Közben írtam Debinek, hogy négykor menjen át a lányokért és vigyék az előző nap elkészített hidegtálat és a sütiket, mert közben Szula és Aisa is sütögettek ezt azt. Gondoltam, hogy nem végzünk addig és inkább várjanak ott ránk, együtt mint otthon. Fél négy körül behívták Tibit, és nem néztek hülyének hogy bementünk mert tényleg trombózisra utaltak a jelek, de a segédorvos azt mondta, hogy konzultál egy másik orvossal addig várjunk még.
Vártunk türelmesen. Közben jött valaki akinek iszonyatos fájdalmai voltak, valószínű a hasnyálmirigye, szinte fetrengett a széken, mamóka jajgatott az egyik tolószékben majd fél öt körül befutott egy lány véresen, zokogva, a barátaival. Úgy vettem ki a szavaiból, hogy a barátja eltörte a vállát aki aztán valakit összeszurkált, azért véres a ruhája. Kérdezték hogy drogoztak-e de tagadta, aztán mégegyszer megkérdezték, mert fontos lett volna tudni a gyógyszerek miatt, akkor azt mondta, hogy igen. Közben a hasnyálmirigyes pasas telihányt néhány eldobható vesetálat velünk szemben. Mire lezajlottak az események, felmostak és végre behívták a pasast és a lány is abbahagyta a kiabálást, Tibit is újra behívták.
Közben azon gondolkoztam, hogy még soha az életünkben nem volt ilyen extrém karácsonyunk, mindig a készülődésről, főzésről, asztalterítésről, ajándékok dugdosásáról szólt ez a nap, bármilyen fárasztó is volt (legalábbis mióta szülők vagyunk) . Aztán most itt ülünk, nézzük a szenvedő arcokat, az eltört karú lányt a sírdogáló nénikét, a fetrengő pasast akik valószínűleg ugyancsak máshogy képzelték a karácsony előtti estéjüket. Tibinek adtak vérhigító gyógyszert amit kétszer kell beszedni naponta. 28-án egyébként is van időpontunk a kórházba ahol az ereket felülvizsgálják de ez legalább addig is átsegít a félelmeinken.
Hatra értünk haza, gyorsan átöltöztünk, becsomagoltam a maradék ajándékokat (mert mindig az utolsó pillanatra kell hagyni, ugye?!) majd átmentünk Debiékhez, ahol már gyönyörűen meg volt terítve, Dan a konyhában készítette a vacsorát Debivel, a kutya izgatottan ugrabugrált körülöttünk, a lányok is jól érezték magukat. Tibi is jókedvre derült, leült a kanapéra és pihengetett a vacsoráig. A gyerekek kitettek magukért, sokat dolgoztak, hogy minden szép legyen, gyönyörű volt a dekoráció, az ünnepi asztal és most igazán jólesett az hogy nem én voltam a felelős a karácsonyi hangulat megteremtéséért.
Szépen telt az este, bár igazán fáradtak voltunk és fél kilenckor készülődni kezdtünk. Annak azért örültem, hogy az estét legalább nem a sürgősségin töltjük, miközben Debiéknél kihül minden, vagy nélkülünk kell leülniük az ünnepi vacsorához. Ilyen is kell néha, hogy az ember jobban megbecsülje ami addig természetesnek tűnt, bár lassan két éve ezt gyakoroljuk, de mégis. Legalább ebben az évben nem kellett a karácsonyi mártírt játszanom :P
Szula verse |
Aisa mézeskalácsai |
Nem a legtökéletesebb, de gluténmentes és édesítőszerrel készült a bejgli, ahhoz képest... |
Szula mézeskalácsai
A karifánk
puzzle a tavalyi karácsonyról |
Egy kosár szeretet :) |
A gondok ellenére így szép a karácsony. Szépek vagytok együtt.
VálaszTörlésHogy van a ferjed azota? Minden jot kivanok innen a szomszedbol:)
VálaszTörlés