Azóta ez a harmadik otthonunk és a második hazánk. Közel 15 születésnapunk volt együtt, elvesztettük egy szerettünket, a házunkat, az autónkat, a munkánkat... Eladtuk a kedves kis hajónkat... Elhagytuk a hazánkat, találtunk barátokat, találtunk lakást,vettünk autót, kaptunk rengeteg élményt és lehetőséget az újrakezdéshez... Ha egyszer tovább is megyünk ebből az országból, hogy új élményeket keressünk, akkor sem fogom elfelejteni azt a sok mosolyt, segítséget és lehetőséget amit itt kaptam, kaptunk, hogy újrakezdhessük, hogy újra hinni tudjunk abban, hogy egyszer majd nyugdíjasan learatva az addigi munkánk gyümölcsét, boldogan, gondtalanul élhessünk, és ne kelljen aggódnunk a gyerekeink boldogulása miatt. Most nekik nagyon nehéz, de biztos vagyok benne, hogy minden amit tettünk és feladtunk az holnap a hasznukra válik. Szóval összevetve 2012 ahogy megírták a horoszkópomban (amiben persze neeeem hiszek!) a változás a váltás éve volt és szerencsére az utolsó pár hónapra úgy fogok visszagondolni, hogy nem lesz bennem keserűség, vagy megbánás mert az utolsó előtti pillanatban lépni tudtunk, és jól tettük.
tollvonások az életünkből...
2012. december 28., péntek
Év végi elmélkedések
Ma itthon ülős napunk volt, és mivel tegnap Tibi este megcsinálta a gulyáslevest, sok dolgom nem volt. Ezért végignéztem az elmúlt három év történéseit a blogomban. 2009 év végén kezdtem el írni ezt a blogot és most 2012-ben ha belegondolok mennyi minden történt velünk ez alatt az idő alatt, picit sem volt esemény mentes az életünk...
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Tökéletesen megfogalmaztad azt, amit én érzek. Végleges döntést sikerült hoznunk, olyan szinten, hogy vettünk egy nagy levegőt, és az összes bútorunkat és műszaki cikkünket eladtuk jövő júniusi elszállítással... Úgyhogy most már nincs visszaút, hacsak nem akarok az üres négy fal között ülni minden nélkül... És tudod, mi a fura? Hogy nincs bennem megbánás vagy keserűség, amiért mindent eladtam, amiért két évtizedet dolgoztunk, se félelem, csak és kizárólag megkönnyebbülés. Hogy megtettem valamit, amivel talán (talán!) a saját hajamnál fogva ki tudom magam húzni a gödörből, amiből a gazdasági válság óta nem tudok kimászni... Keményen meg fogunk érte dolgozni és nem lesz könnyű, ebben biztos vagyok. De ott látok előrelépési lehetőséget, látom azt a ti példátokból, hogy létezik olyan, hogy az ember becsületesen dolgozik és akkor a fizetéséből meg tud élni (és nem csak vegetál egyik napról a másikra), nem úgy, mint az az állapot, amiben most vagyunk itthon.
VálaszTörlésÉs ha már egyszer év végi elmélkedés, akkor szeretném megköszönni a blogodat. Erőt ad, segítséget nyújt. De tényleg. Hülyén hangzik, tudom, de én az a típus vagyok, akinek látnia kell maga előtt a dolgokat, szükségem van a háttér infókra ahhoz, hogy dönteni tudjak. Nem elég az, hogy ennyi meg ennyi a lakbér, ennyi meg ennyi az útiköltség... Kell, hogy lássam, hogy milyen gyönyörű a kilátás a parton, hogy milyen zöld minden, hogy az iskolában megdícsérték a lányodat, hogy elmentetek mosni a nyilvános mosodába. Tudom, hülye vagyok. :) Zsuzsi folyton kinevet, mert én egy DVD-t is úgy kezdek el megnézni, hogy először megnézem a második lemezt, amin az "így készült" dokumentum film van, mert egész más szemmel nézem utána a filmet, ha tudom, hogy mit gondolt közben a színész, amikor azt a bizonyos jelenetet forgatták, hogy milyen poént sütöttek el a színészek közben, meg ilyesmi. Ez van. :)) Valahogy így vagyok a blogoddal is. Máshogyan nézem a lakbért úgy, hogy tudom, hogy a fizetésetekből még tévére és mosógépre is telik, nem csak számlákra.
Szóval köszönöm a segítséget, még ha nem is voltál vele tisztában, hogy segítséget nyújtasz. :))
Ja, és az előző két bejegyzésed nagyon tetszett. Imádok kirándulni, imádom az erdőket, a zöldet, azokat a régi helyeket... Alig várom, hogy én is láthassam őket a saját szememmel. :)
Köszönöm szépen! Őszintén kívánok boldog újévet 2013-ban!
Törlés