Karácsonyi herce-hurca igazán rendhagyó módon

 Ebbe a napba belefért jó is rossz is, nem mondom hogy túlzottan unalmas volt. Reggel Tibinek nagyon fájt a keze, mint már napok óta de most még szép lila is volt és fel volt puffadva, sőt zsibbadtnak érezte. Kutyasétáltatás után mondtam hogy menjünk el a sürgősségire mert én nem akarom hogy karácsonykor emiatt aggódjon. Tudom, hogy stresszel folyamatosan ezek miatt és a stressz viszont eteti a rákot. Hatvankét ember várakozott a  Torbay Hospital sürgősségi ellátásán, egy gyors bejelentkezés és rutin vizsgálat után leültünk és déltől háromig csak vártunk vártunk vártunk. Jöttek, mentek az emberek, lázas gyerekek, eltört ujjak, kapkodó lélegzetek, felszakadt, véres homlokok....

Közben írtam Debinek, hogy négykor menjen át a lányokért és vigyék az előző nap elkészített hidegtálat és a sütiket, mert közben Szula és Aisa is sütögettek ezt azt. Gondoltam, hogy nem végzünk addig és inkább várjanak ott ránk, együtt mint otthon. Fél négy körül   behívták Tibit, és nem néztek hülyének hogy bementünk mert tényleg trombózisra utaltak a jelek, de a segédorvos azt mondta, hogy konzultál egy másik orvossal addig várjunk még. 

Vártunk türelmesen. Közben jött valaki akinek iszonyatos fájdalmai voltak, valószínű a hasnyálmirigye, szinte fetrengett a széken, mamóka jajgatott az egyik tolószékben majd fél öt körül befutott egy lány véresen, zokogva, a barátaival. Úgy vettem ki a szavaiból, hogy a barátja eltörte a vállát aki aztán valakit összeszurkált, azért véres a ruhája. Kérdezték hogy drogoztak-e de tagadta, aztán mégegyszer megkérdezték, mert fontos lett volna tudni a gyógyszerek miatt, akkor azt mondta, hogy igen. Közben a hasnyálmirigyes pasas telihányt néhány eldobható vesetálat velünk szemben. Mire lezajlottak az események, felmostak és végre behívták a pasast és a lány is abbahagyta a kiabálást, Tibit is újra behívták.

Közben azon gondolkoztam, hogy még soha az életünkben nem volt ilyen extrém karácsonyunk, mindig a készülődésről, főzésről, asztalterítésről, ajándékok dugdosásáról szólt ez a nap, bármilyen fárasztó is volt (legalábbis mióta szülők vagyunk) . Aztán most itt ülünk, nézzük a szenvedő arcokat, az eltört karú lányt a sírdogáló nénikét, a fetrengő pasast akik valószínűleg ugyancsak máshogy képzelték a karácsony előtti estéjüket. Tibinek adtak vérhigító gyógyszert amit kétszer kell beszedni naponta. 28-án egyébként is van időpontunk a kórházba ahol az ereket felülvizsgálják de ez legalább addig is átsegít a félelmeinken. 

Hatra értünk haza, gyorsan átöltöztünk, becsomagoltam a maradék ajándékokat (mert mindig az utolsó pillanatra kell hagyni, ugye?!) majd átmentünk Debiékhez, ahol már gyönyörűen meg volt terítve, Dan a konyhában készítette a vacsorát Debivel, a kutya izgatottan ugrabugrált körülöttünk, a lányok is jól érezték magukat. Tibi is jókedvre derült, leült a kanapéra és pihengetett a vacsoráig. A gyerekek kitettek magukért, sokat dolgoztak, hogy minden szép legyen, gyönyörű volt a dekoráció, az ünnepi asztal és most igazán jólesett az hogy nem én voltam a felelős a karácsonyi hangulat megteremtéséért. 

A 

A fantasztikus vacsora után leültünk a fa köré és kiosztottuk az ajándékokat. Azt beszéltük meg, hogy ebben az évben maximum tíz fontot költünk fejenként ajándékokra, a kreativítás került előtérbe bár Debikénél néha elgondolkodtam, hogy biztos betartotta-e a fejenkénti keretet. Az ajándékok nagyon ötletesek voltak és a csomagolásra is sok időt szántak a lányok (én persze... :P) . A tavalyi karácsonyi képünkből puzzle készült például, Aisától mintás levélpapírt és borítékot is kaptam (nem felejtette el, hogy erről beszéltem egyszer) Szula gyönyörű verset írt angolul a télről, amit felolvastam de akkor nem igazán fogtam fel az értelmét. Másnap aztán itthon újra elolvastam és lefordítottam magamnak és rácsodálkoztam, hogy milyen tehetséges. Sunny élvezettel csomagolta ki a játékát, majd a többinek is nekiesett volna és csodálkozott, mert rászóltunk, hogy az már nem az övé. 

Szépen telt az este,  bár igazán fáradtak voltunk és fél kilenckor készülődni kezdtünk. Annak azért örültem, hogy az estét legalább nem a sürgősségin töltjük, miközben Debiéknél kihül minden, vagy nélkülünk kell leülniük az ünnepi vacsorához. Ilyen is kell néha, hogy az ember jobban megbecsülje ami addig természetesnek tűnt, bár lassan két éve ezt gyakoroljuk, de mégis. Legalább ebben az évben nem kellett a  karácsonyi mártírt játszanom :P 

Boldog karácsonyt!

Szula verse 

Debike és Dan

Aisa mézeskalácsai

Nem a legtökéletesebb, de gluténmentes és édesítőszerrel készült a bejgli, ahhoz képest...

Szula mézeskalácsai

A karifánk

puzzle a tavalyi karácsonyról

Egy kosár szeretet :)

Karácsonyi herce-hurca II.

 Brigittával és Zsuzsival ötödikén mentünk a Marldon farmra karácsonyfát venni. A tesóm minimum két méteres fenyőt akart venni. Zsuzsi már a megérkezésünkkor  többször is elmondta, hogy "anya, azt visszük amit kiválasztasz, te döntöd el!", de mindig volt kifogás részéről amikor az erre vagy arra rábólintott volna :D . Végül mégis sikerült dönteni és nagy nehezen betuszkolták a fát az apró autómba, de mivel hátul még kilógott, a csomagtartót csak jó magyaros módon lekötöztem egy spárgával :D és uccu neki, indultunk haza. 

A fagyos Cockingtonban még a pacinak is bundás csizmája van :)

Két nappal később Szulával megismételtük a válogatást, a fogdmeg fiúk már messziről integettek, hogy már megint itt vagyok, de megnyugtattam őket, hogy ebben az évben utoljára volt hozzám szerencséjük. Ezúttal egy szerényebb, másfél méteres fát vettünk. Szinte "lötyögött" az autóban, így kissé hiányérzetem támadt :D.

Itthon feldíszítettük és a napokban egy harminc dekás Bonbonetti szaloncukrot is vettem hozzá a helyi lengyel boltban ami majdnem annyiba került mint a fenyőfa... :P

A Zsuzsi által készített szupi adventi kalendáriumokat feltöltöttem nagynehezen és mindenki megkapta a magáét. Azt hittem, hogy a hasonló meglepiket ugyanazokra a napokra tettem de ebben tévedtem ahogy a visszajelzésekből kiderült. Például Aisának ötödikén volt egy mandarin szinte teljesen frissen ropogósan, de Szulának és Debinek tizenötödikén... Szula reggel kétségbeesetten mutatott az apró dobozban megbúvó felismerhetetlen objektumra, ami olyan volt mint egy, a kutya által megrágott és kiköpött teniszlabda amit  előbb békanyálba mártottak majd zöld lisztben meghengergetettek. Néhány percbe tellett amíg nekem is sikerült visszaemlékeznem a percre amikor kínomban, kifogyva az ötletekből egy mandarint rejtettem el legalább az egyik dobozban (mivel a lányok a lelkemre kötötték, hogy sok édesség ne legyen és hát mégis 75 dobozt kellett "nem édességgel" ellátnom) Persze arra nem gondoltam, hogy idő előtt sajnos megpenészesedhet a gyümölcs. Nem voltak elragadtatva. 

Az influenza elleni oltást mindketten megkaptuk, biztos ami biztos. Tibi most az izületeivel szendved, alig bír járni (elvileg a szteroid elvonási tünetei közé tartozik ez is) de a bal karja és a keze majd leszakad, néha lila és vizes. Többszöri orvosi megszemlélés után kiderült, hogy alagút szindrómája van a bal csuklójában, ami csak műtéttel orvosolható. Persze ezt sem rögtön az orvos mondta, hanem mostanában több ismerősünknek is hasonló problémája volt és a tünetek alapján mi erre gyanakodtunk amit megosztottunk az orvossal is. Most várni kell a műtétre mert sajnos az NHS-nél is sztrájk van, mint ahogy a postánál, a vasútnál és hamarosan a tanároknál is. Hónap végén megyünk egy CT-re aztán meglátjuk mikor lehetséges a műtét ami mindössze húsz perc és még bent sem kell maradni a kórházban. Remélem ezzel kicsit könnyebb lesz az élete. 

Már csak egy hét karácsonyig, Aisa holnap jön haza az egyetemről, de már kedden dolgozik a mekibe, mert kell a pénz azt mondja. Jelentkezett egy csoportba és jövő augusztusban Izlandra mennek valami charity kapcsán. Mindenesetre addig havonta fizeti a költségeket és az első szemeszterre küldött diákhitel már elfogyott. 

Szula is dolgozik, bár néhány napot betegeskedett, de szerencsére már jobban van. 

Sunnynak remek pulcsit készítettem egy régi sálból, mivel hihetetlen hidegek voltak az utóbbi napokban, bár nem nagyon marad meg rajta semmi, ügyesen "beleakad" a bokrokba és már  vidáman szalad tovább. 

Karácsonyi herce hurca I.

Nem unatkozom, sőt, ha nincs valami égetően fontos dolog, akkor én kreálok magamnak itthoni tennivalókat. Most úgy gondoltam (mivel olyan ügyesen kifestettem az alsó szobát miután Debiék kiköltöztek) kifestem a bejárati részt és a lépcsőházi részt. Lassan hét éve itt élünk és akármennyire is vigyázunk a fal beszennyeződik, mert megfogjuk vagy lecipelünk valami bútort, egyebek. Tiszta falra szerettem volna feltenni a karácsonyi díszítést, így nekiálltam festeni. Jó lett. Bár a magnóliára a magnóliát festeni nem nagy kunszt, de azért mégis. Így már felkerülhetett a fali adventi kalendárium az előszobába. 

Szula ajándékokat csomagolt, másnap Sunny módszeresen megtalálta és "kicsomagolta" a saját ajándékát... :D most aztán nem lesz neki nagy meglepetés a fa alatt....

Zsuzsika szenzációs advent kalendáriumokat készített mindhárom lánynak én pedig igyekeztem megtölteni mindenfélével, nem csak csokival. Aisának elküldtem postán és szerencsére elseje előtt meg is érkezett szóval nyitogathatja naponta a kis dobozkákat 18-ig, mivel aznap jön haza és ha 

minden igaz, egy hónapig itthon is marad.

A lányokkal egyébként megbeszéltük, hogy maximum 10 fontot költünk egymásra, hiszen most mindenkinek megvan  a maga problémája és egyébként sem kell szórni a pénzt, inkább legyünk/együnk együtt és érezzük jól magunkat.