Nem elég, hogy lockdown van az egész országban, munka sincs sok, szóval heti öt nap itthon vagyok. A helyzet fokozódik, szinte kézzel fogható az a hangulat, amely rányomta a bélyegét erre a járványos időszakra.
A szomszédaink - akik több mint egy éve itt laknak, ugyancsak magyarok - elkapták a vírust. Előbb csak az apuka, majd jó másfél hétre rá az anyuka és a nagyobbik fiú is pozitív lett. Igyekszünk segíteni, amit tudunk ebben a helyzetben. Közben pedig igyekszem nem arra gondolni, hogy két hete még Tibinek segített elvinni a rossz hűtőt a szeméttelepre, de ő egyelőre jól van, talán megúszta, és így mi is.
A szelektív kukába kipakolva rezignáltan vettem tudomásul, hogy négy azaz négy üres nutellás üveg, három tejszínhabos flakon, egy Baileys-es és egy Pink Gin-es üveg (igaz, hogy az utóbbiból talán két shotnyit ittam) került bele, és ez nem egy hónap hanem egy hét sokatmondó eredménye. Itt tartunk.
Lekopogom gyorsan, hogy azon kívül, hogy csóró, antiszociális, dagadt alkoholisták leszünk semmi más bajunk nincs, és remélem az unalom és az egymás idegein táncolás lesz a legnagyobb problémánk ebben a hónapban.
Braun Kriszti, 2O21 január, Torquay.
