Egy percig nem fogom sajnálni, hogy ennek az évnek vége lesz holnap és szerintem ezzel nem vagyok egyedül. Még azt sem bánom, hogy megint egy évvel öregebb lettem. Az is valami, nem?
A karácsony viszont jól sikerült, mindenki itthon volt, együtt volt a család. Szula szerencsésen hazajött a szünetre, bár még egy héttel előtte azon aggódott, hogy elkapta valamelyik iskolatársától a covidot, de a teszt egyértelműen igazolta, hogy nem. Én egy kicsit betegeskedtem karácsony előtti héten, és szidtam magam, mert ez pontosan azután történt, hogy a volt kollégáimmal összejöttem egy mini karácsonyi
partira.
Mivel már hosszú ideje nem érintkezem jóformán senkivel csak a családommal, félő volt, hogy elkaptam valami nyavalyát tőlük, mert hol az egyik tüsszögött hol a másik köhögött, bár szentül állították, hogy tesztelnek szinte naponta, ami igaz is hiszen az egészségügyben ez most az alap. De azért még létezik egyéb más téli betegség is. Szóval kábé egy hétig szétment a fejem úgy fájt és később kijött rajtam a takonykór is de az is lehet, hogy csak szimplán megfáztam amikor az egyik reggel a tengerparton sétáltunk és nagyon erős szél fújt. Túléltem és szerencsére nem kapta el tőlem senki. A harmadik oltásom időpontját viszont emiatt áttetettem januárra, mert nem akartam betegen beoltatni magam.
A lányoknak jót tett, hogy újra együtt vannak, legalábbis az első néhány napban újra hangos volt tőlük a ház, amit hiányoltam, és nem szívesen szóltam rájuk, hogy csöndesebben, elsősorban Tibi miatt. Az Amazon futárok már név szerint ismertek minket, mert volt, hogy naponta kétszer is becsöngettek, sőt a szomszédok cuccait is ránk bízták. Már nem is számoltam kinek, hány doboz érkezett, de számolatlanul is megmondom, hogy Debi nyert.
A fenyőfa vásárlás csuda vicces volt, de az nevet aki a végén nevet. Brigittával mentünk ketten fát választani a Marldon fenyőfa farmra. Tavaly is nagyon szép fát vettünk ott. Itthon kiszámoltam, hogy ha a fát a kisasztalra tesszük, akkor kb 6 ft magasnak kell lennie. Elkezdtünk válogatni és persze sikerült magunkra vonni az eladók figyelmét, mert persze, hogy megint akadt egy magyar segítőnk, aki végigmutogatta az összes fát, ilyen beszólásokkal, hogy "ezt most vágtam" vagy, hogy " ez el van téve valakinek, de ha tetszik, odaadom..." . Már kezdtük magunkat kellemetlenül érezni, mikor végre találtam én egy helyes fát, majd Brigittának is mutatott egy gyönyörű, illatos fenyőt, ami Skóciából érkezett. Akkor én is rögtön olyan akartam, szóval mindketten megkaptuk a legszebbet. Brigitta kiszállítást kért én meg bepaszíroztam a fát a kisautóba és hazahoztam. Itthon aztán volt meglepetés, mert a 6 ft az legalább 7 ft volt és asztal nélkül is felért a plafonig, szóval az asztalt valahová el kellett dugnom. Már így is alig volt helyünk, de ez a fa csodálatosan formás, illatos és szép. Szerintem a pasas pusztán kedvességből kicserélte a magasságot jelző szalagokat a fán és egy nagyobb fát a kisebb áráért kaptam meg. Az öt font borravalót, amit Brigitta akart adni neki, nem fogadta el.
Szegény húgomék még gyorsan elkapták a covidot karácsony előtt, ami végigment az egész családon. Szerencsére néhány nap alatt átment rajtuk, eddig különösebb következmény nélkül.
Készült mézeskalács (persze megint szenvedtünk a dekorációval) bejgli (ami cukor és gluténmentes volt) és hihetetlenül vacak. Persze így is elfogyott. A zserbógolyó viszont isteni lett és a kókuszgolyó is.
Karácsony este gazdát cserélt a sok kicsi dobozka, csomagocska. Picit túl gyorsan vége lett az ünneplésnek és mindenki a szobájába menekült. Ilyenkor Debiék szokták a játékokat kitalálni de most úgy látszik nekik sem volt kedvük. Debi előtte néhány hétig reggel hétkor ment és sokszor nyolckor ért haza a munkából, úgyhogy eléggé el volt fáradva. Aisa mostanában nem igényli a társaságunkat, inkább a szobájában van, de talán majd túl lesz ezen a korszakán is. Szula szívesebben volt itt fent, filmeket néztünk, beszélgettünk, kinek mihez volt kedve.
Holnap pedig vége lesz ennek az évnek. Nem kívánok semmit, talán csak annyit, hogy legyen egy átlagosan unalmas év, semmi nagy durranás, semmi nagy meglepetés.
 |
| Szula a kedvenc képünket rajzolta le |
 |
| Debi és Aisa készítette drótból ezt a fát |
 |
| Aisa faragta fenyők |
 |
| Minifúró anyának :) |
 |
| A Cockington court kávézójában |
 |
| A Cockington templom karácsonyi díszben |
 |
| Debi és Dan bálba mentek |
