Hogy is volt ez? 2014...

Az úgy volt, hogy reményekkel teli jövőbe néztem még 2013 végén, aztán valahogy mindenféle alattomos gáncsot vetett nekünk a sors. Saab tipusú autónkra többet költöttünk mint amennyiért vettük, ez kis részben nekem köszönhetö nagy részben annak a százvalahányezer kilométernek amit a 13 év alatt megtettek/tünk vele. Nem kíméltük ebben az évben sem, Tibi háromszor volt vele Magyarországon az anyukáját látogatni, aki sajnálatosan novemberben itthagyott minket és remélem sokkal szebb helyen van most. Szóval a negyedik alkalom az ő búcsúztatása volt.

Márciusban a landlordunk bejelentette, hogy eladja a házat és végül júniusban sikerült is neki! Őszinte sajnálatunkra, mert ott kellett hagynunk a mindig meleg és kellemes hangulatú pici kertet, és a házat ami nem volt ugyan túl nagy de nagyon szerettük. Szerencsénkre Ildikóék pont költöztek a csodás panorámájú házukból, és mi ide költöztünk. De hiába a szép nagy kert, hiába a fantasztikus panoráma, és hogy mindenkinek van szobája... Nem az igazi. Sok gyaloglás a suliba, messze van minden, muszáj az autót használni egy szimpla...jajelfelejtettemavajat...-hoz is. Persze volt már hogy nekivágtam gyalog... Cirka egy óra alatt meg is jártam, de ez nem a leggyorsabb megoldás ha az ember egy szendvicset szeretne bekapni...😒

Ez a nagy batyu ami a rossz dolgokkal van megtöltve.

És most a másik batyu, telve vidámabb dolgokkal:

A lányokra büszkék lehetünk, mert mindíg jó eredményeket hoztak a suliból. Márciusban Londonban voltunk és az idő is szép volt szerencsére. Áprilisban rendhagyó módon húsvéti tojásvadászatot rendeztünk a tengerparton... Én élveztem😀

Májusban a nővéremmel találkozhattam aki szeptemberben ki is költözött Torquay-ba.

Volt azért nyár is, itt volt Kriszta a barátnőm és fantasztikusan éreztük magunkat, óriási kerti partit rendeztünk és közel 35 itteni ismerősünk jött el.

Szülinapok, kirándulások és sok sok szép emlék marad erről az évről, mert pozitívak vagyunk ugye... 😀

Kívánok a jövő évre magunknak és minden kedves ismerősnek, olvasómnak, békét, egészséget, jól fizető munkát, sikeres vizsgákat, szabadságot, kalandos utazásokat 

és free wifi-t mindenhol!

Boldog új évet 2015-ben!

Karácsonyi herce-hurca IV.

"Meló, gyors sütés főzés, félig sült majd túlsült bejgli, veszekedés, sírás...de végül kibékülés és béke, végre béke és nyugalom. Mindenki elégedetten rágcsálta a háromszor sütött bejgli héját és bizonygatták, hogy finom...

Szeretem a családom... Debike nagyon hiányzott...

Debi és Dani :)

Karácsony előtti mindenféle

Itt Angliában az érdekes események karácsony előtt történnek, a december 25 csak az egész betetőzése, végkifejlete a készülődésnek. Rengeteg rendezvény van nap mint nap (nemcsak hétvégén) az utcákon, településeken, iskolák által szervezett vagy az önkormányzat rendezte bulik, vásárok, hacacárék...

Ha van ideje az embernek akkor mindennap megtöltheti a hasát az itteni legistenibb hamburgerrel amit az utcán sütnek és lenyomja az összes mekis hamburgercsodát. Ha van ideje az embernek, mindennap részt vehet egy-egy zenés-táncos vásározós rendezvényen, ahol kézzel készített díszekkel és ajándék ötletekkel várják a vásárlókat, és nem horror hanem elérhető árakon. A rádióból mindennap megunhatatlan karácsonyi slágerek szólnak és mindenki csak erről beszél. Az iskolákban, munkahelyeken gazdát cserélnek a karácsonyi képeslapok, iszonyatos mennyiségben. Mi is sok lapot kaptunk, ismerősöktől, ismeretlenektől, rokonoktól, kollégáktól, osztálytársaktól, barátoktól, szomszédoktól. Nem csodálom, hogy itt a kizárólag ünnepi kártyákra szakosodott üzletek virágoznak egész évben. Mert mindíg van mit ünnepelni és az angolok imádják a körítéseket. És ez így van jól. Az ember átveszi egy idő után a hangulatot, a mosolygós arcokat az üzletekben, a már már giccsesbe forduló feldíszített házak látványát is megszokjuk, és egy idő után még talán tetszik is. Nekünk olyan sok időnk nem volt, de azért néhány kellemes dologban igyekeztünk részt venni.

Aisa sulijában coffee afternoon volt, ez olyan adományozós dolog: a szülők kettő körül megérkeznek, kávét, sütit tudnak venni és közben meghallgatják a gyerekek műsorát, természetesen a karácsony jegyében. Este suli diszkó volt amire Aisa a zsebpénzéből vett egy csini ruhát előző nap a városban. Mert ugye nem mehet ugyan abban a ruhában mint az előzőre! Ki hallott már ilyet... :D

Eljutottunk újra a Fore streeten (ami a kedvenc sétálóutcám) a karácsonyi utcabálra, ami fantasztikus volt. Élőzene, artisták, tűznyelők (vagy tűzköpők inkább) és előadóművészek, forraltbor, vattacukor, hamburger, iszonyatos mennyiségű habos műhó, amiben a gyerekek szinte már korcsolyáztak és remek hangulat. Ez volt jellemző a délutántól este nyolcig tartó bulira, és nem csalódtunk.

17.-én megérkezett a Coca Cola kamion, és egésznap lehetett fényképezkedni. Brigittával találkoztam munka után, vele  néztük meg először a kamiont a Primark előtt és már akkor is nagyon sokan voltak, de aztán este amikor a lányokkal és Tibivel visszamentünk, akkor hihetetlen tömeg várt minket. Ettől függetlenül elég gyorsan ment a sor a kamion mellé, ahol excluzív fényképeket készítettek az emberekről majd egy kártyát adtak, amelyen egy kód volt, amit a Coca Cola honlapra beírva, a képet letölthetted. Látványos volt.

Másnap este a St.Marichurch Templomban Aisa iskolája adta elő a Christmas Carol-t, ahol  a gyerekek nagyon szépen énekeltek. A négyévesektől a legnagyobbakig, tehát a hatodikosokig, mindenki kivette a részét a műsorból. Ami a legjobb volt hogy nem volt olyan hosszú mint tavaly :D és igy sokkal élvezetesebb volt, mert tavaly a sok kisgyerek már nagyon unta egy óra után és egyre nagyobb volt a sírás rívás.

Szombaton Debikét kivittük a reptérre, mert a karácsonyt Magyarországon ünnepli Daniéknál. Előző nap főztem egy jó húslevest és három rúd diós bejglit, valamint a karácsonyfát is felállítottuk, hogy legyen egy kis előkarácsonyi hangulat. Az ajándéka az volt, hogy vásárolt magának néhány szép holmit. Ő is vett nekünk néhány ajándékot. Én egy szép sálat kaptam, Tibi egy pólót, "eating, sleeping, kayak " felirattal, Szula egy nyakláncot és Aisa is egy sálat, ami egy előajándék, mert az ő nyaklánca még nem érkezett meg sajnos a postával. 

Szóval elvittük Debit Bristolba és hazafelé megálltunk Exeterbe hogy megnézzük a vásárt amit minden évben megrendeznek a katedrális körül. Tudjuk, hogy ha legközelebb megyünk, nem zabálunk be a Kfc-be, hanem a vásárba eszünk  isteni német sültkolbászt, fokhagymás vagy baconos tepsis krumplit és utána bőven ehetünk édességet is. Azt azért most is ettünk. Megismerkedtem egy új finomsággal, amit ugyan a francia standon lehetett kapni, de egy spanyol édesség, a neve Churros és picit fánk ízű picit gofri ízű de valami fantasztikus finom. Hosszú csíkokban lett kinyomva egy nyomózsákból egyenesen a forró olajba, majd felolvasztott Nutellával lett leöntve...  Isteni volt.

A lányoknak is jól zárult ez az év, az eredményeik nagyon jónak mondhatók. Debike egyetemi jelentkezésére öt lehetséges egyetem közül öten  jelezték a szándékukat, hogy felvennék.Szula újra egy szép festménnyel gazdagította a családi galériát. 

Most van néhány nap pihi nekem is, aztán sajnos 24-én dolgozom, de csak délelőtt, úgyhogy nem maradok le a karácsonyról. Izgatottan várom Szulamit ajándékát, ami még becsomagolva van a fa alatt de talán még jobban várom az általa készített családi videót amire már egy hónapja gyűjti az anyagot, a vicces és ünnepélyes pillanatokról a családban. 

Budapest, Budapest...

Amiért oly gyorsan kellett Magyarországra rohannunk, cseppet sem volt kellemes feladat . Tibi anyukája, Márti meghalt pénteken és hétfőn este már mindannyian az autóban ültünk . A temetés és az azzal együtt járó összes papirmunka ránk vagyis Tibire várt. A gyerekek a rendkívüli esetre való tekintettel azonnal engedélyt kaptak az iskoláikból a kimaradásra. A szállodában is megértőek voltak és szerencsére volt még néhány szabadnapom amit kivehettem. Kedd éjjel kettőkor már a kompon ültünk. Az idő kellemes volt szinte végig az úton. Tibi 2200 km-t vezetett le szinte egyhuzamban, persze néhány alkalommal muszáj volt megállnunk 10-15percre. Nem gondoltam volna, hogy ez lesz az ok amiért újra Magyarországra megyek. Nem vártam a találkozást. Féltem, hogy gubancok lesznek, hogy megállít a rendőr, és belénk köt, az angol rendszám és magyar tulajdonosok kapcsán. Hogy a csak néha zárható autónkat feltörik, ha a belvárosban parkolunk éjszaka. A szállásunk egyfajta fizetővendég szolgáltatás volt amit Debi talált előző nap a booking.com  oldalon. Ez egy belvárosi VI. kerület Ó utcai lakás volt, ami ár és érték arányban tökéletesen korrekt volt. Egy kis konyha, nappali és szoba valamint fürdőszoba a megfelelő alapszintű felszereltséggel. Wifi elérhető volt és a kábel TV ami mindkét helységben volt.

Szerencse, hiszen a szuper Talkmobile kártyával felszerelt telefonom (amit már dobnék ki a tengerbe, de még sajnos egy év van a két éves hűségnyilatkozatból) amióta átléptük a határt csak a segélyhívásokra korlátozódott és itt legalább tudtam kommunikálni a Facebook és egyéb oldalakon. A lányokról  nem is beszélve...

Debi a barátjánál töltötte ezt a néhány napot, csak mi voltunk négyen a lakásban, illetve Aisa is meglepte a legjobb barátnőjét akinél két napig ott is aludt. Szegényeknek legalább nem kellett végigbumlizni Budapestet a sok papirmunka intézésénél. Szula sajnos nem tudott a barátnőjével találkozni, mivel ő Izraelben él már közel annyi ideje mint mi itt Angliában. De azért a régi suliba mindhárom lány bement, és végigölelgették őket a tanáraik, osztálytársaik. Debi és Aisa még az órákra is be tudott ülni tanulni... hm. Nos itt tartunk... Ez a mai fiatalság!

A boltokban hasonló morcos, rosszkedvű eladókkal találkoztunk, pedig már szerda volt és nem hétfő. Azért néhány jó élményünk volt... Tibi a VII.kerületi önkormányzat ügyfélszolgálatán gyors és kedves kiszolgálást kapott, ez volt az első pirospont, hogy legalább a bürokráciával nem kellett megküzdeni annyira. A temetést nem tudom miből finansziroztuk volna ha továbbra is Magyarországon maradtunk volna...

Az ügyintézések végeztével este sétáltunk egyet hármasban a belvárosban. Novemberhez képest kellemes, langyos idő volt, mint turisták szemléltük a várost. Fantasztikusan szépek voltak a sárga levélbe borult fák az esti megvilágitásban. 

Végigsétáltunk az Andrássy út egy részén, a Bazilikáig.  A színházak környékén nagy volt az élet, olyan furcsa volt, hogy magyarul beszéltek körülöttünk, és értettem. Egy pasas :  "Ne szabadkozz, nem kell magyarázkodni.... Anyám is elfelejtette.... mostmár hiába mondod...Tavaly is elfelejtetted...") Jókat mosolyogtam. Amin nem, hogy még mindíg nagyon sok a hajléktalan az utcákon fekve, és ez az amihez nem lehet hozzászokni.

Másnap a temetésen nagyon szép napos őszies idő volt. Az egész temetőt beborították a sárga falevelek, nagyon sok barát, kolléga és kliens jött el és néhány rokon, akiket már nagyon rég nem láttunk. A zsidó temetéseken úgy illik,  hogy a ravatalozóban az egyik oldalon a nők a másik oldalon a férfiak állnak vagy ülnek. Akik állnak azok a legközelebbi férfi rokonok. Mivel Márti testvére nem jött el a temetésre Tibi egyedül állt volna ott, Debi barátja Dani viszont odaállt mellé...

 A rabbi szépen beszélt, a kántor gyönyörűen énekelt, a nénik sírtak, a bácsik is könnyeztek. Márti sírjára ezer virág került és sok sok kavics...Élt 64 évet...

Sok ismerőssel beszéltünk és mind azt szerette volna, hogy látogassuk meg de annyira kevés volt az időnk és még annyi elintéznivalónk volt, hogy csak telefonon tudtunk beszélni velük. A régi munkahelyemre azért elmentem és megleptem a barátnőmet és néhány ott lévő kollégámat. 

Kriszta, aki itt volt nálunk a nyáron, amikor meglátott akkorát sikított, hogy beleremegett a ház, de érdekes módon nem futottak össze a kollégák, hogy "mi történt talán ég a ház? " Teljesen hozzászoktak az én barátnőm mentalitásához, így majd ha tényleg valami baj lesz, nem is tudom hogy fogja riasztani a többieket...
 Örültünk egymásnak ha csak néhány percre is, de jó volt látni Őt és a régi arcokat. Aztán futottunk tovább még ezer dolog várt ránk. 

Másnap egy órakor tudtunk csak elindulni haza és 21 óra 40 perc múlva már itthon is voltunk... Szerencsére van még egy nap amit a pihenéssel tölthetünk.  

Nagyi

Márta, Nagyi...Nyugodj békében!

Rózsaszín felhõk

Ott van, már látom ahogy lefelé kaptatok a lejtõn a házunktól. Egy kis lyuk a szürke felhõk között és igen, csodaszép rózsaszin felhõ van közötte. Aztán eltünik, majd a másik oldalon egy csodálatos lila piros és rózsaszinben pompázó felhõcsoport... Egyre kevésbé látom mert a lejtõ alján már a fák és a házak eltakarják... De néha kibukkan a házak között  elámulok hogy milyen fantasztikus festményeket tud a természet alkotni, és jól meg kell néznem mert csak talán néhány percig láthatom. ó bárcsak lenne egy profi gépem, hogy visszaadhassam és megörökitsem ezt a csodát!

 A telefonom is szép képeket készit, de hiányzik belõle az a plusz amit egy profi gép ad.. Talán, - reménykedem- ha leérek a kikötõhöz, ott jobban látom majd és ahelyett hogy a munkába sietnék, elbámészkodom, és ezer fotót készitek, hátha az egyik olyan lesz mint amilyennek én látom a reggeli rózsaszin felhõket...

Mikor leszek szemüveges?

Picit rövidlátó vagyok, évekkel ezelőtt hordtam is a szemüveget amikor vezettem este és a TV nézésnél is igen hasznos volt. Aztán amikor kijöttünk azt sem tudom, hogy hová keveredett, de többé nem találtam meg. Mivel felmerült, hogy itt is vezetni fogok néha napján, muszáj új szemüveget készíttetni. Ráadásul amióta angolra járok a TA-ba, nagyon erőlködnöm kell hogy a fehér táblán a tanárnő zöld, kék  és piros filctollal odavetett kriksz-krakszait ki tudjam olvasni. (Hol van már az a jó öreg fekete tábla és fehér kréta?)

Néhány hónapja Szulának kellett szemvizsgálat és szemüveg mivel hasonló gondokkal küzdött a suliban. Először elmentünk a dokihoz és gondoltuk, hogy mint Magyarországon, elmegyünk egy szemorvoshoz és az majd ir fel nekünk jó kis SZTK-s szemüveget :P  de nem így  volt, mert Dr.Law miután kedvesen mosolyogva üdvözölt minket, mint rég nem látott ismerőseit, három méterről megállapította, hogy bizony ha rosszul lát a gyerek akkor szemüveg kell...de miért kell ehhez Ő? Nézett ránk őszinte érdeklődéssel.

Akkor tudtuk meg, hogy elég ha elmegyünk valamelyik optikai boltba, ahol szemvizsgálat után, melyet egy igazi orvos végez, kiválaszthatja a lány a szemüvegét és egy hét után már hordhatja is...

Mindezt, mivel 16 év alatti, teljesen ingyen kapjuk tokkal, vonóval vizsgálattal együtt. Mi a Specsavers-t választottuk, és mivel nagyon kedvesek és alaposak voltak Aisával is elmentünk egy hete ugyan abba az üzletbe és újra teljesen profi kiszolgálásban volt részünk. A legkisebbnek hétfőn már lesz szemüvege, ami szerencsére nem olyan erős, de a suliban hasznát fogja venni.   Mivel épp ott voltunk hát megkérdeztem én is, hogy mennyibe kerülne nekem egy szemvizsgálat. Mivel nem volt egy nagy összeg (21font) ezért foglaltam egy időpontot. Gondoltam, hogy majd meglátjuk mennyi lesz a vége, legfeljebb választok valami nagyon olcsó keretet és talán száz font alatt megúszom.

Vasárnap kettőre kaptam az időpontot és egy percet sem kellett várnom. Egy férfi felvette az adataim, megkérdezte, hogy van -e valamilyen támogatásunk, ami esetleg kedvezményre jogosít. Mi mondtuk, hogy kapjuk a Housing Benefit-et, amit felírt, majd kérte, hogy várjunk néhány percet. Kb. kettő perc múlva egy kedves doki lépett hozzánk és érdeklődött, hogy én vagyok-e én, majd  bekísért egy szobába ahol profi felszerelés várt. Megmérte a szemnyomásom majd bemérte, hogy milyen dioptriával látnék jobban. Meglepődve tapasztaltam, hogy a kb. 15 éve mért -1.80 szemem, most -1.50 ami  talán a műszerek fejlődésének is köszönhető ( tehát pontosabbak) de legfőképpen annak, hogy nem hordtam szemüveget, csak ha tényleg nagyon muszáj volt.

Tehát a vizsgálat után kikisért és megmutatta, mely szemüvegkeretek közül tudok választani, és mivel most egyet fizet, kettőt kap akció volt a 69 font feletti szemüveg kereteknél, szerencsémre egy napszemüveget és egy normál szemüveget választhattam. Számoltunk azért fejben, hogy ez még benne van a százban de reméltük, hogy a lencse sem lesz olyan drága. Egy hölgy érdeklődött, hogy választottam-e és a két szemüveggel egy asztalhoz kísért. (Jártam kézről kézre) Felvetette velem a szemüvegeket és megnézte, hogy pontosan illeszkedik-e az orrnyergemre és a fülem mögé simul-e, tehát nem mozog el, ha a fejem mozgatom. A napszemüvegen állított, majd elém tett néhány szinezett lencsét, hogy megmutassam, hogy a napszemüvegnél melyik szín tetszik a legjobban, majd elmondott még néhány fizetős opciót, hogy ne csillogjon vissza, ésatöbbi... Mondtam, köszönöm de nekem most megfelel az olcsóbb verzió, majd esetleg később cserélek. Miután mindent megbeszéltünk, megkérdezte, hogy most óhajtunk-e fizetni, vagy majd egy hét múlva, a szemüveg átvételekor. Gondoltuk, jobb ha túlesünk a dolgon. Ekkor ért a meglepetés mert összesen 30 font és 70 penny-t fizettünk. A támogatásunk ennyit ért, tehát a két 69 fontos szemüveget a két lencsét és a profi vizsgálatot ezért az összegért kaptam, és nem mellesleg szólva az udvarias, odafigyelő kiszolgálást. 

Halloween 2014

Sajnos az ez évi Halloween nem olyanra sikeredett amit szerettünk volna. Bár nagyon készültünk rá, az ijesztő tökfejek elkészültek időben és kivételesen nem csak Aisa hanem a nővérei is bevállalták, hogy elkísérnek minket a cukorvadászatra, mivel egy barátnő sem volt elérhető.

Az előző környéken ahol laktunk igencsak zajlott az élet ilyenkor: gyerekek jöttek, mentek ijesztő jelmezekben, és három csomag cukor is elfogyott otthon amíg mi a házakat jártuk, a sok bekopogó gyerek elhordta mind. Itt viszont semmi... Hiába tettük ki a világító tökfejeket, hiába vettünk cukorkákat a bekopogóknak, még egy árva szellem sem kopogott nekünk. Mi pedig három utcát is végigjártunk, a házak nem voltak feldíszítve, egy árva tök nem világított sehol, és ahol mégis világos volt, ott az ajtón az az üzenet várt minket, hogy ne kopogjunk... 

Aisa nagyon rákészült, de hiába, sajnos ezen a helyen sok az idős ember, a gyerekek is inkább valószínű hogy lemennek a városba, talán nekünk is azt kellett volna tennünk, de hát eső után köpönyeg...

Amikor orrunkat lógatva hazaértünk a lányok nekiestek az általunk vásárolt cukorkáknak vígaszképpen...

Nyár az õszben

Fantasztikus arra ébredni, hogy süt a nap és kellemes langyos szél lebbenti fel a függönyt! Ez itt 2014 október 30. Anglia, Torquay... ja, és Haloween!
Nos néhány napig az igazi ködös angliai reggelre ébredtünk de korántsem volt hideg, mivel a köd azért borult ránk mert meleg levegõ érkezett felént, viszont a tenger már lehült és emiatt volt nagyon nagy a pára. Most egy picit sajnálom hogy dolgozni megyek, bár tegnap szabadnapos voltam és a lányokkal mászkáltunk a városban, aztán a tengerparton vártuk meg Tibit. Ezt iszonyatosan bírom az itteni klímában, hogy amikor jönnek a hidegek, az még nem jelenti azt hogy úgy is marad, hanem egyszercsak jön egy áramlat a tenger felõl, ami néhány napra visszahozza nekünk a nyarat! Remélem estig megmarad ez a csoda és lemehetünk a partra egy picit nyár nosztalgiázni! :)

Szülinapi meglepetések (Aisa 11.)

Imádom a meglepetéseket, vagyis a kellemes meglepetéseket és főleg akkor ha én okozom őket valakinek akit szeretek...

Már annyira várta, hogy végre szülinapja lehessen...

Néhány nappal előtte viszont az osztályával egy négy napos kirándulásra mentek  Skern Lodge-ba, ami egy nagyon érdekes tábor. Már előre izgultam, hogy minden rendben lesz-e , vettünk mindenfélét a túléléshez :P vizesruhát, bakancsot, fürdőruhát stb. amire feltétlenül szüksége lehet. Szerencsére egy gyönyörű napos reggelen indultak, ami megnyugtató volt, mert előtte napokon keresztül igen heves esőzések voltak. 

Gondoltam, amíg odavan a gyerek, egy picit valóra váltom az álmodozásait a szobájáról, no nem olyan égbetörő álmok, de egy szép szín a falon, egy kedves függöny, ami pont passzol az ágyneműhöz és egy nagy falmatrica ami egy szirén sziluettjét formázza. Három délutánunk volt a kivitelezésre, a lányok is sokat segítettek. 

Most el kell hogy mondjam, hogy a Dulux az egy fantasztikusan jó festék! (ez itt a reklám helye) De tényleg, hihetetlen gyönyörű színe van és tökéletesen fed. Azon kívül egy két és fél literes festékre az van írva hogy 34 négyzetméterre elég, amit nehezen hittem el. De a 15 négyzetméteres falfelületre pont a fele fogyott el!!! Szóval jól sikerült. Nem mondom hogy ripsz ropsz sikerült, de az elképzeléseimhez képest szinte tökéletes lett! Az ágyneműt és a függönyt az internetről rendeltük és másnap már itt is volt. Vettem egy fantasztikusan szép kincsesládikát a TKMax-ban, mert a lány szereti elrakosgatni a számára fontos emlékeket. A falmatrica sajnos nem érkezett meg egy nap alatt pedig azt irták róla, de a lényeg készen lett ahogy reméltem, és amikor végre megérkezett a nagy bőröndjével a hosszú útról és benyitott az üti-kopi kis szobájába, hát szó szerint elakadt a szava és még sikítani is elfelejtett. 

A következő néhány napban még volt szülinapozás bőven, másnap megérkezett a falmatrica, valamint a Debi által rendelt levél a Hogwarts Varázsló és Boszorkányképző suliból, hogy 11. szülinapja alkalmából várják az új tanév kezdetén, akárcsak a kedvenc könyvében Harry Pottert.

Majd tortázás is volt, és barátnős ittalvós, és az igazi szülinapi napján pedig a család, vagyis a tesóim családja és az egyik itteni legjobb barátnőm Ildikó és a két kisfia jött el felköszönteni Aisát. 

23 + 23 =...

Igy kétszer huszonhárom évesen sokkal jobban érzem magam mint ha egyszer negyvenhat lennék :)
A szülinapomon nagyon sok kedves és őszinte baráti köszöntést kaptam úgy személyesen mint a közösségi oldalakon. Jól esett, de igazán...
Debikém meglepett egy csokitortával és egy nagyon édes köszöntő kártyával, Szulamit egy fantasztikus elefántot rajzolt Aisától pedig az egyik kedvenc versét kaptam kagylóval díszítve.