Viszlát 2018!

A  változások és a kerek évfordulók éve volt ez.
Én hat év után új mesterséget tanultam ki,  ahogy Tibi is néhány hónap múlva váltott.
Szula új élete megkezdődött szeptemberben a tőlünk négyszáz mérföldre lévő Sheffieldben, egyetemista lett.
Debikének is új munkahelye lett, és letette a vezetői vizsgát (azóta is lelkesen vezet).
Aisának lett egy kutyája, vagyis új családtagunk van lassan fél éve.
Én betöltöttem az ötvenedik évem (holy crap!!! el se hiszem, hogy ennyi vagyok).
Tibivel pedig épp a huszonötödik éve nem vagyunk házasok. Ezt minden évben, április elsején ünnepeljük meg, hogy "dejóó"   (mármint az, hogy eddig húztuk együtt úgy, hogy nem kötelezett minket eskü, papír, mifene).
Hat év után újra láttam havat, sőt még lapátoltam is a magam gyártotta hólapáttal. Belekóstoltam a csúszós, dimbes-dombos úton való vezetésbe is.
Nem volt könnyű ez az év. Kevesebb időm lett írni, a teljes munkaidő mellett. Kevesebbet is olvasok vagy hallgatom a hangoskönyveket, ennek eredményeként ebben az évben mint író, terméketlen voltam. Abból éltem, amit előző évben ontottam magamból nap, mint nap. Meg is jelent három novelláskötet, amelyekben szerepelt egy-egy írásom. Ha mást nem is fogadok meg, de azt az egyet igen, hogy jövőre több időt szakítok az olvasásra, mert akkor írni is jobban tudok majd.
Most is itt ülök, mert valami érdekes posztot akarok írni, de a két kisebbik lányom a fejem fölött beszélget, hogy milyen pezsgőt igyunk éjfélkor. Aisa ki van azon akadva, hogy nem vettünk gyerekpezsgőt, de azt itt nem lehet kapni. Ez van mindig amikor szükségem van egy órára, mert épp nem valami mást csinálok. Ilyenkor kirepülnek a fejemből a gondolatok és csak egyszerű, tőmondatok leírására vagyok képes. El is megy a kedvem az írástól, az ihlet kilibben az ablakon, én pedig hiába kapok a bokája után, kicsúszik a kezemből.
Ekkor már csak gyorsan összecsapom a végét, mint most is. Boldog új évet!

2008 december 31. Változott azóta valami? :D... hát...