Jajdeszépa karácsonyfa

Igaz a szobánk nincs túlzsúfolva, de legalább nem okozott túl nagy gondot, hogy a karácsonyfát a megfelelő helyre állítsuk fel. Karácsony előtt két nappal még szabadnapos voltam...aztán soha többé ebben az évben.
Úgy gondoltuk, hogy aznap feldíszítjük a fát, és akkor egy picit tovább élvezzük a karácsonyi hangulatot, de még nem lesz uncsi 24-én. Eddigi, még angliai életünk előtt teljesen természetes volt, hogy 24-én délután feldíszítettük a fát aztán este ajándékosztás és vacsi, majd az azután következő néhány nap volt még egy kis karácsonyi hangulat egészen a január 6-i karácsonyfa bontás műveletéig. Itt Angliában egészen máshogy állnak ezekhez a dolgokhoz. A karácsonyi hangulat  már szeptember végén érezhető, majd a következő két hónapban egyre több karácsonyi rendezvény kerül terítékre. Teljesen természetes, hogy novembertől hétvégenként a családok a fát díszítgetik, nem egyszerre, hanem szépen fokozatosan, de megunhatatlanul. A karácsony, vagyis december 25 a betetőzése mindezeknek, majd ezután átveszi az ünnepi hangulatot az év végi készülődés, vásárlás hiszen itt a boxing day-el kezdődnek a nagy leárazások, ismétlem NAGY, tehát 40-70 százalékos kedvezmények.
Tehát a fa: ebben az évben segítségünk is akadt Dan személyében, aki egy nagyon kedves fiú, Debivel  október óta egy párt alkotnak.
Picit a szobát is díszítgettem és felhoztam a kerti bútort. Az ebay-ről rendeltem a székekre óriási mikulás sapka háttámlát és az ablakokra tenyérnyi hópelyhek kerültek.

Mivel aztán elég nagy volt a hajtás a szállodában nekem egy rémálom volt a készülődés, szinte az utolsó pillanatban vásároltunk be és a bejgli is csak valami karácsonyi csoda segítségével lett fantasztikusan finom és szép. ÉS NEM REPEDT EL!

Dan szüleinek is küldtem egy rúddal ezért nagyon drukkoltam hogy sikerüljön. Helentől, Dan édesanyjától finom karácsonyi gyümölcskenyeret kaptunk, csodásan feldíszítve. 

Állítólag nekik is ízlett a tradicionális magyar karácsonyi édesség, de ezt sem megerősíteni sem megcáfolni nem tudom.
A sok kapkodásban teljesen kimerültem. Sajnos szegény Tibi is végig túlórázott szinte két hétig folyamatosan és még 24-én is dolgoztunk mindketten. Végül mégis sikerült lerogynunk az ünnepiesen feldíszített asztalhoz és sikerült kulturáltan, veszekedés és sértődés nélkül megvacsoráznunk. Az ajándékokat már előző nap mindenki a fa alá tette, izlésesen becsomagolva. Ez a momentum nem volt szokás nálunk, de annál izgalmasabbá tette mindenki számára az ünnepet, mert ugye a dobozok mérete, formája találgatásokra adott okot, ráadásul a nevek mindegyiken szerepeltek.
Mindenki nagyon örült az ajándékának, azt hiszem senki nem csalódott. 

Vacsora után Dan is benézett és Debivel átadták egymásnak az ajándékaikat, valamint mi is vettünk neki egy kis apróságot.

Sajnos másnap és az azt követő napokon dolgoztam, és az idő sem volt kedvező. Folyton esik vagy fúj a szél. Ha éppen süt a nap akkor biztos, hogy dolgozom.
Ma csaknem elfújt a szél munkába menet, mert megérkezett a "Frank" nevü orkán óriási hullámokat varázsolva a partokon. Fantasztikus látványt nyújtott. Ugyan siettem munkába, de azért megálltam a kikötőben, hogy félelemmel teli csodálattal bámuljam egy picit a tengert, ahogy ostorozza a sziklákat és toronymagas vízfalat emeljen a móló és a tenger közé.

A lányoknak még néhány nap van a szünetből, és holnap van az év utolsó napja. Remélem nem fog esni és éjfélkor lesétálhatunk a kikötőbe, hátha összefutunk a barátainkkal és együtt üdvözölhetjük az új évet.

Karácsony előtti herce hurca

Ezen a helyen még nem karácsonyoztunk, de valószínűleg még ilyen nomád körülmények között sem. A nappali/hálószoba/ebédlőnk jelen pillanatban üresebb mint amikor ideköltöztünk. Abból a szempontból ez pozitívnak tetszik, hogy még bármi lehet belőle... Még nem rontottuk el felesleges bútorokkal, szőnyegekkel, és a könyvek, díszek is még a dobozkákban lapulnak a nappalinknál sokkal  nagyobb háztartási helységben. Mi tagadás a szárítógépünk és a mosógépünk sokkal tágasabb helyen lakik most, mint ahol nekünk kellene kényelmesen pihengetnünk a munka után.

Mivel felesleges fontkötegek nem lógnak ki a zsebünkből ezután a gyors költözés után, úgy találtuk jónak,hogy az ARGOS-ban nyitunk számlát és a néhány bútort ami a nappaliba kell, ott vesszük meg. Sajnos azonban a szárítógépen és a lányok szobájában feltétlenül elengedhetetlen íróasztalokon kívül nem vettünk semmit. (Szent Kleofás! Hányszor fogadtam meg, hogy nem veszek nekik többet ilyen porfogót, mert a lecke úgy is az ágyon, szőnyegen és az iskolai szünetekben készül. Nem szentségtelenítik meg ilyesmivel a szép íróasztalt)

Elfogadható méretű kanapéágyat még nem találtunk itt ami 120 centinél szélesebb fekvőfelülettel rendelkezik. Sebaj, még meg van a matracunk, kényelmes az a földön. Azt viszont már nagyon untuk, hogy ebédkor itt-ott ülve, guggolva, állva ettünk. Megszoktuk, hogy egy asztal körül egymást túlordibálva ebédelünk és az ebéd felénél valamelyikünk megsértődve lecsapja a kanalát és elvonul. Ez hiányzik... És különben is jön a karácsony, ezért rendeltünk a fenti áruházból egy szép asztalt hat csokibőr székkel, már vagy egy hónapja. Ezt az asztalt a lányok jobban várták mint a Télapót esküszöm. Szombaton a sofőr már kora délelőtt hívta Tibit, hogy itt van a sarkon, és merre forduljon. Aztán félóráig nem történt semmi. Félóra múlva Tibi visszahívta a sofőrt aki közölte, hogy nem  tudott bejönni az utcába, mert kétoldalt parkoló autók voltak, ezért törölte a mai kiszállítást és hívjuk az ügyfélszolgálatot. Megjegyzem az utca végétől kb. 50 méterre vagyunk. Ha a sofőr telefonál, hogy ez a problémája van, akár gyalog is néhányan elhoztuk volna a bútorokat. Azt is megtehette volna, hogy a kétutcára lévő ARGOS raktárában hagyja az árut és lemegyünk érte. De nem. Ő nem ezt tette. Hanem törölte a szállítást és visszavitte az asztalunkat a világ végére egy központi raktárba. Tibi hívta az ügyfélszolgálatot és ott ahelyett hogy a problémára megoldást kerestek volna, egyszerűen bejelentette a hölgy, hogy januárban tudják újra kihozni az asztalunkat. Tibi erre törölte az egész rendelést. Hát most így állunk, asztal nélkül a szó szoros értelmében.
Úgy néz, ki, hogy a karácsonyi vacsora a kerti asztalon fog lezajlani a kerti székeken. Azért megpróbálom majd picit feldobni ezzel azzal, de az biztos, hogy mostantól az Argosból csak azonnal elvihető dolgokat veszünk. Picit haragszom rájuk.

A poén, hogy az egyetlen normális bútordarabot ami a szobában volt, oda ajándékoztam a hugomnak, mert gondoltam, nem fogunk elférni ha már itt lesz az asztal, így most csináld magad kanapén nézzük a TV-t amit kanapéágynak is nevezhetünk hiszen este egyszerűen csak rántok rajta egyet és máris visszaugrik a matrac az eredeti állapotába :)))

Persze ettől függetlenül jól érezzük magunkat itt, sajnos azonban El Nino-nak köszönhetően állandóan esik az eső vagy fúj a szél vagy mindkettő. Emiatt néhány karácsony előtti fesztiválra nem tudtunk elmenni, amit terveztünk. Reménykedem a kedvencünkre ami a Fore streeten szokott lenni, azért elmegyünk és nem lesz itéletidő.