Újra együtt a család plusz a kutya, szóval lehet készülődni a karácsonyra. Igazából már készülődök néhány hete, de hol vagyok én az elvetemült, karácsonyrajongó angoloktól, akik már augusztus végén kijelentik, hogy a karácsonyi ajándékvásárlással végeztek. Az évek során hozzászoktam, hogy mi is december közepe táján feldíszítjük a lakást, és a karácsonyfát is. Nem is tudom mi magyarok miért mindent egy napon csinálunk karácsonykor? Fadíszítés, sütés főzés, este vacsora és ajándékozás. Punktum. Aztán következő napokon meg látogatjuk a családtagokat. Kicsit furin néznek itt rám, amikor ezt elmesélem. Van aki kistányérnyi szemekkel kijelenti, hogy ez hülyeség, de vannak akik finomabban céloznak arra, hogy furi. Ahogy minden másnak, hát ennek is meg kell adni a módját. Szépen, módszeresen kell ráhangolódni az ünnepekre. Talán így a háziasszony (jelen esetben jómagam) nem rogy huszonnegyedikén este hullafáradtan az ünnepi asztal mellé. A legtöbb angol a főzésből sem csinál nagy gondot, hiszen remek kajákat lehet előre megrendelni a jobb üzletláncoknál. Pulyka, saláták, sütemények, amit akarsz. Persze mondhatjuk, hogy naaaa, hiszen akkor hol marad az a bensőséges, tradícionális ünnepi vacsora, mert anya jó kis bejglije, zserbója, rántott hala stb. Hát kérem, bevallom így ötven fölött (már mondhatom két hónapja ezt :) o, hogy a legnagyobb dolog karácsony este, ha mindenki kellemesen érzi magát, nem stresszel, hogy a fát nem tudta rendesen belefarigcsálni a tartóba (amit nem talált meg és újat kellett venni délután négykor, ez mondjuk nálunk sokszor előfordult) és szétrepedt a bejgli (a tavalyi sokkal jobb volt), és anya az egész napját a konyhában töltötte (ha épp délelőtt nem dolgozott), majd vacsora előtt, gyorsan, zsírszagú hajjal felkap valami ünnepi ruhát és a kissé kihült sülteket a családtagok elé teszi. Én teljesen igazat adok annak aki ebből nem csinál nagy gondot, hanem szépen fokozatosan rákészül a karácsonyra, aztán nyugisan leül a családdal és együtt élvezi az estét velük. Lehet, hogy jövőre én is így csinálom majd. A sütiket persze nem lehet kihagyni, de az összes többi sokkal élvezhetőbb, ha nincs mögötte rohanás és stressz az ünnepek miatt.
Ezt most persze meg lehet cáfolni, van aki máshogy csinálta eddig is, én magamból indulok ki és van
még néhány ismerősöm aki így van vele. Nálunk persze a speciális dolgok miatt muszáj itthon sütni,
mert Szula glutén érzékeny (persze már lehet kapni GF sütiket is, de azért az nem olyan).
A nagyján túl vagyok szerencsére, a bejgli elrepedt, úgyhogy nem stresszelek ezen ebben az évben már. Szula megkóstolta, és azt mondta, hogy a karácsonyi bejgli íze és illata adja meg neki az igazi karácsony érzést. A lányok mézeskalácsot készítettek, persze én gyúrtam hozzá a tésztát, és a fél délutánt azzal töltöttem, hogy tojáshabot próbáltam kutyulni a díszítéshez. Én tényleg feladom! Többé nem csinálok ilyet, mert egyszerűen nincs hozzá tehetségem. Pont.
A hűtőbe mindent betuszkoltam amit előre elkészítettem és tőlem már jöhet a karácsony, állok elébe.
Debike sikeresen levizsgázott autóvezetésből, és ma meg is tette első útját egyedül a Sainsbury’s-be.
Apa pedig igazi buszvezető lett. Tele a város paparazzikkal akik lencsevégre akarják kapni őt.
 |
| Szula hazaért :) |
De előtte még volt egy kis karácsonyi parti a kollégáimmal. Igaz, csak kilencen voltunk, de nagyon jól éreztük magunkat. Nem tudom, milyenek voltak az előzőek, szóval nincs összehasonlítási alapom.
A kaja isteni volt, a hely is, ahol tartottuk még egy csomó más céggel együtt, kellemes volt. Száz év
után újra táncoltam egy fergetegeset, és sokat nevettem. A ruhám, amit Aisától kaptam karácsonyra
(megelőlegezve) nagyon csini volt, Szulától pedig az elegáns kabátot kaptam hozzá. Még előző nap le kellett rohannom venni hozzá egy magassarkút mert ember emlékezet óta nem hordtam ilyet. Szerencsére jól választottam és kényelmes volt egész este.
Holnap karácsony! Nekem épp az ötvenedik... (Bárcsak lenne néhány képem a gyerekkori karácsonyokról...)
