Skócia, manók és tündék földje!

Szóval itt ülök a Glennfinart holiday home-ban és ropogtatom a haggis ízű feketeborsos chipsem, amit csak itt lehet kapni Skóciában, és azon töröm a fejem, hogy írjam le az elmúlt három napot. (A haggis egyébként a skótok nemzeti étele, amit még nem ettem csak megírtam a könyvemben egyszer, onnan tudom, hogy olyan mint a véreshurka csak nem disznóbélbe, hanem birkagyomorba töltik. 

Mindenek előtt szeretném elújságolni, hogy Szulát felvették az egyetemre. Ezt 16-án tudtuk meg, mint sok sok ezer fiatal, aki az eredményeire várt ami a bejutáshoz szükséges. Szula magasan felülmúlta a saját elvárásait (én persze megmondtam, hogy fel fogják venni) így a kis nyaralásunk ezzel a jó hangulattal kezdődött. Ja és még egy aprósággal, ami nem is olyan apró, hanem egy kényelmes, Volvo V5O Drive kombi.

 Amit érdemes elmondani, az a hétvége és a mai nap, mert előtte teljesen elmosódott minden a rengeteg esőtől. Amikor 12 óra autóút után megérkeztünk ide a Glennfinart Holiday parkba, azt hittem egész héten esni fog, mert a telefonom ezt a jövőt vetítette elém. Eléggé lehangoló volt a szürke égbolt és a folyamatosan zuhogó eső, bár a kilátás igazán kellemes a házból, mert a Loch Eck-re és a mögötte magasodó dombokra esik. Másnap aztán átkirándultunk a hozzánk legközelebbi településre (12 mérföld) Dunoon-ba feltölteni a hűtőt és körülnézni. Kibújt a felhők mögül a nap és nagyon jó kis sétát tettünk. Többek között megtudtuk, hogy szerdán lesz egy skót dudás fesztivál vagy valami ilyesmi a közelben, úgyhogy arról még közvetítek.

Tegnap hosszú túrát tettünk (újra 5-6 óra az autóban) Glencoe lélegzetelállító hegyei között apró manónak éreztem magam, majd Glennfinnan viadukthoz már ragyogó napsütésben és húsz fokban sétálhattunk, bár a Hogwarts expresszt hiába vártuk, nem jött. Alatta csodás kis patakpart és mező terült el.

Ma pedig az egyik álmom teljesült. Imádom a fenyőerdőket, az óriási, égignyúló fákkal és puha, süppedős szőnyegével amit  tűleveleikkel szőttek az évtizedek. Egy olyan helyen jártam ahol Shakespeare Puck tündére is született a Szentivánéji álomban. Pontosan ilyennek is képzeltem el valaha, amikor olvastam a történetet. A helyet egyébként úgy is hívják, hogy Puck's Glen (Puck szurdoka). Az óriási fenyőerdőben hosszú sétaút vezet át a szurdokon, vízmosások, meseszerű látványt nyújtó ösvények, nyaktörő gyökér- vagy a sziklába vájt lépcsőkön föl és le. Majd mesebeli kanyargós út vezet át az erdőn, kétoldalt millió fenyőanyuka és apró csemetéi az út mentén. Igazi fenyő, sőt citromos fenyőillat maradt az ujjaimon mikor megdörzsöltem a tűleveleket. Némelyik nagyon szúrós, némelyik viszont olyan puha volt, mintha gumiból lenne. A lányok el is nevezték ezeket szilikonos kenőtoll fenyőnek.

Hét kilómétert gyalogoltunk a turistajelzésen míg végül visszaértünk a parkolóhoz ahol az autónk várt. Sunny, háromhónapos létére simán végigsétált velünk, bár a vízmosásokat nem nagyon kedvelte, ilyenkor hátrasunyta a fülét és igyekezett minél előbb túlesni a dolgon. Némelyik lépcső olyan magas volt neki, hogy fel kellett emelni de bátran jött tovább velünk. Aggódva állt meg és várta be a lemaradó családtagot, és úgy tudott örülni, mikor az végre beérte a többieket mintha már hosszú ideje nem látta volna. Ettől függetlenül csöppet sem fáradt el a hosszú úton, egy délutáni kiadós alvás után újult erőre kapott és hiába van már lassan tíz óra, az esti rövid séta után sem pilledt el. Este nem nagyon szeret kint lenni, rohan vissza egy gyors pisi után a házhoz. Ez lehet az idegen környezet is de annyira kényelmes, hogy azt is el tudom képzelni, hogy jobban szeret bent játszani mint kint. Egyelőre legalábbis. A hosszú autóutakat viszont nagyon jól bírja, sokat alszik, nem nyűgös és nem lesz rosszul.
Ennyit az első néhány napunkról.

Debi és Dan egy hetet töltöttek Magyarországon. Néhány napot Balatonon: Lellén volt a szállásuk, de ellátogattak Tihanyba és Keszthelyre is. Folyamatosan küldözgettük a képeket egymásnak az élményekről. Azért picit irigyeltem őket. A langyos balatoni estéket (szúnyogok nélkül). Budapestre utaztak az utolsó előtti nap, hogy a tüzijátékot megnézzék, holnap aztán repülnek haza.