2010. január 25., hétfő

Bowling Birthday Party




Boldog szülinapot Szula!




Debi igazán belejött...


Golyófejek:








Dóri a profi...

Jajj, csak beguruljon!


2010. január 20., szerda

11

Tegnap volt az én kicsi lányomnak, Szulamitnak a 11. születésnapja. Mivel hétvégén ünnepeljük a nagyival és a barátaival, azért tegnap sem feledkeztünk meg róla. Hajnali fél hatkor ott álltunk mindannyian az ágya előtt és egy marcipán sajton ülő egérkével és egy szál gyertyával elénekeltük a "Boldog szülinapot..." c. dalt, és átadtuk neki a mi kis ajándékunkat. Debike nagyon szép tollakat vett neki (az egyikkel nyomdázni és buborékot is lehet fújni :), mi pedig táskát, tollat, mobiltartót, kismacit (hehe), de hát még kell ez is egy 11 éves nagylánynak na!
Aisát délelőtt Tárnokra vittem a 6 éves kötelező védőoltását kapta meg. Igazi kis fakír, mert meg sem nyikkant. Azt mondta: " Anya én már éppen akartam sírni, de addigra már beadta a Pöttyös doktornéni a szurit". :) Ezután a suliba mentünk és megnéztük Szula gitárvizsgáját. Több szülő és gyerek is összegyűlt, volt aki már a második évbe csapott bele és voltak hasonló kezdők is mint Szulamit. Az én lányom nagyon ügyes volt, egy hangot sem vétett, és még a végén bónuszként elgitározhatta magának a "Boldog szülinapot..." c. dalt (persze ez már könnyű volt, hisz ezzel kezdtük a napot).
A délután rémálom volt sajnos, mert összcsaládi farmervásárt kellett rendezni, mivel Debikén szétrepedt a szupi farmerja (amit ősszel vettem), Szulának is meg lett már foltozva a térde, és Aisa pedig akkorát nőtt, hogy a novemberben vett farmer a vádlijáig ér. Tehát Szula, Aisa sec-perc alatt le lett rendezve, a további négy órát Debi farmerválogatásával, sikítozással, sírógörcsökkel, fejfájással töltöttük. Aztán végre neki is akadt egy mondjuk, hogy megfelelő, de persze ma reggel már az sem volt jó. Mostmár mindegy, eszi nem eszi az övé.

2010. január 17., vasárnap

Egy kis pancsolás

Tegnap Balatonlellén voltunk, meglátogattuk a kis hajónkat,








A Yacht Club emeletén lévő élményfürdőben pancsikoltunk utána, ami legalább egy órán keresztül a miénk volt.




2010. január 15., péntek

zajlik, zajlik az élet

Sajnos a BKV sztrájk már négy napja tart, és attól függetlenül, hogy megértem a sztrájkolókat, bosszankodom, mert a bérletem nem használom, viszont az autómba tankolni kellett már kétszer... mert egyszerűen nem tudjuk máshogy megoldani a suliba és munkába járást. Nagyon remélem, hogy hétfőn már "normális" úton-módon közelíthetjük meg a munkahelyünket.
Már harmadszor voltam tegnap tornázni :) Ennek nagyon örülök, mert ez már rendszeresnek mondható :P Edzés közben csendes szemlélődőként mulatok a körülöttem lévőkön. Tegnap egy tip-top kifestett fodrásztól kipattant szőke szépség nyomta a súlyokat. Rátapadtak az éhes férfiszemek, és mindenki tett még egy 10 kilós súlyt a sulyzójára... hehe. A pasik nagyon hiúk, az összes ott van a tükör előtt és úgy nyomja, a nők inkább bele sem néznek :) Holnap már bérletet kell venni, csak akkor lehet hónap végéig ingyenes járni, aztán a jövő hónapban már fizetős lesz. Igazság szerint attól van izomlázam, hogy utána az Intersparban bevásároltam és három szatyorral mentem haza. Lehet, hogy nekem már ezek után a konditerem pihenés és nyaralás?

2010. január 11., hétfő

Jubileum

Pont ma egy hónapja, hogy elkezdtem ezt a kis blogot! Érdekes, hogy egy hónap alatt mennyi minden történt! Kocc-kocc egészségemre!

2010. január 10., vasárnap

Egészség 4ever!

Szemben velünk a lerombolt Budai Skála helyén novemberben nyílt egy bazi nagy pláza, az Alee. Semmiben sem különbözik a többitől: West End, Mammut stb. tehát sok nagy üzlet ahol lehet a pénzt költeni, semmi egyéb. A felső emeleten megnyílt egy hatalmas konditerem a Gilda Max profi gépekkel ,http://www.gilda-max.hu/ úgy egy hónapja. Tibi lelkesen fogadta, és el is kezdett járni rendszeresen. Most január végéig jó üzleti fogással csalogatják be a kondizni vágyókat, ingyenes a gépek használata és az aerobik. Ma rászántam magam és a gyerkőcöket befizettük egy mozira, mi pedig bementünk egy kicsit edzeni. Persze előtte be kellett szereznem egy melegítőt és egy pólót, amiben nem gáz izzadni :o) . Tényleg jó, úgy húsz percet lépcsőztem, aztán tanácstalanul mászkáltam a gépek között, mert fogalmam sem volt, mit, hogyan kell használni. Persze úgy csináltam mintha csak pihiznék, sétálgatnék. Tibi megszánt és lejött segíteni, megmutatta amit tudott. Jó volt egy kicsit mozogni! Megpróbálok hetente háromszor átmenni, hátha nyárig lemegy a háj innen-onnan.

2010. január 8., péntek

húsz forint

Szemben ül velem a kolléganőm, de inkább már a barátom. A munkahelyem, a munkánk köt bennünket össze nap, mint nap. Néhány napja ugye kiderült miképpen fognak munkaadóink "ösztönözni" bennünket a forgalom megnövelése érdekében. Nem mondom, hogy én nem kerülök elég rizikós helyzetbe a jövő hónaptól (bár eddig sem voltam túlfizetve), de ha lehet, akkor Ő még extrémebb helyzetbe kerül... egy diplomával felvértezve. Honnan mégis ez a jókedv nap mint nap? Mi lendít minket előre még akkor is ha a helyzetünk finoman szólva kilátástalan? Karácsonykor mindenki hozott be egy-egy "csetreszt" fölösleges apró holmit, hogy egymás között kisorsoljuk, így tettük a napot "karácsonyivá" és mégsem került egy fityingbe sem. Én egy kis bicskát is bedobtam a tombolába, amelyet Timi nyert meg.
Ma reggel hirtelen hozzám fordult a konyhában: "anyukám azt mondta, hogy adjak neked 5 forintot!" - Miért? kérdeztem én. "Azért, mert kést kaptam tőled és el ne vágjuk a barátságunkat" :) Mielőtt hazamentünk, lázasan keresgélni kezdett a táskájában, de a legkisebb pénz 20 forint volt, ezért azt adta oda.
A világ minden kincséért sem adnám vissza neki, de tényleg.
Ez jutott eszembe róla:

"Mert kell valaki, akihez beszélsz.

Mert kell egy másik: mások ellen.
Ne áltasd magad! Ennyi az egész.
De ez - eltéphetetlen. "

Rab Zsuzsa

2010. január 6., szerda

változások

Jó volt hétfőn a kollégákkal találkozni, bár egy kicsit álmosan kezdődött a napunk. Főnökeink bejelentették, hogy nagy változások lesznek a cégünknél, emiatt nagy volt az izgalom. Tavaly decemberben egy új kollégával bővültünk, Péter személyében aki úgy néz ki, hogy a kis csapatunkba beleillik, hiszen ugyanolyan lelkiismeretes, jóindulatú mint egymással szemben mindannyian vagyunk. A kereskedelem átalakul egy kicsit, de ami hidegzuhany volt az a fizetésünkkel kapcsolatos, ugyanis az eddigi fizunk 30%-át lecsippentik és ezután az lesz az alapbérünk, az eladott gépek után pedig jutalékot kapunk. Mostmár csak reménykedünk, hogy el is adunk valamit, hiszen a tavalyi év elég nyögvenyelős volt. Pár hónapig biztosan nem lesz főnyeremény a fizetésem, de talán ha beindul ezekkel az új ötletekkel, menni fog... A remény hal meg utoljára...
Bonifác fórumát nézegetve, új képeket találtam az én kedves kis labimról, aki sajnos már nem a családunk része. Ideiglenes befogadója viszont minden tőle telhetőt megtesz, hogy jól érezze magát, aminek nagyon nagyon örülök! Úgy néz ki, hogy gazdijelölt is van, és drukkolok, hogy jó családba kerüljön az én is ebem. Hiányzik.
Bosszantó, hogy a Télapó csúnyán elbánt velünk, mert pont karácsonykor és a szünetben nem rázogatta úgy a szakállát, mint most, amikor dolgozni kell jönni. Ma egésznap vakarózik az öreg és itt a városban is mindent szép fehér hó lep, kivéve az úttesteket ahol tengelyig gázolnak az autók a sáros latyakban. Én meg csak ugrálok jobbra balra, nehogy egy-egy fröccsentés engem találjon el. Mocsok autósok :)

2010. január 2., szombat

Nozi

Hétfőn dolgozni megyek, addig már csak kettőt kell aludni. Igazából már várom, jó lesz a kollégákkal dumcsizni, kinek hogyan telt ez a másfél hét. Rémes, hogy éjfélkor még nem tudok aludni, másnap viszont kilenckor kelek fel, és tízkor reggelizünk. Én sokkal jobban szeretem, ha legkésőbb fél hatkor kelünk, és este kilenckor már álmos vagyok. Ma újra hálátlan feladat jutott nekem, szegény Nozi Debi hörcsöge tegnap este meghalt. Lassan három éves kis höri volt, ebből majdnem két évet töltött nálunk. Egy kis dobozban temettük el a Dunaparton egy fűzfa alá. Nyáron hasonlóan kellemetlen volt, amikor a Gesztenye osztály hörcsöge a vakáción hozzánk került és két nap múlva meghalt. Szörcsike is öreg volt, de nem gondoltam hogy pont nálunk hunyja le végleg a szemét. Őt sikerült az iskola kertjében eltemetnünk ahová a többi állatházi kedvenc kerül. Hát így kezdődött ez az év, tavaly Bonifáctól a labradoromtól kellett elválni, bár ő sokkal jobb kezekbe került mint nálunk, mert sokat foglalkoznak vele és vannak játszótársai is :), most pedig Nozika halt meg. Már csak Tökmag van az ékszerteknősünk, aki lassan öt éves. Remélem ő még sokáig velünk marad.

2010. január 1., péntek

Stand-up

Itt az év első napján, egyetlen pozitív élményem volt, miután lerogytam a konyhából jöve, a Comedy Central csatornán leadták Hofi "Tiszta őrültek háza" című előadását. Mit mondjak, a mostani stand-up comedy-t űző, magukat humoristának becéző urak és hölgyek igencsak felköthetik a gatyájukat, amennyiben csak megközelíteni szeretnék Hofi Géza poénjait (persze vannak kivételek). Eszembe jutott, hogy tegnap este a lányokkal elmentünk a Váci utcához, megnézni a Szilveszteri kavalkádot. Az Erzsébet hídnál rendezvény volt, hatalmas kivetítőn mutatták, ami a szinpadon zajlott, először egy SP nevű srác énekelt, akit a lányaim azonnal lehúztak, hogy milyen gáááz, de azért nyomultak előre, hogy a színpadhoz minél közelebb jussanak. Persze három perc múlva befejezte az "előadóművész" a dalolást, és egy stand-up-os került a színpadra. A jóember azt hitte, hogy akkor jópofa, ha kétpercenként bedob egy "pöcs" vagy más nem kihangosításra illő szót, humorosnak pedig egyáltalán nem volt mondható. Kb. 5 perc múlva szépen el is kezdték kifütyülni, sípolni, dudálni, és aztán nem vártuk meg a végét. Hát ennyit a stand up-ról...

2009. Szilveszter

Képek szöveg nélkül:

























B.U.É.K nekünk!