A katedrális

Ma újra elmentünk Exeterbe és megnéztük végre belülről is a katedrálist, mert amikor először voltunk sajnos nem lehetett bemenni. Kellemes meglepetés volt, hogy a sok nyelven készült tájékoztató prospektusok között, magyar nyelvűt is találtunk.

A katedrális belsejét leginkább a Notre Dame-éhoz tudom hasonlítani. (bár lehet, hogy csak én nem vagyok járatos ezeken a helyeken). Legutóbbi emlékem egy katedrálisról Ken Follet szellemi terméke volt, de azt is nagyon élveztem.
 A katedrális építése 1112-ben indult meg   Exeterben, a   jelenlegi helyén. Az első épület normann (román) stílusban épült fel. A legnagyobb újjáépítés hat püspök vezetése alatt, 1270 -1350 között ment végbe. Szédületes, hogy egy ilyen monumentális építményt akár több emberöltőn keresztül alakították, bővítették, amíg a jelenlegi kinézetét elnyerte!
A déli kereszthajó boltozata fölött 14 harang áll , melyek ha megszólalnak  világ második legerősebb harangzúgását hallatják.
Néhány kép:

Anyukámnak is tudtam egy mécsest gyújtani

A mennyország látomása ihlette hatalmas boltozat,
a világon egyedülálló, 96 méteres egybefüggő középkori  bordás keresztboltozat

a hatalmas orgona leghosszabb sípja 11 méter magas

A világ legkisebb utcája itt még elég széles...

De itt már Tibi vállszélességénél nem nagyobb

Év végi elmélkedések

Ma itthon ülős napunk volt, és mivel tegnap Tibi este megcsinálta a gulyáslevest, sok dolgom nem volt. Ezért végignéztem az elmúlt három év történéseit a blogomban. 2009 év végén kezdtem el írni ezt a blogot és most 2012-ben ha belegondolok mennyi minden történt velünk ez alatt az idő alatt, picit sem volt esemény mentes az életünk...

Azóta ez a harmadik otthonunk és a második hazánk. Közel 15 születésnapunk volt együtt, elvesztettük egy szerettünket, a házunkat, az autónkat, a munkánkat... Eladtuk a kedves kis hajónkat... Elhagytuk a hazánkat, találtunk barátokat, találtunk lakást,vettünk autót, kaptunk rengeteg élményt és lehetőséget az újrakezdéshez... Ha egyszer tovább is megyünk ebből az országból, hogy új élményeket keressünk, akkor sem fogom elfelejteni azt a sok mosolyt, segítséget és lehetőséget amit itt kaptam, kaptunk, hogy újrakezdhessük, hogy újra hinni tudjunk abban, hogy egyszer majd nyugdíjasan learatva az addigi munkánk gyümölcsét, boldogan, gondtalanul élhessünk, és ne kelljen aggódnunk a gyerekeink boldogulása miatt. Most nekik nagyon nehéz, de biztos vagyok benne, hogy minden amit tettünk és feladtunk az holnap a hasznukra válik. Szóval összevetve 2012 ahogy megírták a horoszkópomban (amiben persze neeeem hiszek!) a változás a váltás éve volt és szerencsére az utolsó pár hónapra úgy fogok visszagondolni, hogy nem lesz bennem keserűség, vagy megbánás mert az utolsó előtti pillanatban lépni tudtunk, és jól tettük.

Kirándulás Teignmouth-ba

A tegnapi rossz idő után, ma kisütött a nap és mi szokásunk szerint ugrottunk is ki a lakásból, hogy nehogy egy percet is nélkülünk süssön. Először megnéztük a Teacher rock-ot Hope Nose-nál, ami lenyűgöző látványt nyújtott. Az út mellett lévő házakból valószínűleg csodás kilátás nyílik a tengerre.

Amikor kigyönyörködtük magunkat Teignmouth felé vettük az irányt, ami természetesen egy nagyon helyes kis város. A tengerparthoz közel parkoltunk le, és a hosszú sétányon sétálva a mókás kutyákat néztük ahogy ugrabugrálnak a nagy hullámokba aztán vissza a gazdájukhoz. Bullterrier, labrador, rotveiller, tacskó és még számos kutyafajta rohangászott teljes egyetértésben a homokos parton. Sajnos májustól szeptemberig nem sétáltathatják őket itt, de ilyenkor olyan boldogan játszanak, látszik, hogy nagyon jól érzik magukat.

Miután ettünk egy jót az Eastcliff Cafe-ban, természetesen óriási adag sajtos krumplit, besétáltunk a városba.

Azt hiszem ide nyáron még visszajövünk, mert tele volt a sétálóutca kedves kis kiülős éttermekkel, hangulatos boltokkal.

Karácsonyi herce-hurca

Hagyományos karácsonynak nem mondható a mostani, mert semmi nem úgy jött össze ahogy eddig bármelyik otthonunknak nevezett helyen. A lányok végül megkapták az ajándékaikat, nekem egy picit hiányzott a csillagszóró égett szaga, amely amíg leég elénekeljük a kiskarácsonyt, de ezt itt nem lehet kapni, nem is szokás. Aisa egy picit szomorkodott először, hogy ő nem telefont kapott, de végül megértette, hogy egy Blackberryhez még kicsi, és elég komoly kis fényképezőgépet kapott, amivel aztán egész este fényképezett.  A vacsora finom volt, bár Tibinek nem ízlett a pulyka, de a tepsis krumpli és az almaszósz isteni volt, a bejgli is jól sikerült, bár sajnos mákost nem tudtam csinálni, mert nem tudtam megdarálni :( Jövőre biztosan nem fogom előre felállítani a fát....

Másnap mivel gyönyörű idő volt, elmentünk kirándulni délelőtt Cockingtonba Ildikóékkal, ami egy nagyon szép kis település, csupa többszáz éves házikóval, tavacskával, gyönyörű zöld lankás területekkel, hatalmas tárt karokkal váró fákkal. Igaz nagy volt a sár, de még így is nagy élmény volt. A gyerekek persze folyamatosan a telefonnal fényképeztek, meg persze én is.

Jó nagyot sétáltunk és itthon aztán degeszre ettük magunkat székelykáposztával ami isteni lett! Délután Viki Tamás és Jázmin látogatott meg minket. Vikinek isteni lett a mákosbejglije, amibe a mákot nem kevés harc árán sikerült megdarálnia. Sajnos ma elég ramaty idő van, ezért itthon ragadtunk. Tibi viszont Marcsa néni féle kakaós kuglófot süt! Biztos nagyon finom lesz!

Karácsony előtt

Néhány napja itt van nálunk Tibi anyukája, de nem volt eddig szerencsénk az idővel, mert elég esős, szeles barátságtalan volt, így nem sokat látott Torquay-ból. Most hogy készülünk a Karácsonyra, kissé össze vagyunk zavarodva, mert az angol szokások keverednek a mi hagyományainkkal. Például az angolok már december elején felállítják a karácsonyfát és persze december 25-én ajándékoznak. Mi pedig karácsony napján állítunk fát. Szerettem volna egy igazi fát, de végül a műfenyő mellett döntöttünk, mert tényleg lehet olyan fát kapni ami teljesen igazi hatást kelt, és nem potyog róla a fenyőtű és persze a lelkiismeretünk is megnyugszik, hogy nem kellett miattunk egy fát kivágni. Mégis egy héttel karácsony előtt felállítottuk a fát, mert amikor megérkezett egyszerűen nem tudtam a hatalmas dobozt hová tenni, mert olyan kevés hely van már a lakásban, ezért úgy döntöttem, hogy összerakom és majd karácsony napján feldíszítjük. Aztán a lányok mégis feldíszítették, bár féltünk, hogy a karácsonyi feeling elmarad majd 24-én.

Ilyen volt

Kicsit át kellett rendeznem a szobát, hogy elférjen a fa, de sikerült megoldani. Kandalló híján a kis rattan polcra akasztottam a lányok "zokniját".

ilyen lett

Múlt hétvégén Plymouth-ban voltunk, hatalmas plázában kóvályogtunk, amitől teljesen elszoktunk az a sok ember. Itt Torquay-ban azért nincs olyan hatalmas tömeg, mint a nagyvárosokban.

Tegnap mézeskalácsot készítettünk a lányokkal. Az itteni recept nem mézet ír, hanem egy golden sirup elnevezésű teljesen méz kinézetű szirupot, aminek olyan íze van mint az égetett cukornak, és nagyon finom.

Ma pedig szerencsénk volt, mert nem esett az eső, így a kedvenc helyünket megmutattuk Mártának, Tibi anyukájának ami nem más mint Berry Head, Brixham-ben :)

család

egy kedves barátunkkal Charles-szal, 

nagyi és unokája

Berry Head-en teljes egyertértésben

Itt van egy szokás, mégpedig az, hogy Karácsony előtt az ismerősök, barátok, kollégák egymásnak üdvözlőkártyával kívánnak boldog ünnepeket. A mi kis családunk csekély négy hónap alatt számos ismeretségre tett szert, barátságok születtek és ennek köszönhetően rengeteg kártyát kaptunk kollégáktól, barátoktól, osztálytársaktól. Ime, ennyi fér a szivünkbe:

BOLDOG KARÁCSONYT!