Karácsonyi herce-hurca II.

 Brigittával és Zsuzsival ötödikén mentünk a Marldon farmra karácsonyfát venni. A tesóm minimum két méteres fenyőt akart venni. Zsuzsi már a megérkezésünkkor  többször is elmondta, hogy "anya, azt visszük amit kiválasztasz, te döntöd el!", de mindig volt kifogás részéről amikor az erre vagy arra rábólintott volna :D . Végül mégis sikerült dönteni és nagy nehezen betuszkolták a fát az apró autómba, de mivel hátul még kilógott, a csomagtartót csak jó magyaros módon lekötöztem egy spárgával :D és uccu neki, indultunk haza. 

A fagyos Cockingtonban még a pacinak is bundás csizmája van :)

Két nappal később Szulával megismételtük a válogatást, a fogdmeg fiúk már messziről integettek, hogy már megint itt vagyok, de megnyugtattam őket, hogy ebben az évben utoljára volt hozzám szerencséjük. Ezúttal egy szerényebb, másfél méteres fát vettünk. Szinte "lötyögött" az autóban, így kissé hiányérzetem támadt :D.

Itthon feldíszítettük és a napokban egy harminc dekás Bonbonetti szaloncukrot is vettem hozzá a helyi lengyel boltban ami majdnem annyiba került mint a fenyőfa... :P

A Zsuzsi által készített szupi adventi kalendáriumokat feltöltöttem nagynehezen és mindenki megkapta a magáét. Azt hittem, hogy a hasonló meglepiket ugyanazokra a napokra tettem de ebben tévedtem ahogy a visszajelzésekből kiderült. Például Aisának ötödikén volt egy mandarin szinte teljesen frissen ropogósan, de Szulának és Debinek tizenötödikén... Szula reggel kétségbeesetten mutatott az apró dobozban megbúvó felismerhetetlen objektumra, ami olyan volt mint egy, a kutya által megrágott és kiköpött teniszlabda amit  előbb békanyálba mártottak majd zöld lisztben meghengergetettek. Néhány percbe tellett amíg nekem is sikerült visszaemlékeznem a percre amikor kínomban, kifogyva az ötletekből egy mandarint rejtettem el legalább az egyik dobozban (mivel a lányok a lelkemre kötötték, hogy sok édesség ne legyen és hát mégis 75 dobozt kellett "nem édességgel" ellátnom) Persze arra nem gondoltam, hogy idő előtt sajnos megpenészesedhet a gyümölcs. Nem voltak elragadtatva. 

Az influenza elleni oltást mindketten megkaptuk, biztos ami biztos. Tibi most az izületeivel szendved, alig bír járni (elvileg a szteroid elvonási tünetei közé tartozik ez is) de a bal karja és a keze majd leszakad, néha lila és vizes. Többszöri orvosi megszemlélés után kiderült, hogy alagút szindrómája van a bal csuklójában, ami csak műtéttel orvosolható. Persze ezt sem rögtön az orvos mondta, hanem mostanában több ismerősünknek is hasonló problémája volt és a tünetek alapján mi erre gyanakodtunk amit megosztottunk az orvossal is. Most várni kell a műtétre mert sajnos az NHS-nél is sztrájk van, mint ahogy a postánál, a vasútnál és hamarosan a tanároknál is. Hónap végén megyünk egy CT-re aztán meglátjuk mikor lehetséges a műtét ami mindössze húsz perc és még bent sem kell maradni a kórházban. Remélem ezzel kicsit könnyebb lesz az élete. 

Már csak egy hét karácsonyig, Aisa holnap jön haza az egyetemről, de már kedden dolgozik a mekibe, mert kell a pénz azt mondja. Jelentkezett egy csoportba és jövő augusztusban Izlandra mennek valami charity kapcsán. Mindenesetre addig havonta fizeti a költségeket és az első szemeszterre küldött diákhitel már elfogyott. 

Szula is dolgozik, bár néhány napot betegeskedett, de szerencsére már jobban van. 

Sunnynak remek pulcsit készítettem egy régi sálból, mivel hihetetlen hidegek voltak az utóbbi napokban, bár nem nagyon marad meg rajta semmi, ügyesen "beleakad" a bokrokba és már  vidáman szalad tovább.