Eső, szél, szabadság és végre házon kívül Sunnyval

Péntek óta nincs kutyás rajtaütés az ágyban, mert korábban kelünk mint ő és mire észbekap Sunny, már kint találja magát az utcán és indulunk sétálni. Sajnos a hosszú, forró angol nyár egy kis szünetet tart épp (mivel a szabadságom is most kezdtem el) így az esős, szeles időszakok váltják csak egymást mióta kivihetjük őt a nagybetűsbe. Függetlenül attól, hogy volt már néhány kutyánk és jól emlékszünk arra, hogy nyolchetesen már közösségben ugrabugráltak így gyorsabban szocializálódtak, kevésbé lettek félősek vagy nem alakult ki náluk valamilyen fóbia az idegenekkel szemben, hallgattunk a lányainkra akik erősen ragaszkodtak ahhoz amit az állatorvos mondott - miszerint a második oltás után csak egy héttel szabad kivinni. Ez teljesen természetes dolog volt tőlük, hiszen féltették a kutyát, nem akarták, hogy bármiféle betegséget összeszedjen (aminek a valószínűsége persze nem sok, de azért az a néhány százalék is számít). Így ez a néhány nap azzal telt, hogy nem egy érdeklődő, mindenre kíváncsi, mindenkivel barátkozó kiskutyát vittünk ki, hanem egy, a lábunk mögött elbújó, farkát behúzó,  menekülő kutyát. Bosszantó volt, de szerintem még visszafordítható a dolog. Az idő is jobbra kezd fordulni és akad egy két kutya barát is akivel ma délelőtt először félve, majd egyre bátrabban játszott Sunny. Persze az is közrejátszik, hogy túl van szeretgetve akár egy kisbaba és érzi ő ezt nagyon, de majd rá fog jönni, hogy nem bújhat folyton a lábunk mögé amikor egy másik kutya közelít hozzá. Csütörtökön indulunk Skóciába és remélem bejárjuk vele az egészet :D vagy legalábbis egy kisebb részét...

Néhány szösszenet az elmúlt napokból:

utazás a kis pirosban (már van saját beleülős táskája is, ahová be lehet kötni a nyakörvét)

Az első érdeklődő (akkor még nem mertük elengedni mert azt hittük, elfut de azóta rájöttünk, hogy öt méternél messzebb nem megy tőlünk, így a parkban elengedjük)

Az Oddicombe beach-en reggel fél hétkor :)