Nehogy azt higgye valaki, hogy blogot írni olyan könnyű. Igazság szerint magamnak kezdtem el írni, olyan naplóféle volt az első időben, de szerintem mindenki így kezdi. Kutya nem gondolta, hogy valaha, valaki el fogja olvasni az én uncsi mindennapjaim. Ami persze nekem nem volt az, mert jókat nevettünk amikor visszaolvastuk a néhány évvel ezelőtti bejegyzéseket, de ki mást is érdekelhet ez? Na, mindegy, ez csak eszembe jutott így hirtelen. Most jöjjenek a színesek :)
Sunny átesett az ivartalanítási műtéten. Szegénykém elég ramaty volt két napig, de azután már újra a régi, csupa energia és játék kutya lett. A doki azt mondta, egy hétig ne vigyük ki hosszabb sétára csak épp, hogy elvégezze a dolgát, de a harmadik nap már annyira nem lehetett bírni vele, hiszen nem tudott estére kellőképp elfáradni, hogy muszáj volt sétálni vele egy nagyobb kört. Persze nem engedtük el, hanem hosszú pórázon mentünk vele a parkba. Szerencsére Aisa itthon volt egy hétig, a suliszünet miatt, így nem kellett magára hagyni ebben az állapotban, és a hülye műanyag gallért sem kellett folyton hordania, csak éjszaka. Itt úgy hívják ezt a kínzóeszközt, hogy Elisabethian collar, valószínű, mert hasonlít a középkori óriási gallérokra, amelyet a nemes hölgyek hordtak. Kábé ugyanolyan kényelmetlen lehetett nekik, mint Sunnynak. Öt nap után már szinte teljesen behegedt a seb a hasán, és eszébe sem jut nyalogatni, vagy vakargatni magát ezen a helyen. De végre nem kell aggódnunk, mikor kezd el tüzelni (bár nyolc hónapos is elmúlt, de még nem tüzelt) és a vele járó kellemetlenségek is megszűntek. A habitusán egyáltalán nem látszik, hogy ivartalanítva lett (eddig sem szerette a: macskákat, gyerekeket, és úgy egyáltalán, a nem a mi családunkhoz tartozó embereket :P ) Ez van.
Szula bejutott az egyik legjobb koreai egyetemre, szóval szeptembertől egy évig ott fog tanulni. Bele sem merek gondolni, hogy nem látom tíz hónapig őt. Még ő sem igazán tudja, hogy fog nekivágni a dolognak, de szerencsére nem egyedül megy, többen pedig biztos okosabbak lesznek. Persze a vízum, az oltások, a repjegy és az ottani lakásbérlés nem egyszerű feladatok, de csak azért mert soha nem csinálta még. Állítólag nem nagyon lehet gluténmentes élelmiszereket kapni (jó, tudom, rizs, zöldség, gyümölcs mindig GF), de vannak éttermek ahol kifejezetten GF ételek kaphatók, tehát nem lehetetlenség. Szula szeretne magának főzni ott is, mert az az olcsóbb. Szóval nem kis feladat elé van állítva, de biztos vagyok benne, hogy ha menni akar, akkor nincs olyan akadály, ami hátráltatná. |
| jó, a Mazsola sapkája az én remekművem :D (és a béna kacsa is) |
Parents evening, vagyis szaktanári fogadóóra nap volt Aisa sulijában. Online előre kellett az időpontokat lefogalni a szaktanároknál. Random kiválasztottunk hármat, english, science, geography. Nem akarok beképzeltnek látszani, de nem volt újdonság, hogy mindegyik áradozott róla, hogy milyen okos és felkészült stb. De ez így megy évek óta :D Azért jó hallani a sok dícséretet. Mindegyik megkérdezte, hogy van e valami terve, mit szeretne csinálni, de neki egyelőre fogalma sincs. Minden érdekli, de ha belegondol, hogy hosszútávon kell csinálnia, hát azonnal elveti. Mindenesetre lesz egy hét work experience a nyáron és sikerült a volt primary school-jába bejutnia, ahol a tanároknak fog segíteni. Akár tanítónéni is lehetne belőle :D vagy mozdonyvezető, vagy fafaragó (télleg szeretné) vagy bármi olyan dolog, ami nem jár túl nagy stresszel. De mondtam neki, hogy még az utcaseprőknek is van miért stresszelni, viszont azok minimálbéren vannak. Akkor már nem jobb valami komolyabb munka, ami jól fizet? Egyébként pedig belemerült a horgolásba és folyamatosan gyártja a különféle, jópofa dolgokat.
