk stb.) és ezt visszatérítik, valamint a kurzushoz szükséges egyenruhát is megrendeltük. Ami meg is érkezett és mivel nem ismertük jól az angol méreteket természetesen két számmal nagyobb ruhát rendeltünk neki :( 

A vasárnapot azzal töltöttem, hogy Ildikó jóvoltából akinek használhattam a varrógépét, átalakítottam Debi ruháját 38 méretről 34-es méretre. Szerencsére sikerült.

Pénteken email-ben tájékoztatott a sulival foglalkozó hölgy, hogy hívjuk fel a  Primari School-t, hogy Aisa felvételét is intézhessük. Mivel mi dolgoztunk, Debi Aisával és Szulával átment a suliba, és elintézte, hogy a megfelelő felvételi lapokat megkapjuk és hétfőn 9-re már várták is Aisát az új suliba. A sulititkár nagyon aranyos hölgy volt, Debi pedig profin tolmácsolt és közvetített mindent Aisának, úgyhogy elhatároztam, hogy hétfőn is jön velünk, mert én nem fogok tudni beszélni a tanárral. Negyedik osztályba fog menni (otthon harmadikba kezdene) mert itt 4 éves kortól járnak a gyerekek iskolába, és kortól függ, hogy melyik osztályba kerül. A sulihoz csak az egyenruhát kell megvenni, a könyveket, füzeteket ingyen fogják adni. Érdekes, hogy sem Debinél sem Aisánál nem kértek bizonyítványt. Aisánál a jelentkezési lapon kérdezték az előző iskolája nevét, de nem tudom, hogy érdeklődnek-e az eddigi eredményeiről. Szerintem nem, de majd meglátjuk.

Aisa végig izgulta az egész hétvégét. Mi megbeszéltük a sütigyárban, hogy hétfőn nem megyek és valami megoldást kell keresni, hogy vagy 4 órában dolgozom, vagy éjszaka, vagy Tibi éjszaka én nappal, de lényeg az hogy 9-től 3-ig tart a suli és vinni, hozni kell majd Aisát az első évben. Debi hétfőn és pénteken nem megy suliba, de a távoli terveiben benne van, hogy esetleg erre a két napra munkát vállal mint az új barátnője Nóri aki Mariann és Balázs lánya és ugyancsak a abba suliba jár. 

Hétfőn siettünk a suliba, ahol kiderült, hogy csak a pulcsit tudjuk ott megvenni, az egyenruhát külön kell megvásárolni. Aisának lekonyult a szája, de bekísértük az osztályba, ahol egy tanítónéni várta és sok egyformán öltözött kislány és kisfiú, akik egyszerre köszöntek Aisának :) és leültették egy kedves vörös hajú szeplős kislány mellé akit Poppynak hívnak. Mi elsiettünk a sétálóutcába, ahol gyorsan vettünk egy fehér blúzt és egy szürke kisruhát és elvittük az iskolába. Aisát kihívták és mosolyogva mesélte, hogy már van két barátnője Poppy és Abbey, és most valami számítógépeken oldanak meg matekfeladatokat. Átöltözött és büszkén mutogatta a barátnőjének, hogy már neki is van egyenruhája!!

Már csak Szula várja, hogy mi lesz a sulival. Pénteken azt ígérték, hogy hétfőn Tibit felhívják a suliból, és remélhetőleg még ma el tudunk menni Szulával (azért remélem mert Debi ma itthon van és velünk tud jönni tolmácsolni). Szula is megért sok mindent de még megszólalni nem nagyon mer. Én meg...(kiröhögnek a lányaim a kiejtésem miatt :P) Ha szerencsénk van holnap Szula is mehet suliba, és az egyenruhát is meg tudjuk venni.