Kutyabaj 3.

Ma ötkor sikeresen bejutottunk a tenyésztő lakásába és kifizettük a foglalót. Kaptunk érte egy sajtpapírt (egy kissé megviselt kockás noteszpapírra vetve a fontosabb infók ) és három millió tök homályos képet készítettünk a kutyáról és Aisáról, a kutyáról és rólam, a kutyáról és az elmosódott anyukájáról, a homályos kutyáról és a mögötte HDR tisztaságú kandallóról. A pasas azt mondta, nyugodtan jöhetünk máskor is meglátogatni jövendőbeli családtagunkat. Úgy egyeztünk meg vele, hogy július 2O-án hozzuk el, mert az egy pénteki nap, és Asia sulijának is akkor lesz vége.

Arra viszont megkért minket, hogy jövő péntekig küldjük el a kutya nevét, mert azt fogja a chip-re ráiratni. Azt is megtudtuk, hogy május 23-án született. A kis nokedli nagyon álmosnak tűnt, nem volt túl élénk. Úgy látszik alvásidőben mentünk, mert a többi is nyugisan bóbiskolt valahol. Az anyukájuk nagyon aggodalmasan jött, ment közöttünk és hol engem nyalt képen, hol Aisát. Kivédeni szinte lehetetlenség volt, mert lesből nyalt a kis bestia.

Hazaérve két óra tanácskozás után, amit a három pici lányom egymás túlordibálásával töltött, megegyeztek a névben.

Szó volt ezekről: Lufi (ezt Aisa már régóta akarta, de nem tudta, hogy az angolok ugyanúgy ejtenék ki mint mi) Lili, Mogyi, Sniffy (de ki tudja, hogy olyan szimatolós lesz-e?) és még millió más név röpködött a levegőben, majd végül megegyeztek abban, hogy Snoopy lesz a neve. Mondtam, hogy a Snoopy az nem fehér és fekete volt? Azt felelték, hogy 2O18-ban már barna is lehet a Snoopy.

Ebben igazuk van, mert például a londoni színházakban már fekete bőrű kislány játssza a Harry Potterből jól ismert (vörös hajú és fehér bőrű) Hermionét, és a múltkor láttam az Annie c. film egy feldolgozását amelyben (az egyébként vörös hajú és fehér bőrű Annie) egy színes bőrű kislány bújt a főszereplő bőrébe, ami nagyon is cuki volt. Tehát, miért is ne lehetne Snoopy egy barna és fekete kiskutya? ( aki ráadásul kislány...:)

Folyt.köv.
Update: A legújabb fejlemények szerint Sunny lesz a neve... :)

Kutyabaj 2.

Képet, azt nem tudok feltenni sajnos.
Az történt ugyanis, hogy miután meginterjúvoltam a szomszéd családot, mit szólnának a szomszédjukban egy kutyához és ők tapsikoltak örömükben (majd meglátjuk később is így lesz-e) Aisa üzenetet küldött a tenyésztőnek, hogy akkor ma mennénk ötkor az előleggel, és lefoglalóznánk a barna kutyust. Ez volt kábé fél négykor. Ötkor még semmi visszajelzés. Próbáltuk felhívni, nem vette fel. Próbáltam az én számomról cselesen felhívni, mert azt nem ismeri, de azt sem vette fel. Üzenetekre nem válaszolt. Na jó, gondoltam ez egy sunyi pasi, és biztos valaki ráigért a kutyára és tegnap elvitte, nekünk meg nem válaszol inkább, mert ugye megigérte, hogy ma délutánig még tartja nekünk. Aztán hatkor felkerekedtünk Aisával és elmentünk a pasas házához. Csengettünk, kopogtunk. Semmi. Elindultunk visszafelé. Mondtam Aisának, hogy jobb is, hogy most derült ki róla, hogy ilyen megbízhatatlan, mert ha már odaadtuk az előleget, akkor fújhatjuk később ha eltűnik. De mondtam azt is, hogy lehet, hogy csak valami váratlan dolog közbejött és nem tudja használni a telefonját, nem látja az üzeneteket. Már jó messze jártunk mikor engem felhívott, Aisának pedig küldött egy üzenetet, hogy minden oké. Ezt mire írta, nem tudjuk, hiszen az utolsó üzenetünk az volt, hogy ott voltunk, és írjon, ha még megvan a kutya, vagy ha nincs, akkor is. Visszahívtam és mondta, hogy valahol voltak, de újra el kell menniük, és holnap délután jöjjünk át, akkor lefoglalózhatjuk a kutyát
Hát, itt tartunk. Remélem, ha holnap délután odamegyünk, legalább ajtót nyit, és kapok minimum egy sajtcédulát a foglalóról.
Hazafelé benéztünk a Pets at home-ba és mindenféle csilivili,  drága kutyacuccot nézegettünk amit persze nem fogunk megvenni, mert van ahol sokkal olcsóbban lehet ugyanezeket kapni.
Holnap update, remélhetőleg az első közös képpel az új családtagunkról. :)

Kutyabaj

Szóval van itt ez a kutya dolog. Aisa már hónapok óta gyüjtöget és küldi a hirdetéseket ha lát valamit a közelünkben. Abban állapodtunk meg, hogy júliusban ha minden összejön akkor veszünk végre. Utóbb mégis a Jack Russell mellett döntöttünk, mert az méreteiben jobban illik a házhoz, autónkhoz, pénztárcánkhoz. Bevallom csak tologattam az idõpontot, amikor a háztulajdonosnak írok, hogy megkérdezzem tõle, lehet e? Abban reménykedtem, hogy  úgyis azt mondja, oké, mert három éve velünk soha, semmi gond nem volt, idõben fizettünk stb.
Aisa ma átküldött egy hirdetést, hogy itt a közelben eladó öt kiskutya amit júliusban leheti elhozni.  És miután Aisa felhívta, majd üzenetet váltott a tenyészõvel, nosza felkerekedtünk, hogy megnézzük. Közben írtam a fõbérlõnek, hogy mit szólna hozzá. Nem válaszolt, mi pedig úgy jöttünk el a tenyésztõtöl, hogy nem foglalóztuk le a kutyát, hanem megigérte, hogy amelyiket kiválasztottuk azt holnap délutánig tartja nekünk. Aisa tlejesen izgatott lett, egész délután errõl beszélt, Este végül írtam még egy üzenetet a fõbérlõnek, hogy jó lenne ha válaszolna minél elõbb, mert addig nem merem lefoglalózni a kutyát amíg nem adja a beleegyezesét. Ekkor jött egy azonnali válasz, hogy milyen kutyát akarunk. Válaszoltam. Erre írt egy litániát, hogy nem adja a beleegyezését, mert bármi kárt okoz a kutya vagy a szomszédokat zavarja az neki jelent majd problémát.
DE! Azt javasolja ha megvesszük akkor gyõzõdjünk meg róla, hogy nem fogja a szomszédokat zavarni.
 Mi vaaaan....?
Aisa zokogni kezdett, hogy nem lesz kutya, mi meg próbáltuk értelmezni a szöveget. Közben válaszoltam, hogy sajnáljuk hogy így döntött.
Õ erre válaszolt,  hogy “Nem vagyok biztos benne, hogy értetted mit írtam”
Dehogynem értettem. Én az egyenes utat választottam és megkérdeztem õt. Õ pedig nem egyezik bele, de szemet húny fölötte ha mégis vennénk. Magyarán mossa kezeit ha valami gond lenne, mert
õ ugye, nem adta a beleegyezését.
Végül csak ennyit írt: “A szomszédodnak is van egy macskája de én arról sem tudok” (ugyanis a szomszéd ház is az övé.
Szóval itt tartunk. Aisa a sírástól kivörösödött szemmel ült az ágyán, mi meg törtük a fejünket. Végül úgy döntöttünk, holnap beszélünk a szomszéddal, nem zavarná e õt a kutya. Ha azt mondja nem, akkor délután visszamegyünk és leteszzük a foglalót a kutyura. ( mondjuk még nem tudom mi lesz késõbb, remélem jóravaló kutyu lesz és csak akkor ugat ha jelezni akar valamit) Aki  egyébként egy kislány, és a sok fehér barna tesója közül az egyetlen fekete, barna zoknikkal. Nem is mi választottuk, hanem õ választotta ki Aisát, amikor szerényen az ölébe kucorodott aztán leült mellé szorosan a szõnyegre. Update holnap délután, ha minden sikerül, egy közös képpel.

Ezerszín novelláskötet

Pont a minap nyavalyogtam, hogy nincs se időm, se ihletem az íráshoz mióta változott a munkám.  Mégis olyan jó érzés, hogy annyian gratuláltak a fészen, hogy a könyvesboltokba kerül egy novelláskötet, amelyben egy tavaly megírt novellám is bekerült. Ezerszín a kötet neve és hamarosan a Libri polcain fog helyet foglalni sok más író között. Nos, ha nem is egy teljes könyvvel, hanem egy kis szeletkével én is ott leszek a szépirodalmi alkotások között.
És ez még nem minden! Ősszel, ha minden jól megy, megjelenik a Trivium Egyesület támogatásával a Száz mini történet c.novelláskötet, amelyben ugyancsak legalább másfél oldalt birtoklok. Ebből még hangoskönyv is készül. Nagyon izgi, hogy valaki az én kis történetemet olvassa majd fel.
Nemrég levelet kaptam attól a bácsitól, aki az Ausztráliában élő magyarok kis csoportjának szerkeszt egy újságot. Lassan már egy éve, minden hónapban  egy-egy novellám is bekerült a lapba. A visszajelzések alapján szerették a történeteim, azonban egy-két hónapja elmaradtam onnan is. Kedvesen érdeklődött, hogy mi újság velem és hogy hiányolnak az olvasók. Azonnal elküldtem a júliusi számhoz egy rövidke novellát és szerintem több kilót híztam a büszkeségtől. Jól esik, ha hiányolják valahonnan az embert, mert szeretik amit csinál.
Tehát úgy döntöttem nekiveselkedem újra és meglovagolom a hullámokat, amelyek a most beért kis könyvecskék és irományok hatására keletkeztek.
Mivel februárban jár le a Publio magánkiadónál a szerződésem, nekiállok kijavítani a könyvem és felbontom a szerződést velük. Addig amíg náluk van a könyv sajnos máshová nem tudom elküldeni. Sok sok pénzembe kerülne a marketing, hogy a boltokba vagy online letöltésre kerüljön az "Örvényen túl".  Tavasszal újra elküldöm néhány kiadónak a javított változatot (remélem két év alatt fejlődtem picit) hátha valaki meglátja benne majd a lehetőséget.
Addig is aki tudja, olvassa az Ezerszínt ami jövő héttől már a boltokban lesz. Sajnos hozzám csak júliusba kerül a kézzelfogható példány, mert ide nem küldik ki. De szerencsére egy barátnőm épp hazautazik hónap végén és az ő címére elpostázza a kiadó, így mikor visszatér ide, elhozza nekem.
Már alig várom! Ha valaki valamelyik Libriben jár és készít egy fotót a könyvről ( arról, hogy hol foglal helyet, milyen könyvek között) és elküldi nekem, annak igazán hálás leszek és a következő posztomban megosztom. (Az email címem krisztina.braunkukacgmailpontcom)

Mindenféle nyárias

Szula befejezte a sulit több, mint egy hete és már csak az augusztus 16-ot várja, hogy megtudja az eredményeit. Ha minden jól megy, kezdődik az egyetem szeptemberben. Szerintem nem lesz gond, persze ő  azt mondja, hogy az én véleményem nem számít, mert én tavaly is azt mondtam, hogy nem lesz gond és lett. Azért itthon főzőget, és úgy vettem észre, hogy egyre jobban megy neki, mert nem irogat üzeneteket, hogy ezt vagy azt, hogy kell csinálni. Mondjuk szegény nem is nagyon tudna, mert sokszor egy-egy üzenetet csak néhány óra múlva tudok megválaszolni. Ez már nem a szálloda, nincs idő levelezni, telefonálni, csak amikor szünetem van.
Voltunk Aisával parents evening-en, ami olyan fogadó óra szerű. Online kellett lefoglalni az időpontot a tanároknál akikkel beszélni szeretnénk. Ezek a beszélgetések nem tartanak tovább öt, max nyolc percig. Random kiválasztottunk három tanárt, de látva Aisa legutóbb hazahozott bizonyítványát,  tudtuk, hogy csak dícséretet fogunk hallani. De azért jó hallani, hogy nem csak mi vagyunk rá büszkék, hanem a tanárai is. A matektanár - bár hozzá nem foglaltunk időpontot - odajött, hogy szakítsunk rá néhány percet és dőlt belőle a dícséret, csakúgy mint a science, az informatika és az angol tanárból. Egyébként kutyára gyűjt, és remélem júliusban összejön az ebvásárlás. Sajnos az örökbefogadás nem megy nálunk, mert ugye nem saját a ház, amiben lakunk és legalább hat órát nem töltünk itthon naponta. Itt Angliában pedig nincs olyan, mint a filmekben, hogy bemész egy nagy helyiségbe és kiválasztasz egy cuki kutyát, amit azonnal haza is viszel. Hosszantartó ügyintézés és jó esélyek kellenek egy örökbefogadáshoz. Szóval veszünk egy kutyát. Először Jack Russelt szerettünk volna, leginkább a mérete miatt, de végül úgy döntöttünk, hogy inkább egy Labradort szeretnénk vagy egy Golden Retrievert, csak még nem tudjuk, hogy fog az autóba beférni :D ha megnő...
Tervezek egy nyaralást. Nem a határon túl, mert itt is van sok szép látnivaló. Szeretnénk visszamenni Skóciába és ott tölteni egy hetet, ha meg tudjuk oldani. Nagyon szép holiday parkok vannak szerte Angliában, Skóciában, Wales-ben és elérhető áron. Augusztus közepétől leszünk szabin és ha törik, ha szakad megyünk. Ha minden jól megy Tibi még egy hét vitorlázást is élvezhet, át a francia partokig. A helyi Torbay Yacht klub minden héten szervez versenyeket és segíteni szokott egy hajón ilyenkor, akik meghívták erre a hosszabb versenyre is őt. Ez egy jó hír, hiszen hat éve nem vitorlázott és már nagyon hiányzott neki. Ám mégse olyan boldog, mert saját hajót szeretne. Szerintem nem megoldhatatlan, de meg kell várnunk a megfelelő időt, hogy előteremtsük rá a pénzt. Hasonló finanszírozási lehetőségekkel mint az autóvásárlásnál, már egy hajót is lehet venni. Talán jövő tavasszal lenne rá esély.
Most már több, mint egy hónapja dolgozom az új munkahelyemen és kezdem megszokni. Kedvelem az öregeket, lassan tudom mi a dolgom és nem bénázok mint az első napokban. Ami viszont elkeserít, hogy nincs időm írni. Vagyis amikor időm van, akkor mindig mást csinálok. Félek, hogy elmúlik ez az írásos korszakom, akkor pedig mi a csudát fogok csinálni? Mindenkinek van valami hobbija, és örültem, amikor két éve belelendültem az írásba és voltak apró sikereim is itt-ott. Pályázatok, novellák stb. Írtam ugye egy könyvet, sőt hármat. Oké, nem egy komoly alkotás, de én nagyon jól éreztem magam, amikor megírtam. Most meg se írás, se más. Máshoz igazából nincs is sok türelmem. Nem tudok horgolni, kötni, festeni, rajzolni. Vagyis, de... csak épp, egyiket se úgy, hogy érdemes legyen vele foglalkozni. Igazság szerint nincs sok türelmem ezekhez.
Ebben az évben leszek ötven és lehet, hogy ez az év egy vízválasztó lesz az életemben. Valami elkezdődik, van, ami befejeződik. Akár a szállodai munka, vagy az írás.  Lényeg az, hogy elhatároztam, hogy az ötvenedik születésnapomon életem első tetkóját felvarratom az alkaromra. Még nem tudom mi lesz az, de eltökélt szándékom ezt tenni. Itt mindenki magára tetováltatja az életét. Hosszú története van minden egyes tetkónak. Úgyhogy nekem is alaposan meg kell gondolnom mi legyen az. Talán egy madár, talán egy virág, de lehet, hogy egy szélrózsa. Még van időm októberig :)
Jaj, hát el is felejtettem, van itt egy tök jó dolog. Aisával és Tibivel sétáltattuk Mangót, a nővérem kutyáját, (Néha kölcsönvesszük néhány napra, hogy kiéljük rajta a kutyázhatnékunkat) és találtunk egy szép festett követ a parkban. A hátoldalára az volt írva, hogy fotózzuk le és posztoljuk a Devon Rocks and Stones FB oldalán, hogy megtaláltuk és rejtsük el valahol máshol. Aznap még több ilyen követ találtunk, szívecske, Minion vagy egy hajó volt rájuk festve. Lefotóztuk kiposztoltuk és rákapva a játékra mi is szedtünk köveket, kifestettük és elrejtettük néhány helyen. Vicces volt látni, ha megtalálták. Volt amelyiket el sem tudta venni a kislányától az anyukája mert az édesapja emlékére készített helyre szerette volna tenni. A kép alá írtam, hogy nyugodtan megtarthatják és örömmel meg is tették. Sokat festettünk, de csak néhány került fel az oldalra, azért remélem jó  helyre kerültek :) Itt van néhány kép: