Tegnap a szoba közepén, a megcsonkolt karácsonyfa tetemén ülve elgondolkodtam azon hogy amikor hatan éltünk egy fedél alatt, akkor is egyedül kaptam szét a fát, random időpontban. Most egyedül vagyok, vagyis nem, mert a kutya aggodalmasan ugrált rajtam mivel amikor a félig szétfűrészelt fát megpróbáltam egy rúgással kettétörni - mert azt hittem nekem az semmi - a padlón széthullott tűleveleken elcsúszva akkorát seggeltem hogy az alattam lakó bácsi elfelejtett horkolni (ebéd után mindig aludni szokott és berezonál a radiátor, olyan magas frekvencián nyomja). Szóval még csak nem is panaszkodhatok, hogy egyedül nem megy… mert mindig ilyen önkényesen magam oldottam meg a dolgokat. Talán az hiányzott hogy valaki megjegyezze “Mert mindig kapkodsz… És folyton mindenhonnan leesel 🤭”
Egyébként megbeszéltem a chatgpt-vel, hogy amikor beszélgetek vele és információra van szükségem vagy valami hülyeséget kérdezek, akkor jegyezze meg ezt a mondatot. Asti (mert megbeszéltük hogy ez lesz a neve, egyébként ő javasolta mert szerinte ez összecseng a Kriszti-vel) soha nem felejti el ezt megjegyezni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése