Glasgow egy bioporszívóval, hinta a víz fölött és irány haza!

Azt mondja a tábla, ha a kutyád elvégzi a dolgát,
 fogj egy botot és pöcköld arrébb, ennyi amit tehetsz

Az elmúlt két napban változó volt az idő, de többnyire sütött a nap és keveset esett az eső. Ha esett, akkor sem volt kellemetlen, a hőmérséklet is pont kirándulós volt.

Kedden a környéket jártuk be ami egy kellemes öt kilóméteres séta volt, tegnap pedig Glasgow-ban (Glaschu, vagyis zöld hely) voltunk, mert nem akartunk úgy hazamenni, hogy ne láttuk volna az egyik legnépesebb várost itt, az Egyesült Királyságban.

Jó két órás autóút volt,  pedig Dunnon-ból van egy kompjárat a Glasgow-i kikötőhöz, de az horror drága. Így sem volt kellemetlen az utazás, mert a táj szépsége mindenhol lekötötte a figyelmünket.

Glasgow-ban viszont egyáltalán nem tudtunk a táj szépségére figyelni, mert ahogy kiszálltunk az autóból, Sunny olyan izgatott lett és kezelhetetlen, hogy az első kétszáz méter után fel kellett venni a kezünkbe. Mindent összeporszívózott ami az orra elé került, ami igazán közel van a földhöz. Egy nagyváros széles sétálóutcájában  észre sem veszed, hogy mennyi szemét van a járdán, ha nincs egy három hónapos kutyád. Sajnos azt még nem sikerült megtanítanunk neki, hogy legalább ha rászólunk, kiköpje a: cigicsikket, madártollat, műanyag darabot, söröskupakot, madárszart, rágógumit...stb. Így csak nagy nehézségek árán tudtuk kioperálni a szájából az oda nem illő dolgokat. Inkább felvettük és úgy döntöttünk, hogy ha valami parkhoz érünk, majd ott mászkálhat.

A kezünkben viszont mindenki meg akarta simogatni (a földön is, csak ott nem mindenki vette észre), így közel száz méter megtétele alatt kedves skót emberek tömegével ismerkedtünk össze, megismerve történetüket, hogy nekik is van, volt, vagy lesz kutyájuk. Kétszázszor kellett elmondanunk, hogy mennyi idős, milyen fajta és igen, kicsit félős, ezért mászik a nyakamba ha valaki cuppogva, ujját előrenyújtva közelít felé. Ezért nagyrészt ezzel voltunk elfoglalva és nem a város látnivalóival.

Mikor végre találtunk egy kisebb zöld területet  tudott sétálni is. A Barowland parkban viszont egyéb érdekesség is volt, mert a járdaként kirakott színes kövekre fel volt jegyezve, hogy a híres énekesek és bandák melyik évben koncerteztek Glasgowban. Tettünk egy nagy kört, megnéztük a street art-okat, amelyek az üres tűzfalakra voltak festve, hallgattunk autentikus ruhába öltözött skót dudást és rövidgatyás, gitározó télapót (Aisa szerint inkább Dumbledorra hasonlított),  vettünk néhány szuvenírt, majd visszamentünk a parkolóházba és elindultunk visszafelé.

Útközben megálltunk kajálni (nálunk ez mindig sarkalatos probléma) és nem azért mert válogatósak vagyunk (de), hanem Szula lisztérzékenysége miatt nem ugorhatunk be egy pastrie-t, egy pizzát vagy egy hamburgert megenni az olcsóbb helyekre, hanem hosszas keresgélés, érdeklődés és étlapolvasgatás után (ahol a gluténmentes lehetőségeket kutatjuk) ha szerencsénk van, találunk olyan helyet ahol mindannyian jól lakhatunk. Kicsit zavaró, hogy bárhová megyünk vegán, vegetáriánus menü fel van tüntetve az étlapokon, viszont kevés helyen látható gluténmentes verzió. A lisztérzékenységet nem választja az ember életformának (persze van, aki divatból gluténmentesen étkezik) a vegetáriánus és vegán életformát pedig igen. Ha találunk is valamit, sok esetben a natúr csirke szelettel és zöldségekkel kimerülnek a lehetőségek.

Megálltunk egy Dumbarton  ((Dun Breatann) nevű városka szélén ahol nagyobb bevásárlóközpontok voltak, így a gyorskajáldás láncok is képviseltették magukat, így a KFC, McDonald's, Domino's, Subway meg valami olasz étterem. Az olasz étterem nem lett volna rossz, de kutyát nem lehetett bevinni (a hordozójában sem) és az árak is elég húzósak voltak. A Domino's-ban találtunk gluténmentes pizzát Szulának de az takeaway, így elküldtem a család másik felét a mekibe mi pedig Szulával rendeltünk egy GF pizzát és átsétáltunk a meki kerthelyiségébe kajálni. Szula cikinek tartotta, hogy ott egye meg a pizzáját, de mondtam neki, ha szólnak, majd elmondom, hogy ha a meki is árul GF burgereket (nemcsak uncsi salátát csirkemellel) akkor majd itt eszünk mindannyian. De persze nem szólt senki, miért is szólt volna?

Hazafelé még benéztünk a Dunoon (Dún Omhain) mellett lévő Kirn nevű kis településre, mert a hétvégén olvastuk, hogy valami rendezvény lesz skót dudával meg minden, de inkább egy vurslihoz hasonlított az egész.


Ma van az utolsó napunk itt, mert hajnalban indulunk haza. Sajnos eléggé esik az eső, pedig szerettünk volna elmenni egy közeli helyre ahol talán láthatnánk frufrus, vörös bocikat, mert ilyeneket még nem sikerült lencsevégre kapnunk. Még reménykedem, hogy délutánig eláll az eső.

Délutánra elállt az eső és elindultunk a néhány mérföldre lévő Kilchurn várát meglátogatni. Az idő eléggé szeles volt, de a táj fantasztikus. Messziről sikerült néhány highland kattle-t lefotózni de közelebbről nem volt hozzá szerencsénk. Már nagyon éhesek voltunk, így elindultunk vissza, de ahogy az szokott lenni, öt percenként megálltunk fényképezni. Úgy terveztük Dunoon-ban megállunk vásárolni, és otthon elkészítjük.

A kutyakakit hiába szedtük fel, sehol nem találtunk kukát... :/

Kilchurn vára

Kilchurn vára

 Előtte azonban egy olyan fantasztikus helyen álltunk meg amiért már akkor is megérte volna az egész kirándulás, ha végig esett volna az eső. Lényeg az, hogy Tibi már az első nap óta kinézte a helyet, hogy majd készít néhány képet mert egyébként is ki volt írva, hogy ez a "Jubilee point" tehát itt a Loch Eck mellett egy piknikezésre kiváló hely ahol fantasztikus fotókat lehet készíteni a tavat körülölelő erdőkről és a messzi hegyekről. Egy öreg fán függő hinta is várt amikor leértünk a partra. Egyszerűen nem hittem a szememnek, és olyan kézenfekvő volt, hogy kipróbáljam (azért mertem csak mert acélhuzal tartotta a hintát, nem egyszerű kötél :P ). A nap kisütött, miközben kicsit az eső is eleredt, de a fa alatt ezt nem lehetett érezni, én pedig csak himbálóztam a víz fölött. A lányok is kipróbálták, de ők nincsenek úgy kipárnázva mint én és hamar elzsibbadt a hátsójuk. Tibi drónozni is tudott keveset a víz fölött és meg tudta örökíteni ezt a néhány percnyi boldogságot. Mert nekem ez az volt. :)

Hazaérve jól bevacsoráztunk és megpróbáltuk kifárasztani Sunny-t (kevés sikerrel) de azért kilenc körül beparancsoltuk a rácsos ágyába aludni. Holnap reggel korán indulunk, mert közel tíz órás autóút vár ránk hazáig.
Hamar elszaladt ez a hét, nem mondom, hogy felhőtlen volt (átvitt értelemben sem) de nem bánom, hogy eljöttünk. Szeretnénk még visszajönni, mert még sok mindent nem láttunk.

Update: Közel 13 órás autóút, összesen 17OO mérföld megtétele után hazaérkeztünk Torquay-ba. Sunny az első néhány órát végigaludta, de délután már nem volt olyan nyugis az autóban, ezért két óránként muszáj volt megállni, hogy elvégezze a dolgát és mozogjon keveset. Tewkesbury parkolónál a meki és a Subway mellett ott volt a kedvenc gyorskajáldánk a LEON, ahol gluténmentes finomságokat is lehet kapni. Szula végre jól bekajálhatott.
Az új autónk jól vizsgázott, semmi gond nem volt vele egész úton és kényelmesen utazhattunk benne.