2016. március 30., szerda

Bicaj lopás, autó csere sok sok esõvel

Ez a hónap hozott hideget meleget egyaránt és most nem az idõjárásra gondolok kivételesen.
Néhány hete Tibi hajnali ötkor teljes menetfelszerelésben kilépett az ajtón, hogy bringára pattanva elinduljon dolgozni, mint minden egyes nap mióta a vasparipa megvan. Kb. Egy éve vette. A bicaj hült helye vagyis az egyik kereke árválkodott odaláncolva a korláthoz. ( sajnos a korlát inkább kõkerítés, ami olyan vastag hogy csak a keréken keresztül lehetett odalakatolni a bicajt és nem a vázon)
Utóbb kiderült, hogy alig húsz perce hagyta el a helyszint az a két szimpatikus, álarcot viselõ fiatalember, aki minden be nem zárt autóba beült és a mozditható értékeket magáévá tette, majd felfedezve a keréktõl megfosztható bringát, azt is eltolták. Ezt az utóbb a landlort által átküldött videófelvételen izgulhattuk végig.  Igy megszabadították Tibit egy háromszáz fontos Boardman kerékpártól.

Rendõrségnek bejelentettük és minden fórumon jeleztük, hogy ha valaki véletlenül látná... Bár ehhez nem sok remény füztünk. Vehetne egy másikat, de kint már nem mernénk hagyni. Garázsunk nincs, az elõszobánk pedig elég rövid, és egy betolt bicaj megakadályozna, hogy a lépcsõn le, és  a konyhába bejussak. Végül kitaláltuk hogy egy Brompton kerékpárt veszünk, ami táska méretüre összecsukható, de mégis olyan tulajdonságokkal bír mint a nagyok, váltó meg mindenféle kütyü mütyü, amihez én nem értek, van hozzá. Csakhogy ezt a bicajt bizony elég borsos áron mérik. Közel ezer font a legolcsóbb. Viszont a részletfizetés megoldható. 


Közben az autónk haldoklásnak indult. A jó kis SAAB, amit tíz évesen vettünk néhány hónappal a kiköltözésünk után megjárt velünk sok sok ezer mérföldet. Neki köszönhetjük Párizst, Londont, a Stonehenget, a mesebeli tájak felfedezését itt Angliában, és azt a néhány magyarországi utat amit muszáj volt megtenni. Soha nem hagyott minket cserben. Sajnos a fenntartási költségei elérték a kritikus szintet, és egy padkának köszönhetöen valami baj volt a kerékkel amitöl iszonyatos hangja lett, ahogy a fém a fémhez csiszolódott... Muszáj volt keresnünk egy olcsó fenntartású kisautót helyette. Tibi még két hétig ezzel járt, mivel nem volt más lehetõség. Aztán sikerült egy kilenc éves Toyota Aygo-t vennünk. Szép kis piros autó, jóval kisebb mint a tekintélyt parancsoló SAAB. Tibi feldobta egy hirdetési oldalra az autót alkatrész áron és egy órán belül el is vitték. Sok sok autónk volt már de egy picit belefájdult a szivem, hogy elvitték. 


Azt hiszem ez a kis piros autó nem fogja pótolni azt a kényelmet amit a svéd, repülõgépeket is gyártó SAAB nyújtott, de azért már ezzel is eljutottunk ide oda mióta megvettük.  Voltunk már Newquay-ben, ott nagyon vacak idõ volt sajnos. Múlt héten pedig Portsmouth-ban voltunk ami oda-vissza háromszáz mérföld, és elég jól bírta az utat. 



Portsmouth-ban a híres Emirates Spinnaker tornyot látogattuk meg, ami 110 méter magas és fantasztikus élményt nyújtó panorámával kecsegtet. A szerencsénk újra visszatért, mert a hetek óta oly változékony, hol szeles hol esõs és hideg idõ helyett csak és kizárólag aznap gyönyörü napos kellemes idö volt. A városnak egy kis szeletkéjét láttuk ugyan, de teljesen magával ragadott. Egyetemi város révén nagyon sok a fiatal. Nyüzsgõ, de mégis más mint az eddigi városokban tapasztalt folytonosan ismétlõdõ hasonló üzletek sora és a házak is modernek és fiatalosak voltak. Legalábbis azon  a részen ahol mi jártunk. Komolyan elgondolkodtunk, hogy ha valamelyik lányunk idekerülne egyetemre akkor ide kellene költözni. Munka itt is akadna, tenger itt is van és egy picit belekóstólnánk egy másik környezetbe is. Persze ez csak álmodozás, de soha nem lehet tudni...
Egy pici videó a Portsmouth-i kirándulásról




És még egy a csajokról


Egy kis dicsekvés: a videókat és a hozzájuk tartozó zenét én szerkesztettem :))))