Glasgow egy bioporszívóval, hinta a víz fölött és irány haza!

Azt mondja a tábla, ha a kutyád elvégzi a dolgát,
 fogj egy botot és pöcköld arrébb, ennyi amit tehetsz

Az elmúlt két napban változó volt az idő, de többnyire sütött a nap és keveset esett az eső. Ha esett, akkor sem volt kellemetlen, a hőmérséklet is pont kirándulós volt.

Kedden a környéket jártuk be ami egy kellemes öt kilóméteres séta volt, tegnap pedig Glasgow-ban (Glaschu, vagyis zöld hely) voltunk, mert nem akartunk úgy hazamenni, hogy ne láttuk volna az egyik legnépesebb várost itt, az Egyesült Királyságban.

Jó két órás autóút volt,  pedig Dunnon-ból van egy kompjárat a Glasgow-i kikötőhöz, de az horror drága. Így sem volt kellemetlen az utazás, mert a táj szépsége mindenhol lekötötte a figyelmünket.

Glasgow-ban viszont egyáltalán nem tudtunk a táj szépségére figyelni, mert ahogy kiszálltunk az autóból, Sunny olyan izgatott lett és kezelhetetlen, hogy az első kétszáz méter után fel kellett venni a kezünkbe. Mindent összeporszívózott ami az orra elé került, ami igazán közel van a földhöz. Egy nagyváros széles sétálóutcájában  észre sem veszed, hogy mennyi szemét van a járdán, ha nincs egy három hónapos kutyád. Sajnos azt még nem sikerült megtanítanunk neki, hogy legalább ha rászólunk, kiköpje a: cigicsikket, madártollat, műanyag darabot, söröskupakot, madárszart, rágógumit...stb. Így csak nagy nehézségek árán tudtuk kioperálni a szájából az oda nem illő dolgokat. Inkább felvettük és úgy döntöttünk, hogy ha valami parkhoz érünk, majd ott mászkálhat.

A kezünkben viszont mindenki meg akarta simogatni (a földön is, csak ott nem mindenki vette észre), így közel száz méter megtétele alatt kedves skót emberek tömegével ismerkedtünk össze, megismerve történetüket, hogy nekik is van, volt, vagy lesz kutyájuk. Kétszázszor kellett elmondanunk, hogy mennyi idős, milyen fajta és igen, kicsit félős, ezért mászik a nyakamba ha valaki cuppogva, ujját előrenyújtva közelít felé. Ezért nagyrészt ezzel voltunk elfoglalva és nem a város látnivalóival.

Mikor végre találtunk egy kisebb zöld területet  tudott sétálni is. A Barowland parkban viszont egyéb érdekesség is volt, mert a járdaként kirakott színes kövekre fel volt jegyezve, hogy a híres énekesek és bandák melyik évben koncerteztek Glasgowban. Tettünk egy nagy kört, megnéztük a street art-okat, amelyek az üres tűzfalakra voltak festve, hallgattunk autentikus ruhába öltözött skót dudást és rövidgatyás, gitározó télapót (Aisa szerint inkább Dumbledorra hasonlított),  vettünk néhány szuvenírt, majd visszamentünk a parkolóházba és elindultunk visszafelé.

Útközben megálltunk kajálni (nálunk ez mindig sarkalatos probléma) és nem azért mert válogatósak vagyunk (de), hanem Szula lisztérzékenysége miatt nem ugorhatunk be egy pastrie-t, egy pizzát vagy egy hamburgert megenni az olcsóbb helyekre, hanem hosszas keresgélés, érdeklődés és étlapolvasgatás után (ahol a gluténmentes lehetőségeket kutatjuk) ha szerencsénk van, találunk olyan helyet ahol mindannyian jól lakhatunk. Kicsit zavaró, hogy bárhová megyünk vegán, vegetáriánus menü fel van tüntetve az étlapokon, viszont kevés helyen látható gluténmentes verzió. A lisztérzékenységet nem választja az ember életformának (persze van, aki divatból gluténmentesen étkezik) a vegetáriánus és vegán életformát pedig igen. Ha találunk is valamit, sok esetben a natúr csirke szelettel és zöldségekkel kimerülnek a lehetőségek.

Megálltunk egy Dumbarton  ((Dun Breatann) nevű városka szélén ahol nagyobb bevásárlóközpontok voltak, így a gyorskajáldás láncok is képviseltették magukat, így a KFC, McDonald's, Domino's, Subway meg valami olasz étterem. Az olasz étterem nem lett volna rossz, de kutyát nem lehetett bevinni (a hordozójában sem) és az árak is elég húzósak voltak. A Domino's-ban találtunk gluténmentes pizzát Szulának de az takeaway, így elküldtem a család másik felét a mekibe mi pedig Szulával rendeltünk egy GF pizzát és átsétáltunk a meki kerthelyiségébe kajálni. Szula cikinek tartotta, hogy ott egye meg a pizzáját, de mondtam neki, ha szólnak, majd elmondom, hogy ha a meki is árul GF burgereket (nemcsak uncsi salátát csirkemellel) akkor majd itt eszünk mindannyian. De persze nem szólt senki, miért is szólt volna?

Hazafelé még benéztünk a Dunoon (Dún Omhain) mellett lévő Kirn nevű kis településre, mert a hétvégén olvastuk, hogy valami rendezvény lesz skót dudával meg minden, de inkább egy vurslihoz hasonlított az egész.


Ma van az utolsó napunk itt, mert hajnalban indulunk haza. Sajnos eléggé esik az eső, pedig szerettünk volna elmenni egy közeli helyre ahol talán láthatnánk frufrus, vörös bocikat, mert ilyeneket még nem sikerült lencsevégre kapnunk. Még reménykedem, hogy délutánig eláll az eső.

Délutánra elállt az eső és elindultunk a néhány mérföldre lévő Kilchurn várát meglátogatni. Az idő eléggé szeles volt, de a táj fantasztikus. Messziről sikerült néhány highland kattle-t lefotózni de közelebbről nem volt hozzá szerencsénk. Már nagyon éhesek voltunk, így elindultunk vissza, de ahogy az szokott lenni, öt percenként megálltunk fényképezni. Úgy terveztük Dunoon-ban megállunk vásárolni, és otthon elkészítjük.

A kutyakakit hiába szedtük fel, sehol nem találtunk kukát... :/

Kilchurn vára

Kilchurn vára

 Előtte azonban egy olyan fantasztikus helyen álltunk meg amiért már akkor is megérte volna az egész kirándulás, ha végig esett volna az eső. Lényeg az, hogy Tibi már az első nap óta kinézte a helyet, hogy majd készít néhány képet mert egyébként is ki volt írva, hogy ez a "Jubilee point" tehát itt a Loch Eck mellett egy piknikezésre kiváló hely ahol fantasztikus fotókat lehet készíteni a tavat körülölelő erdőkről és a messzi hegyekről. Egy öreg fán függő hinta is várt amikor leértünk a partra. Egyszerűen nem hittem a szememnek, és olyan kézenfekvő volt, hogy kipróbáljam (azért mertem csak mert acélhuzal tartotta a hintát, nem egyszerű kötél :P ). A nap kisütött, miközben kicsit az eső is eleredt, de a fa alatt ezt nem lehetett érezni, én pedig csak himbálóztam a víz fölött. A lányok is kipróbálták, de ők nincsenek úgy kipárnázva mint én és hamar elzsibbadt a hátsójuk. Tibi drónozni is tudott keveset a víz fölött és meg tudta örökíteni ezt a néhány percnyi boldogságot. Mert nekem ez az volt. :)

Hazaérve jól bevacsoráztunk és megpróbáltuk kifárasztani Sunny-t (kevés sikerrel) de azért kilenc körül beparancsoltuk a rácsos ágyába aludni. Holnap reggel korán indulunk, mert közel tíz órás autóút vár ránk hazáig.
Hamar elszaladt ez a hét, nem mondom, hogy felhőtlen volt (átvitt értelemben sem) de nem bánom, hogy eljöttünk. Szeretnénk még visszajönni, mert még sok mindent nem láttunk.

Update: Közel 13 órás autóút, összesen 17OO mérföld megtétele után hazaérkeztünk Torquay-ba. Sunny az első néhány órát végigaludta, de délután már nem volt olyan nyugis az autóban, ezért két óránként muszáj volt megállni, hogy elvégezze a dolgát és mozogjon keveset. Tewkesbury parkolónál a meki és a Subway mellett ott volt a kedvenc gyorskajáldánk a LEON, ahol gluténmentes finomságokat is lehet kapni. Szula végre jól bekajálhatott.
Az új autónk jól vizsgázott, semmi gond nem volt vele egész úton és kényelmesen utazhattunk benne.

Skócia, manók és tündék földje!

Szóval itt ülök a Glennfinart holiday home-ban és ropogtatom a haggis ízű feketeborsos chipsem, amit csak itt lehet kapni Skóciában, és azon töröm a fejem, hogy írjam le az elmúlt három napot. (A haggis egyébként a skótok nemzeti étele, amit még nem ettem csak megírtam a könyvemben egyszer, onnan tudom, hogy olyan mint a véreshurka csak nem disznóbélbe, hanem birkagyomorba töltik. 

Mindenek előtt szeretném elújságolni, hogy Szulát felvették az egyetemre. Ezt 16-án tudtuk meg, mint sok sok ezer fiatal, aki az eredményeire várt ami a bejutáshoz szükséges. Szula magasan felülmúlta a saját elvárásait (én persze megmondtam, hogy fel fogják venni) így a kis nyaralásunk ezzel a jó hangulattal kezdődött. Ja és még egy aprósággal, ami nem is olyan apró, hanem egy kényelmes, Volvo V5O Drive kombi.

 Amit érdemes elmondani, az a hétvége és a mai nap, mert előtte teljesen elmosódott minden a rengeteg esőtől. Amikor 12 óra autóút után megérkeztünk ide a Glennfinart Holiday parkba, azt hittem egész héten esni fog, mert a telefonom ezt a jövőt vetítette elém. Eléggé lehangoló volt a szürke égbolt és a folyamatosan zuhogó eső, bár a kilátás igazán kellemes a házból, mert a Loch Eck-re és a mögötte magasodó dombokra esik. Másnap aztán átkirándultunk a hozzánk legközelebbi településre (12 mérföld) Dunoon-ba feltölteni a hűtőt és körülnézni. Kibújt a felhők mögül a nap és nagyon jó kis sétát tettünk. Többek között megtudtuk, hogy szerdán lesz egy skót dudás fesztivál vagy valami ilyesmi a közelben, úgyhogy arról még közvetítek.

Tegnap hosszú túrát tettünk (újra 5-6 óra az autóban) Glencoe lélegzetelállító hegyei között apró manónak éreztem magam, majd Glennfinnan viadukthoz már ragyogó napsütésben és húsz fokban sétálhattunk, bár a Hogwarts expresszt hiába vártuk, nem jött. Alatta csodás kis patakpart és mező terült el.

Ma pedig az egyik álmom teljesült. Imádom a fenyőerdőket, az óriási, égignyúló fákkal és puha, süppedős szőnyegével amit  tűleveleikkel szőttek az évtizedek. Egy olyan helyen jártam ahol Shakespeare Puck tündére is született a Szentivánéji álomban. Pontosan ilyennek is képzeltem el valaha, amikor olvastam a történetet. A helyet egyébként úgy is hívják, hogy Puck's Glen (Puck szurdoka). Az óriási fenyőerdőben hosszú sétaút vezet át a szurdokon, vízmosások, meseszerű látványt nyújtó ösvények, nyaktörő gyökér- vagy a sziklába vájt lépcsőkön föl és le. Majd mesebeli kanyargós út vezet át az erdőn, kétoldalt millió fenyőanyuka és apró csemetéi az út mentén. Igazi fenyő, sőt citromos fenyőillat maradt az ujjaimon mikor megdörzsöltem a tűleveleket. Némelyik nagyon szúrós, némelyik viszont olyan puha volt, mintha gumiból lenne. A lányok el is nevezték ezeket szilikonos kenőtoll fenyőnek.

Hét kilómétert gyalogoltunk a turistajelzésen míg végül visszaértünk a parkolóhoz ahol az autónk várt. Sunny, háromhónapos létére simán végigsétált velünk, bár a vízmosásokat nem nagyon kedvelte, ilyenkor hátrasunyta a fülét és igyekezett minél előbb túlesni a dolgon. Némelyik lépcső olyan magas volt neki, hogy fel kellett emelni de bátran jött tovább velünk. Aggódva állt meg és várta be a lemaradó családtagot, és úgy tudott örülni, mikor az végre beérte a többieket mintha már hosszú ideje nem látta volna. Ettől függetlenül csöppet sem fáradt el a hosszú úton, egy délutáni kiadós alvás után újult erőre kapott és hiába van már lassan tíz óra, az esti rövid séta után sem pilledt el. Este nem nagyon szeret kint lenni, rohan vissza egy gyors pisi után a házhoz. Ez lehet az idegen környezet is de annyira kényelmes, hogy azt is el tudom képzelni, hogy jobban szeret bent játszani mint kint. Egyelőre legalábbis. A hosszú autóutakat viszont nagyon jól bírja, sokat alszik, nem nyűgös és nem lesz rosszul.
Ennyit az első néhány napunkról.

Debi és Dan egy hetet töltöttek Magyarországon. Néhány napot Balatonon: Lellén volt a szállásuk, de ellátogattak Tihanyba és Keszthelyre is. Folyamatosan küldözgettük a képeket egymásnak az élményekről. Azért picit irigyeltem őket. A langyos balatoni estéket (szúnyogok nélkül). Budapestre utaztak az utolsó előtti nap, hogy a tüzijátékot megnézzék, holnap aztán repülnek haza.

Eső, szél, szabadság és végre házon kívül Sunnyval

Péntek óta nincs kutyás rajtaütés az ágyban, mert korábban kelünk mint ő és mire észbekap Sunny, már kint találja magát az utcán és indulunk sétálni. Sajnos a hosszú, forró angol nyár egy kis szünetet tart épp (mivel a szabadságom is most kezdtem el) így az esős, szeles időszakok váltják csak egymást mióta kivihetjük őt a nagybetűsbe. Függetlenül attól, hogy volt már néhány kutyánk és jól emlékszünk arra, hogy nyolchetesen már közösségben ugrabugráltak így gyorsabban szocializálódtak, kevésbé lettek félősek vagy nem alakult ki náluk valamilyen fóbia az idegenekkel szemben, hallgattunk a lányainkra akik erősen ragaszkodtak ahhoz amit az állatorvos mondott - miszerint a második oltás után csak egy héttel szabad kivinni. Ez teljesen természetes dolog volt tőlük, hiszen féltették a kutyát, nem akarták, hogy bármiféle betegséget összeszedjen (aminek a valószínűsége persze nem sok, de azért az a néhány százalék is számít). Így ez a néhány nap azzal telt, hogy nem egy érdeklődő, mindenre kíváncsi, mindenkivel barátkozó kiskutyát vittünk ki, hanem egy, a lábunk mögött elbújó, farkát behúzó,  menekülő kutyát. Bosszantó volt, de szerintem még visszafordítható a dolog. Az idő is jobbra kezd fordulni és akad egy két kutya barát is akivel ma délelőtt először félve, majd egyre bátrabban játszott Sunny. Persze az is közrejátszik, hogy túl van szeretgetve akár egy kisbaba és érzi ő ezt nagyon, de majd rá fog jönni, hogy nem bújhat folyton a lábunk mögé amikor egy másik kutya közelít hozzá. Csütörtökön indulunk Skóciába és remélem bejárjuk vele az egészet :D vagy legalábbis egy kisebb részét...

Néhány szösszenet az elmúlt napokból:

utazás a kis pirosban (már van saját beleülős táskája is, ahová be lehet kötni a nyakörvét)

Az első érdeklődő (akkor még nem mertük elengedni mert azt hittük, elfut de azóta rájöttünk, hogy öt méternél messzebb nem megy tőlünk, így a parkban elengedjük)

Az Oddicombe beach-en reggel fél hétkor :)

Sunnyval az élet

Tagadhatatlan, hogy egy kutyával más az élet. Fenekestül felforgatja az addig megszokott napirended és a fontossági sorrendek csúcsára kerül azonnal ahogy az otthonodba költözik.
Egy hónapja immár, hogy családtaggá és elsőszámú kedvenccé avanzsált Sunny. Felsorolom, mi változott mióta itt él közöttünk.

1. A  szőnyegek összetekerve várnak jobb napokra a háztartási szobában, a padlószőnyeg viszont a folyamatos locsolás ellenére sem nőtt meg, pedig Sunny naponta becsületesen végigpisili minden egyes kedvenc helyét. A puppy pad is körbe van pisilve, de azért vigyáz, hogy nehogy rámenjen egy csepp is a trénelésre szolgáló anyagra. Arra még nem jöttem rá, hogy a sötétítőfüggönyre hogy sikerült rápisilni...

2. Mindennap porszívózunk. Minden egyes apróság, újság, könyv, dísz, toll, füzet felkerült egy magas polcra. (Azt azért nem gondoltuk volna, hogy egy két és fél hónapos JR terrier ilyen magasra is fel tud ugrani, úgyhogy fel lettek téve egy mégmagasabb polcra.)

3. Tüsszentésre azonnal reagál, a papírzsepire ráveti magát és nem ereszti többé. Néhány ember ügyesen szét tudja feszíteni a száját, hogy kikotorja belőle a zsebkendő darabokat. De sokszor a padlószőnyeg darabokat, haj, fül és ujjdarabokat is.

4. Az éjszakát végigalussza de reggel fél hétkor  már türelmetlenül várja, hogy Aisa kiengedje a "rácsos ágyából" és rohan a szobánkba, hogy ébresszen "kedves" harapdálásokkal, ami némileg hasonlatos egy grizzly támadáshoz. Ilyen gyorsan még életemben nem pattantam ki soha az ágyból, mert miután leharapja a fülem (puszta kedvességből) megrágcsálja a kezem, nyakam és ami esetleg még elérhető a takarón kívül, leugrik az ágyból, körbeszaglássza a szobát, és  a puppy pad mellé pisil, majd bevonul az asztal alá kakilni... jobb esetben. Ha unja a helyet akkor lerohan a két emelettel lejjebb lakó Debihez és a szoba ajtajában végzi el a dolgát.

5. Fél óra észvesztő kergetőzés után (pisi kaki feltakarítás, huzavona néhány, nem a kutyaszájba való dolog kioperálásával, reggeliztetés majd újra felfedezőút, hogy hová is kakilt újra) lemerül az elem és békésen megpihen valamelyikünk oldalán. Ilyenkor egy angyal és elfelejtünk minden egyes harapást, kék foltot, leszakadt fület, lepisilt függönyt. Még naponta háromszor, négyszer is alszik, este pedig kilenc körül kerül az ágyába és ha valaki van a közelében, akkor nem nyüszög még ha ébren is van.

6. A kanapé két oldalát el kellett barikádoznunk, mert imád szűk, sötét helyekre bemászni, ahonnan aztán nehéz kimászni vagy kicsit megrágcsálja az ott talált bútordarabokat. Nemhiába, hiszen hajtja a vadászösztön, kikergetni a rókát, nyulat a lyukból, ami nálunk csak elvétve található, akkor is csak plüss formájában.

7. Aisa rendszeresen tréneli. A legelső amit megtanult, hogy "leül" amikor meglátja a kezünkben a jutalomfalatot. A "fekszik" is jól megy, valamint a "marad" sem olyan rossz.

8. Rengeteg játéka van már, de legjobban a plüssmaci nyakát szereti harapdálni amit még az anyukájától kapott. Imádja a jégkockát, amivel hosszú ideig eljátszik, harapdálja, lökdösi ide-oda míg el nem olvad.

9. A házunk egy hegyoldalban van, tehát a felső szint a bejárat és onnan lefelé három emelet van az apró kis hátsó udvarig. A felső szinten lévő nappaliban vagyunk vele nagyrészt, de mikor valaki lemegy a lépcsőn, ő már ott is van. Alig hét hetesen hoztuk el, de már akkor levetette magát a magas lépcsőfokokon, kettőt bucskázott majd újra ugrott. Semmi félelemérzete nem volt. Ma  már le- és felfut könnyedén. Legjobban a háztartási szobát kedveli, amikor odamegyek azonnal bedugja a fejét a mosógépbe, szárítóba és ha talál valami ottrekedt ruhadarabot, azt azonnal a szájába kapja és elrohan vele. A porszívótól először picit megszeppent, majd harciasan nekitámadt, de nem tekinti igazán ellenségnek, inkább csak betolakodónak és egy idő után faképnél hagyja.

1O. Az állatorvost nem szíveli, mert azt nem bánta, hogy kétszer megszúrta, de a fülében turkált, a fenekébe dugott valamit, és belefújt valami büdöset az orrába (ami szintén oltás volt). Örök ellenség marad azthiszem.

A két oltás után, holnap lesz az első nap, hogy végre kivihetjük őt a szabadba. Az autóba néha beültettük és jöttünk, mentünk anélkül, hogy kiszálltunk volna vele, vagy csak kézben vittük be az állatorvoshoz és a Pets at Home áruházba, ahol rengeteg látnivaló van. Az autó kalaptartóját nagyon kedveli, de a két lány között is szépen megült egy idő után. Úgy néz ki, hogy bírja az autókázást, ezzel legalább nem lesz a jövőben gondunk. Holnap aztán megmutatjuk neki a tengerpartot, az óriási parkokat és találkozhat végre hozzá illő játszótársakkal is. Jövő hét végén pedig utazunk Skóciába, amit remélem túlélünk. Nem sietünk, megállunk majd sokszor sétálni, pisilni. Egy klassz hordozót is rendeltünk amiben fekhet és ülhet is a hátsó ülésen a két lány között, biztonságosan bekötve ahogy kell. Nem hagynánk otthon a világ minden kincséért sem.

Sunny tíz hetesen

Apuval az állatorvosnál

hét hetesen, mikor hazahoztuk

A két unokatesóval, Jázminnal és Mirivel

kilenc  hetesen

Vigyor vagy vicsor? 

Aisával