A napirendünk kialakult az utóbbi időszakban, Tibi mobilitásától és az időjárástól függően változik napközben de a reggeli és az esti rutin nagyjából ugyanaz. A reggeli utáni időszak számomra elég sűrű, egészen délután fél kettő-kettőig. Ha szép az idő, napos száraz és nem fúj a szél, akkor délután lemegyünk sétálni a kikötőbe. Volt már úgy is, hogy összekötöttük a reggeli kutyasétáltatást a levegőzéssel, ilyenkor Cockingtonba mentünk és Szula a kutyával sétált én pedig Tibit toltam fel a skanzenszerű kis falun keresztül az óriási parkba. Ez azonban elég nyelvkilógatós, mert van egy emelkedő és ott feltolni a kerekesszéket igazi erőpróba. Azért én mindig feltolom, ismerhettek :D Számomra majdnem nincs lehetetlen :P
A késő délután és a vacsora utáni időszak egészen nyolc óráig számomra szabad, de akkor már tele a fejem mindennel, szól a tévé, általában Youtube videók, podcastok, Friderikusz, D.Tóth Kriszta, Kadarkai beszélgetések, Magyarósi Csaba vlogjai vagy mostanában a Polgár házaspár videóit nézzük, aranyosak. Szóval mindig van valami nézni való.
Mikor Szula megvette magának az elektromos gitárt amire már nagyon régen vágyott (kiskorában akusztikuson tanult de már akkor is elektromost akart) azt mondta, minden nap ugyanabban az időben kell gyakorolni és ha egy napot kihagy akkor másnap be kell pótolni. Így válik rutinná a gyakorlás, és ha elmarad, akkor az embernek hiányérzete támad. Ez szöget ütött a fejemben és úgy döntöttem, én is szakítok magamnak időt amikor csak azzal foglalkozom ami engem érdekel. Ez természetesen az írás és persze az olvasás is! Mivel én egy kimondottan reggeli ember vagyok, nyilván nem este nyolc után kezdek neki könyvet írni hanem nagyon nagyon korán reggel. Egyébként is este nyolckor Szula vált minket a nappaliban, mert vett magának egy Playstation-t és a hozzávaló nagyon frissen kijött Harry Potteres játékot amit a nagy tévén lehet igazán kiélvezni, mert a 4K-s videókat is le lehet rajta játszani. Szóval ő feljön amikor mi lemegyünk és attól függően, hogy másnap korán kell-e kelnie vagy sem 4-5 órát barangol Hogwarts és környékén és trollokat varázsol el.
Tehát egy ideje felkelek fél hat- hat körül úgy, hogy már ébresztő sem kell, hanem automatikusan felébredek ebben az időben, és felmegyek a nappaliba. Sunnyt kieresztem Szula szobájából, mert ha meghallja, hogy valaki mászkál már nem fér a bőrébe. Elintézi a dolgát, főzök egy kávét, mellém telepszik a kanapéra és akkor kinyitom a laptopom, hogy folytassam a regényem. Minden egyes nap. Reggel szinte szárnyal a fantáziám, pörögnek a gondolataim, jönnek az ötletek szinte teljesen maguktól. A könyv amit most írok, az ukrán háború kezdetén játszódik, egy vegyes, ukrán-orosz majdnem család története, akiknek épp az elején hirtelen tragikus fordulatot vesz a sorsa mert bombatalálat éri a házukat. A hét éves Olenka történetét mesélem el, aki hirtelen árva lesz és kalandos, veszélyes úton jut el a végén valami jobb felé, mint amit maga mögött hagyott. Na, szóval valami ilyesmi. A könyvnek már jobbára a felénél tartok, bár még én sem tudom mikor lesz vége. Ez a legjobb a könyvírásban! Ez a másfél-két óra az enyém és ha nem zavar meg senki, akkor teljesen át tudom magam adni a történetnek. Debi készített nekem egy könyvborítót is hozzá. Picit azért reménykedem - mint eddig minden könyvnél - hogy valahol, valakit érdekelni fog a történet és lehetőleg olyan valakit, aki tenni is tud azért, hogy a könyv a nyilvánosság elé kerüljön, és nem csak online, vagy általam felolvasott formában.
És ez a másik egy órám! Délutánonként felolvasom a könyveim, novelláim, vagy a kedvenc ifjúsági regényeim. Megszerkesztve töltöm fel a youtube csatornámra, akit érdekel, lent a link. Már felolvastam Tania három könyvét, a Sorscsapdát, és néhány novellám is. Most épp G.Szabó Judit, Megérjük a pénzünket! című ifjúsági regényét olvasom fel. Többször újra kell venni néhány részt, mert hangosan felnevetek, annyira jópofa kis történet. És bár egy kislány szemszögéből ismerjük meg a történetet, nagyon mély igazságok vannak benne. Ilyenkor elbújok egy csöndes helyre. Mi csak Narniának hívjuk. Az alsó fél emeleten van egy nagy háztartási helyiség. Oda vettem egyszer egy nagy, eltolható tükörajtós szekrényt, amelynek az egyik hátulja ki van véve. A szekrény kettészeli a hosszúkás helyiséget és ami mögötte van, azt senki nem láthatja, csak aki átlép a szekrény belsején :D Ugye, hogy Narnia? Szóval azért nagyjából rend van mögötte is, de a karácsonyi dobozok, bőröndök, nyári cuccok, táskák között leülök és végre kihasználhatom a szuper profi mikrofonom amit Debitől kaptam néhány éve karácsonyra, amikor először fellángolt bennem a felolvashatnék. Fél órás részeket olvasok fel, majd a telefonomon megszerkesztem és feltöltöm naponta a csatornára. Jó kis móka, főleg ha látom, mások is örülnek neki.
Ha szívesen hallgattok hangoskönyvet, iratkozzatok fel :)
Kis szines:
Aisa március végén jön haza szünetre és azt mondja legalább egy hónapig itthon lesz. Két napra felmegy Londonba (haha felmegy a nagyvárosba) mert adományokat gyűjtenek a modern rabszolgatartás elleni küzdelemhez, mert ha elengendő pénzt gyűjtenek, akkor augusztusban elmennek Izlandra egy kis csoporttal az egyetem szervezésében. Akkor is elmennek ha nem gyűjtenek annyit össze ami elő van írva, de akkor a saját pénzéből kell kiegészítenie az adományt.
Link: Harc a modernkori rabszolgatartás ellen
Itt a link, és a legkisebb összeget is nagyon szépen megköszönjük és természetesen a link szabadon osztható, hogy minél több embert elérjen. Érdemes elolvasni miről szól ez az adománygyűjtés!
