Ó az én kis washer-dryer-em!!

Itt dorombol a konyhában, halkan, diszkréten szárítja a ruhákat így este 11 körül. A sötétben nézem ahogy a zöld, narancssárga pici led lámpák villognak. Olyan érzésem van, mintha egy kandalló mellett kuporognék, belefeledkezem a zümmögő, doromboló a talpamat csiklandozó élménybe. Van egy  Zanussi mosó - szárító gépem. Nem kell többet a mosodában várnom, hogy a kőkorszaki mosógép kiköpje a ruhákat 20 perc után 3 fontért, aztán várni, hogy legyen szabad szárító, majd cipekedni hazáig. Bármikor, bármit moshatok ha kedvem tartja akár mindennap! És mindössze 145 font volt (az új kb.400 Font). Még gondolkodom a nevén, de mivel a sárga miniporszívónkat Chuck-nak neveztük el, lehet, hogy ő lesz Segal, vagy Bruce... :)

Szula napja

Ma amilyen stresszesen indult a napja, olyan jókedvűen jött haza, mint amikor a viharfelhőket elfújja a szél és kisüt a nap. Én meg egész nap aggódtam, hogy minden rendben lesz-e. Természetesen megtalálta a tesi terem öltözőjét. Három csoport van: foci,vegyes és gimnasztika és tánc csoport, amibe Szula került. Ennek nagyon örült, mert egész órán cigánykerekezett és bukfencezett és gimnasztikai pozíciókat kellett bemutatni, amit lefotóztak, gondolom az új honlaphoz készültek a képek. Az ebédnél, úgy választhat magának kaját, hogy első nap beszkennelték az ujjlenyomatát, és fel tudja tölteni így a számláját egy gépnél. Amikor ebédel, akkor csak kiválasztja a számára megfelelő ennivalót, aztán az ujjlenyomatával fizeti :) Tegnap azt mondta, hogy "már csak 6 font van az ujjamon" :P

Ma a konyhás néni felírta, hogy mit szeret, mit nem és megígérte, hogy csinál gluténmentes kaját is. Van egy tanárnő, aki mindig elviszi őt angol órán, hogy beszélgessenek. Ma vígan mesélte, hogy egy csomó mindent tudott vele beszélgetni, hogy eddig milyen országokban jártunk, és milyen suliba járt, és hogy Magyarországon milyen karácsonyi szokások vannak stb. Ugyan használta a szótárt is, de "anya mertem vele beszélni!" és ennek nagyon örült! 

Kívánságok...

Tibinek egy régi kedves ismerőse a családjával úgy határozott, hogy a hozzánk hasonló kilátástalan helyzetből kilépve Angliába költözik a kis családjával. Mivel a South Devon suli megtetszett nekik, mert a Debivel hasonló korú fiuknak ott van lehetősége azt tanulni, amit szeretne, ide jöttek Torquay-ba. Sajnos az előre megbeszélt szálláshelyet az illető lemondta. Az a faramuci helyzet itt angliában, hogy ha nincs előző lakcímed, bankszámlád, munkahelyed, akkor nem szívesen adnak ki lakást se a magánszemélyek, se a közvetítő irodák. A törvények itt olyan furfangosak, hogy ha egyszer valaki beköltözik egy lakásba, akkor nem nagyon lehet kitenni onnan, ezért megpróbálják magukat bebiztosítani minden oldalról. A bankok csak akkor kötnek folyószámla szerződést veled, ha van lakcímed... A munkaközvetítő iroda is csak egy bérleti szerződéssel, bankszámlaszámmal felszerelkezett bevándorlóval áll szóba. Most látom, hogy milyen szerencsénk volt, hogy a Team2 ingatlanirodánál elfogadták a hugom kezességét és azonnal találtunk lakást (egy havi kaucióval). Akkor megnyilnak a bankok és a munkaközvetítők, kérheted az NI numbert és a támogatásokat. 

A lányoknak az iskola beindult ezerrel. Bár Aisa néha unatkozik, de egyre többször mesél a benti dolgokról (talán még fiúkról is...:), énekel, rajzol és kreatív dolgokat készít a suliban. 

Szula még csak néhány napja kezdte és ő egy picit stresszeli magát a feladatok miatt, de azt hiszem röpke egy hónap és barátra is lel, valamint megszokja az ottani rendszert és könnyebb lesz neki is. Spanyolul tanul kérem!!! Angol-Spanyol órákra jár, valamint főzést, amiből a tegnapi nap folyamán kóstolót is kaptam! Menni fog ez, csak még pedálozni kell a dombra egy picit! Debi simán veszi az akadályokat, nyelvi nehézségei nincsenek, a gyakorlatban mindent elsajátít ami a beauty therapy-hoz szükséges. Remélem jövőre a GCSE is ilyen akadálymentesen fog lezajlani, de miért is ne?

Én megkaptam a munkaszerződésem és "permanent" lettem, vagyis állandóra vagyok bejelentve, és úgy gondolom, ha úgy végzem a munkám,  ahogy eddig, akkor hosszú távú lesz a dolog. Januárban bezár a szálloda egy hónapra, de legalább kipihenem magam. Tibinek is remélem,hogy lesz december után is valami munka, vagy legalább a támogatásokat addigra megkapjuk. De eddig minden sikerült amit elterveztünk, ez miért ne sikerülne?

Szula egyenruhája

Kérem szépen tegnap este telefonáltak a suliból, hogy Szula mehet hétfőn reggel iskolába! A kisasszonynak ma megvettük az egyenruháját és egy picit kellett csak a szoknyából bevenni, hogy jó legyen rá. És ím itt az eredmény:

Hát nem gyönyörű? :)

Borravaló

Ez volt a negyedik munkanapom a hotelben. Először azt gondoltam soha nem tanulom meg, hogy mi hol van, de tegnap már megtaláltam a Laundri-t, ma reggel pedig Tracey azt mondta, hogy egyedül fogok dolgozni. Tegnap is kellemes meglepetésben volt részem, mert reggel azzal kezdte, hogy a következő héten a szabadnapom hétfőn és SZOMBATON! lesz.  Ma pedig lekísért egy folyosóra, kaptam egy kulcsot és egy listát, amelyen 6 szoba volt feltüntetve. Ezek olyan szobák, amiből kiköltöztek az ott lakók, és teljesen rendbe kell rakni, hogy újak költözhessenek be. Ezzel elvoltam majdnem kettőig. Délben felmentem, hogy megegyem a szendvicsemet. A Laundriban csak egy nő volt bent, de vele még nem találkoztam. Megkockáztattam, hogy ő az a magyar lány akiről már beszéltek nekem .Angolul megkérdeztem, hogy lengyel-e, mire angolul válaszolt, hogy nem, ő magyar. - Jó, mondtam, akkor beszélhetünk nyugodtam magyarul. Nagyon megörült, hogy magyar vagyok én is. Kiderült, hogy a nagyfia, Gergő ugyanoda jár ahová Szula fog járni, de ő 15 éves. A lányt Gabinak hívják, van még egy pici lánya, ezért váltva dolgoznak a férjével, mert még oviba nem vihetik. Egy éve él itt Torquay-ban, és a szállodában is azóta dolgozik. Megnyugodtam, hogy akkor talán nekem is lesz helyem itt, mert a felvételi papíron október 31 szerepelt, de ott volt az is hogy meghosszabbíthatja a szálloda a szerződésem. Gondolom ez egy próbaidő, és remélem megfelelőnek találják a munkám. Gabival beszéltünk még egy picit, aztán visszamentem dolgozni. A hat szobából háromban borravalót is hagytak, összesen 9 fontot, ami tök jó, de azért (mivel még nem ismerem az itteni szokásokat és egy kicsit paranoiás is vagyok, hátha ez valami próbaféle) inkább megmutattam Tracey-nek, de ő eltolta a kezem, hogy ez az enyém. Megköszöntem szépen, és örültem :) Ez másfél órai keresetem, bizony. Hazafelé 2,70-ért vettem a lányoknak sütit, a többi jó lesz mosásra. Sajnos a mosó-szárítógépet még nem sikerült megvennünk, pedig hét elején mondta a bácsi az egy utcával feljebb lévő használt műszakicikk kereskedésben, hogy péntekre lehet hogy lesz. De mivel már zárva volt délután, ezt nem tudtam meg. Holnap Tibi megnézi délelőtt, hátha van már. 

Szula sulijából még nem jött visszajelzés, hogy hétfőn menjen-e vagy sem, pedig erre számítottunk és hétfőn Debi is itthon lesz, hogy segítsen neki, ráadásul az egyenruhát is meg kellene vennünk.

Zoknikérdés

A húgom mesélte először, de ő egy kicsit túl aggódja a dolgokat, tehát legyintettem rá. Amikor idejöttem  Angliába egy idő után kénytelen voltam igazat adni neki és néha mókásnak néha horrorisztikusnak találom, hogy az újszülött kisbabától kezdve a nagyobb (még önállóan öltözködni nem tudó) gyerekekig nem adnak a szülők zoknit! Ez még nyáron elmegy, talán még a picit hűvösebb időben is. De amikor az anyuka nagykabátban, csizmában tolja az egyéves gyerekét, aki ugyancsak sapkában, kabátban, de zokni nélkül (!) és persze cipő nélkül ül a babakocsiban és baromi hűvös van, akkor már nekem is kikerekedik a szemem. Nem szokatlan látvány az sem, hogy a szülők kabátban állnak a tengerparton ahol baromira fúj a szél és nem süt a nap, az ötéves gyerekek meg vidáman integetnek nekik a 15 fokos tengerből, egy szál fürdőnaciban... Ezt valahogy az én szemem nem tudta még megszokni. Itt a betegségekből nem csinálnak akkora problémát. Nincsenek gyógyszer reklámok, legfeljebb az orvosi rendelőkben. Gyógyszereket az áruházakban is lehet kapni. Homeopátiás készítményeket még nagyítóval sem találni... 

Aisa,amikor idejöttünk mezítláb mászkált a tengerparton, két nap múlva taknyos, lázas volt... 

Nem tudom, hogy az itteni gyerekek mennyit betegek, de az biztos, hogy nem aggódnak emiatt annyit a szüleik. A múltkor Aisa sulijában vártam, amikor odajött hozzám egy hároméves forma kislány, zokni nélkül kiscipőben, kabátkában. Maszatos kezében egy csomag Hubba-bubbát szorongatott, azt tömte a szájába. Az arca olyan szinten taknyos volt, hogy még a homlokán is vastagon állt a rászáradt takony... Elszörnyedtem és egy lépést hátrább léptem mosolyogva amikor odajött. Aztán elszégyelltem magam, hogy önkéntelenül így reagáltam, de egyszerűen gyomorfordító volt szegénynek a kinézete. Az anyukája mosolyogva beszélgetett egy másik anyukával, a babakocsiban ült a kislány tesója, szerencsére annyira nem volt taknyos mint ő. A mellettünk lakó kislány három éves. A múltkor kijött az udvarra, mert a kutyákat ki szokták reggel engedni. Esett az eső, korán reggel volt, a kislány pedig mezitláb, kisruhában állt a betonon, közben úgy köhögött, mint egy kemény bagós. Ez a túlaggódós dolog a részemről mégsem annyira túlzott, amikor belegondolok, hogy még itthon sem engedem, hogy mezitláb legyenek a gyerekek, és ha egy babának hideg a keze, nem kesztyűt adok rá, hanem zoknit és kiscipőt...

Mindenesetre biztosan van abban valami, hogy később talán, amikor felnőttek lesznek, az immunrendszerük erősebb lesz, de abban nem vagyok biztos, hogy a gyerekek megedzését mindenki tudatosan csinálja itt, néha úgy veszem észre, hogy inkább magasról tojnak rá, hogy mi van a gyerekkel. Ezt legfőképpen akkor tapasztalom, amikor egy szépen felöltözött anyuka, bájosan cseveg a mobilján, a gyereke meg taknyosan, maszatosan, mocskos ruhában ordít a babakocsiban... Persze ez nem mindíg van így, de sok ilyet látok, és ez elszomorít. Majd hozzáedződöm a lilalábú gyerekek látványához. Nagyon sok tini anyuka van, és azt mondom, hogy ha 10-ből 3 olyan van, akin látszik, hogy törődik a gyerekével, akkor az jó aránynak számít. Sokszor inkább szerintem azért szülnek gyereket, mert az iskola végeztével nem akarnak továbbtanulni, dolgozni és mivel ezeket az anyukákat támogatják (van aki lakást is kap ilyenkor) és a támogatásokból jól meg lehet élni, miért is ne ezt választanák? Ki mondja nekik azt, hogy inkább menj továbbtanulni, vagy szakmát tanulni kislányom? A 32 éves anyukájuk, akik most tanulnak szakmát és most jut eszükbe, hogy jó lenne még egy picit tanulni? Mert Debi osztályába pl. ilyenek is járnak. 20-22 éves két gyerekes anyuka, vagy 31 éves anyuka, akinek 15 éves a lánya. Mert már van idejük tanulni, megnőttek a gyerekek...

Szula sulija és egyebek

Ma reggel Szulát Tibi elkísérte a suliba, kis idő múlva én is követtem őket. Alig tíz perc alatt oda lehet érni a lakásunktól és egy hatalmas területen helyezkedik el az épület, amelyet igazi angol gyep ölel körül, gondozott bokrokkal, fákkal,  óriási pályákkal, ahol épp testnevelés óra folyt.

Szulát már bekísérte egy hölgy, Tibi pedig egy másik idősebb hölggyel tért vissza, aki egy tesztlapot adott, mert Tibinek elmondták, hogy lehetőség van itt a felnőtt angol oktatásra is, és szintfelmérés céljából ki kellene töltenünk a papírt. Ez egy négy oldalas lap volt, ahol a mondatokban kihagyott szavakat kellett az alatta lévők valamelyikével behelyettesíteni. Háááát nekem egy - a gyengénél egy picit jobb - alacsonyabb szintűre sikerült, Tibinek erős közepes lett, amit állítólag már az állampolgárság kérelmezésénél el kell érni. Sajnos egyelőre azonban nem tudjuk fizetni a tanfolyam költségeit, mert ha nem vagyunk munkanélküliek akkor nem ingyenes :( , de talán jövő év elején összejön annyi, vagy ha a támogatásokat akár visszamenőleg is megkapjuk, hogy jelentkezzünk a tanfolyamra. 

Mivel Szuláért délben kellett visszamennünk, úgy döntöttünk, hogy elmegyünk az orvosi rendelőbe, a regisztrációnkat visszavisszük, mert csak akkor kapunk itteni NHS számot és ingyenes orvosi ellátást, ha regisztrálunk. Ráadásul Aisa Lyme kórja miatt (mivel még júliusban egy fertőzött kullancs megcsípte) egy újabb vértesztet kell elküldenünk a dokinak Magyarországra, remélve, hogy az antibiotikumos kúra hatására kiürült a szervezetéből a fertőzés.Ezért emiatt még időpontot is kell kérnünk a leendő családi orvosunktól. Szerencsére könnyen odataláltunk, de közben az egyik kedvenc templomkertembe is bementünk ami gyönyörű volt. Még a 6. században épült ezen a helyen templom. 

Hatalmas több száz éves tölgyfa áll a templomkert közepén, körülötte ódon, régi sírkövek őrzik az emlékét az akkori kis település lakosainak. 

 Meglepő volt, hogy az egyik sírkő egy több mint kilencven éves korában elhunyt hölgyé volt, még az 1700-as évekből. Abban az időben matuzsálemi kor volt ez, mert az átlag életkor  40-50 év volt. A templom kertjében az út törött, régi sírkövekből volt kirakva, gondolom a háborúban összetört, megrongálódott kövekből rakták ki. 

A gyönyörű rózsaüveges ablakokat kívülről plexivel védik, gondolom az időjárás viszontagságaitól óvják így meg őket. A templomtorony déli tizenkettőt mutatott. Elidőztem volna itt hosszú órákat, de az időnk véges volt, így elhatároztam, hogy másnap átmegyek Aisával és Szulával, mert meséltem nekik a templomról. Aisa  nagyon izgalmasnak találta :) - és félelmetes ugye? ezt kérdezte :P Hát persze, hogy az, ha azt akarjuk :) Úgyhogy holnap délután félelmetes templomkert túrára megyünk hármasban. Remélem azért éjfélkor nem kell kimennem velük, mert Aisától még ez is kitelik. Múltkor éjszaka ki kellett mennem vele a kertbe, hogy megkérjen szépen egy olajfát, hogy adjon egyet az ágából, hogy varázspálcát készíthessen belőle..

Aisáért elmentünk a suliba és elmesélte, hogy ma majdnem az összes osztálytársa úgy köszönt, hogy "szia" Mr.B-vel együtt, aki az angolt szokta neki tanítani. Nagyon kedves tőlük ez a gesztus! 

Szula elmesélte, hogy egész délelőtt a tesztet írta, és a matek nevetségesen könnyű volt, így hát persze, hogy ment mint a karikacsapás! Ott volt az igazgató helyettes is és mondták neki, hogy nagyon jó matekos a kislány! :)))) Na, ezt megírom Tamásnak, Szula magyarországi matektanárjának! Itt is lehet sikerélménye egy valaha nagyon gyenge matekosnak, aki azért tavaly  eléggé belehúzott otthon is! Az angol is ment, legalábbis írásban, szerencsére a szavak helyesírása jól megy neki. Az egyik tanár megpróbált magyarul mondani neki valamit, aztán odament inkább az egyik fiúhoz (aki feltételezem magyar volt) és megkérdezte, hogy kell  mondani azt hogy - hogy vagy? - magyarul. Megmutatták Szulának az iskolát, ami tetszett neki, még lift is van! :) Megkérdezték mennyi idős, aztán azt mondták, hogy a nyolcadikba fog járni, ami azért fura, mert otthon is a nyolcadikba járna, itt meg arra számítottunk, hogy már a kilencedikbe fog, de ha így lesz, az sem gond, mert még sokat kell angolból tanulnia. Szegény már nagyon várja a jövő hetet, mert itthon unatkozik nagyon. Még az egyenruhát kell megvennünk, bár azt mondták, hogy most nincs szoknya csak nadrág, és azt nem szeretne hordani. Azt mondták, hogy telefonálnak még a héten, hogy mikor mehetünk.

Az első napok a hotelben

Igazság szerint csak egyedül az zavar a munkahelyemen, hogy nem mindig értem meg a körülöttem lévőket. Legfőképpen azért, mert a változatosság kedvéért lengyelül beszélnek 99 százalékban. Az első napom reggelén, vasárnap egy szimpatikus szlovák hölgyhöz, Mariahoz rendeltek.Vele takarítottam ki a szobákat. Maria néhány éve él itt a családjával: 4 gyerekével és a férjével. A legnagyobb lánya, Patricia 17 éves, és ugyanoda jár suliba mint Debi és Nóri, sőt Nóriékat ismerik is mindannyian. A legkisebb még csak két éves. Ő már nagyon profi, teljesen kiismeri magát a szálloda zegzugos szobái között, ami nekem egyelőre egy labirintus. Néha azt sem tudom, hogy hol mentünk fel és hol jövünk le. Vannak szobák, ahonnan kiköltöztek, akkor teljes ágynemű és törölköző csere kell, valamint takarítás, porszívózás. És vannak szobák ahol még maradnak, ezért csak rendet kell  csinálni, esetleg törölközőt kell cserélni. Már megtanultam, hogy kell az ágyat szépen rendberakni, mi a sorrend, valamint a törölközőket hogy kell szépen elhelyezni az ágyon az ajándék szappannal és tusfürdővel stb. Hát igen, ezek a kis praktikák, amiket meg kellett tanulnom. Egyébként tényleg egy kicsit üti-kopi a szálló maga, régiek a bútorok, kopottak a szőnyegek, de tiszták, és ez a lényeg. Az első nap véget nem érő fel-le mászkálással telt a szobák között. Fél szavakkal is elég volt megértetnünk magunkat egymással, végül már nagyjából egyedül is rendbe tudtam tenni egy-egy szobát. Ma megismertem közelebbről egy másik kolléganőmet is aki egy fiatal lengyel lány és Aisának hívják :) aminek örültem, legalább gyorsabban megjegyzem a nevét :) neki is segítettem sokat. Fél háromkor lementünk a "Laundry"-nak nevezett helyiségbe, ahol mossák a cuccokat és az összes takarítószert tartják, valamint minden ott van ami a szálloda ellátásához kell. Ekkor meglepett, hogy a falon a beosztásban úgy szerepeltem, hogy kedden és szerdán vagyok szabadnapos és a hét többi napján dolgozom. Megkérdeztem  a többiektől, hogy ez hogy lehet, de mondták, hogy biztosan nem lehetek szabadnapos hétvégén, hiszen akkor mindenki dolgozik, mert nagy a forgalom. Ekkor érkezett Tracey, aki ugyancsak ezt a tényt támasztotta alá. Mondtam nekik, hogy OK. értem, bár egy kicsit lehangolt, hogy egy hétvégét sem tölthetem a családommal. de majd megszokjuk. Aztán arra gondoltam, hogy örülhetnék, hogy van egy rendes munkám, nem hogy még reklamáljak is! Hétvégén akár eljöhetnek Tibiék elém a szállodához és ha jó idő van, akkor elmehetünk a tengerpartra együtt. Hiszen nem dolgozom estig, vasárnap fél négyig vagyok szombaton fél háromig. Egyedül pénteken kell háromig dolgoznom, de mostmár semmin nem fogok csodálkozni. :) Ha más megszokta, majd megszokom én is. Egyébként érezhető a különbség a sütigyár és a szálloda között, pedig ott is voltak lengyelek, de itt mégis egy kicsit más, talán azért mert még nem ismerem őket, de egy picit közönségesebbnek tűnnek, nem tudom miért érzem ezt? Talán ha jobban megismerem őket, akkor már más lesz a véleményem. Mindent összevetve viszont jó volt a mai napom, úgy érzem igyekeztem lépést tartani Maria-val, remélem ha megkérdezik tőle, hogy dolgozom, akkor csak jókat fog mondani rólam. Aisáért elsétáltam, a lányok otthon vártak. Holnap Szulát visszük a TCC-be, hogy tesztet írjon, de végre már ő is sorra került, épp ideje, hogy suliba menjen :) Aisához  ma odament egy angol kisfiú és azt mondta, hogy "szia!", persze Aisa annyira meglepődött ezen, hogy nem szólt egy szót sem csak kínosan vigyorgott. A tanárnéni azt mondta, hogy nagyon ügyesen halad, ma szótáraznia kellett és ügyesen megtalálta a szótárban a szavakat és lefordította. Holnap és holnap után tehát nekem hétvége lesz :) de legalább lesz időm az itthoni dolgokra is!

Over the Rainbow :P

Mindenkinek aki ma délelőtt szorított nekem szívből köszönöm a segítséget, ugyanis felvettek a Rainbow Hotelbe. Miután Aisát elvittem a suliba, elsétáltam a szállodához, és úgy örültem hogy kb. 15 perc alatt simán odaértem, tehát nem kell buszjegyet vennem. Lementem a tengerpartra mert még tízig bőven volt időm. Éppen apály volt és mivel fújt a szél a felhők csak úgy rohantak az égen. Néha kibújt a nap, akkor meleg volt, aztán beborult és hűvös lett újra. 

Ücsörögtem ott egy kicsit aztán visszasétáltam a Belgrave road-ra a szállodához. A recepciósnak szóltam, hogy Tracey-t keresem, aki rögtön felszólt a hölgynek, addig a társalgóban leültem. Ez szerintem egy középkategóriás szálloda lehet, nincs nagy puccparádé, régi bútorok, régi vendégek J. Tracey egy nagyjából velem egykorú hölgy volt, kedvesen beinvitált egy társalgóba. Amikor leültem gyorsan azzal kezdtem, hogy neharagudjon de nem beszélek valami jól angolul, hogy  elejét vegyem a dolgoknak, de azt mondta, hogy semmi gond, van itt is egy magyar lány, van lengyel, bolgár, román, úgyhogy nem újdonság, ha valaki még nem beszéli úgy a nyelvet. Fogott egy papírt és leírta, hogy mennyi időt kellene dolgoznom, mennyit kapok érte és hogy ez megfelel-e. Mivel bőven belefér az időmbe napközben ezért rábólintottam, úgyhogy vasárnap kezdek is, utána szerdán és szombaton lesz szabadnapom. A munkám a szobák és a közös helységek takarítása. Kell egy fekete nadrág és egy fehér póló és ennyi! Az interjú nem tartott többet 15 percnél, aztán már röpültem is ki a szálloda kapuján két méterrel a föld felett és gyorsan hívtam mindenkit, hogy sikerüüüült! 

A Rainbow Hotel

A Belgrave road az Agatha Christie városnéző busszal

Jó, hát nem álmaim állása, de én szeretek takarítani és jelenleg ez a legideálisabb munka amit el tudok magamnak képzelni, ráadásul egy szép helyen,  közel az otthonunkhoz, tehát még órákat sem kell utaznom. Néhány perc múlva csöngött a telefonom és Alex hívott a Wise munkaközvetítőből, hogy akkor nem megyek ma takarítani? Mert fél tízre kellett volna mennem! Földbe gyökerezett a lábam, hiszen két napja azt írta sms-ben, hogy szombaton fél tíztől kell mennem a Torquay Holiday Parkba! Persze tegnap is hívott és magyarázott valamit, de nem sokat értettem, vagyis azt hittem,hogy azt kérdezi,megkaptam-e az üzenetet és akkor tudok-e menni. De ezek szerint azt mondta, hogy nem szombaton, hanem pénteken kell mennem! Így hát most talpig interjúra öltözve mehettem takarítani :P Rohantam a buszmegállóba. Egy angyal újra a segítségemre sietett, mert amikor a buszról leszálltam, még egy negyed órát kellett volna gyalogolnom, de Ildikó felvett és elvitt a Holiday Parkba, és megígérte, hogy ha végzek értem jön és elmegyünk együtt vásárolni aztán hazavisz. Nagyon el vagyok kényeztetve, és igazán örültem, hogy nem kell buszoznom és cipekednem miután 5 órát takarítok. Itt a parkban mobil házak vannak, valamivel olcsóbb  kemping mint a Finlake, de a házak nagyon kis helyesek. 

4 házat kellett komplett kitakarítanom és négy előtt valamivel végeztem is. Ildikóval, a nagy fiával Leventével (ő annyi idős mint Debi és a South Devonba jár) és a két picivel: Daniroy-jal és Kumarral elmentünk a Lidl-be és bevásároltunk, aztán hazaröpítettek. Nem lehetek elég hálás neki ezért a figyelmességért!

Szerencsére holnap pihenhetek, aztán vasárnap munka.
Aisa ma elmesélte, hogy tanult egy csomó mértani elnevezést angolul és kapott egy ceruzát dicséretből !

Az első interjú előtt...

Ma felhívott reggel egy hölgy, miközben a mosodában ülve Szulának  táskát horgoltam :P. Annyit értettem belőle, hogy valami munkát ajánl, és biztos nem a munkaközvetítő. Annyit tudtam neki mondani, hogy elnézést, de nem tudok nagyon jól angolul és elküldené-e sms-ben a részleteket. Persze nem ilyen szabatosan, biztos elég béna voltam :) de azért megértette. Szulával hazacuccoltuk a mosott ruhát, pihentünk 10 percet, közben jött a postás. Kaptam egy nokedliszaggatót! :) Tibi anyukája küldte és nagyon örültem neki! Levelet kaptam még egy kedves ismerősömtől, akinél vasaltam az előző otthonunkban. Levél  jött a Torquay Akademy-től is, hogy Szulát kedden várják délelőtt, amikor is egy tesztet kell kitöltenie, hogy felmérjék a szintjét :) és hogy mennyi segítség kell majd neki a későbbiekben. Szula bepánikolt, de később lehiggadt. Megnyugtattam, hogy játszva megcsinálja a matek és angol szintfelmérőt, mert biztosan kb. 6. osztálynak megfelelő szinvonalú lesz. 

Elmentünk megnézni a bolhapiacot a városházán. Jaj, mennyi mindent össze tudtam v olna vásárolni ott! Pici kütyük, porcelán szobrok, képeslapok, régi ékszerek, emlékek. Imádom ezeket. Bár megfogadtam, hogy porcelán kütyüket csak akkor fogok venni, ha lesz egy kandallónk, aminek a tetején tarthatom. Most jelenleg az egyetlen hely ahová ilyeneket tehetnék az az ablakpárkány. És az nem a legbiztonságosabb hely az ilyen dolgok számára. Azért vettünk 20Pennyért egy régi képeslapot az Oddicombe beach-ről 1923-ból. Szula gyűjti a képeslapokat ugyanis. A lap azért érdekes, mert nemrég amikor ott voltunk ugyancsak lefényképeztük a helyet hasonló látószögből:

Oddicombe beach 1923

Oddicombe beach 2012

Aztán bevásároltunk, megint cipekedés és séta hazafelé, de nem bánom, mert nem fogok legalább elhízni :) és ráadásul gyönyörű napsütéses idő volt! Ekkor érkezett meg az sms, hogy be tudnék-e jönni a Rainbow hotelbe interjúra. Voltunk Tibivel már ott kétszer is, amikor hirdettek szobalány állást, ki is töltöttem a jelentkezési lapot, de mindíg azt  mondták, hogy sajnos be van már töltve az állás. És most úgy látszik előkotorták a fiók mélyéről a papírom. Válaszoltam, hogy megyek, végül megegyeztünk sms-ben hogy holnap délelőtt 10-re odamegyek. A rossz az hogy még nagyon béna vagyok angolból! Ráadásul Tamást felhívták (a jelentkezési lapra fel kell írni két embert aki referenciát ad rólad és ismer) és megkérdezték, hogy tudok-e angolul! Ő pedig azt válaszolta, hogy tudok, csak nagyon izgulok! Most ebből nem tudom hogy mászok ki. Holnap úgy is kiderül, hogy nem tudok, és ha ez feltétele a felvételnek, akkor sajnos nem vesznek fel. Második buktató az, ha nem 9 és 15 óra között van a munka, mert akkor is felejtős, mivel Aisa iskolába kisérését nem tudom máshogy megoldani! Holnap minden kiderül. Aki tud, az szorítson nekem!!

Debi aranyköpése: "Miért, mit kell a szobalánynak fordítania? Párnát?" 

Az első napok a suliban

Szeretnék újra iskolás lenni, és lehetőleg itt Angliában :) de sajnos ez már nem lehetséges. Aisa első két napja nagyon jól telt az elmondása szerint. Van  már 4 barátja: Poppy, Abbey, Lotty és Letitia. Egy fejlesztő tanár leül mindennap mellé és tanítja angolul, néha Aisa tanítja őt magyarul :) pl. a tanítóbácsi azt olvasta "bocsánat" helyett, hogy bokszanat :))) A kaja eddig nagyon jó volt, három menü közül lehet választani ami 3 hetes periódusban váltja egymást. Van vega és "ragadozóknak" való menü is, és mindig van desszert, ami vagy yoghurt, vagy gyümölcs, vagy valami finom süti. Tegnap vettünk neki Szulával még egy fehér blúzt és harisnyát, hogy váltogatni tudja. Debinek tegnap volt az első igazi sulis napja. Szegény minden cuccot bevitt magával, aztán kiderült, hogy nincs is rá szükség és még szekrényt sem kapott, ahová bepakolhatott volna. Ebédkor gondja is volt vele, mert tele volt mindkét keze, de ügyesen megoldotta, mert keresett egy helyet ahol biztonságosan el tudta helyezni a cuccait. A suliban több étterem is van, tényleg olyan mint egy pláza. Tegnap pizzát és sült krumplit vett magának (biztos van egészségesebb is, de hát az első nap...) Arc és dekoltázs masszázst tanultak és az én lányom  olyan ügyes, hogy itthon be is mutatta a tudományát. Igaz, hogy az utolsó félüveg Oriflame-es krémembe került, de megérte :) Szula és Aisa is részesült a megtiszteltetésben.

Szula sajnos még nem kapott visszajelzést a suliból, Tibi ma felhívta őket, de nem tudott senkivel beszélni, később viszont írtak levelet, hogy 18-án 8.30-ra mehet Szula a suliba. Tegnap felpróbáltuk az egyenruhát. Nem mondom, hogy el volt tőle ragadtatva, de rajta minden jól áll :) Nekem a suli miatt egyelőre nem tudnak a sütigyárban munkát adni részmunkaidőben, mert most nincs sok munka. Tibinek is alig tudtak valami munkát adni tegnap, de remélem ha jön a hajtás, akkor hívnak. Egyelőre csak 10 és 14 óra között tudnék dolgozni, mert háromra kell Aisáért menni. Ma bementem a Wise munkaközvetítőhöz, hátha tudnak ajánlani valami 4 órás munkát itt a közelben, mert nem akarok itthon ülni semmiképp! Főleg azért, mert mióta kiköltöztünk legalább 4 kilót fogytam, ami köszönhető a sok gyaloglásnak és a munkának. Ajánlottak péntekre takarítást 9.30-tól 14.30-ig, ez pont jó időben. A háziorvosnál is kellett regisztrálnunk, Viki elkísért Jázminnal minket, és elhoztunk egy csomó papírt amit majd itthon kitöltünk és visszaviszem. Utána megnéztük, hogy hová fognak Vikiék költözni a hónap végén! Nagyon szép lakást találtak egy igazán szép helyen, ahonnan látni az öbölt is!

Hazafelé Jázmin letörölgette a járdát Pepa Piggel és ennek nagyon örült !

Ugye milyen szép vagyok?

Suliszezon :)

Végre Debit beírattuk (vagy inkább ő iratkozott be ) a South Devon College-be, már megnyugodtam, hogy nagyjából sínre tettük a lányt, de egy héttel ezelőtt még komoly kétségeim voltak. Debinek voltak kialakult elképzelései a jövőt illetően, hogy mi lesz, ha nagy lesz, de a lényeg az , hogy mindenképpen szükséges lesz hozzá az érettségi és a főiskola vagy egyetem. Nos az érettségi Magyarországon 18-19 éves korban aktuális, és utána lehet ide-oda szakosodni. Itt Angliában viszont 16 évesen már egy úgynevezett kis érettségivel (GCSE) lépnek át a gyerekek a komolyabb iskolákba, majd ott külön-külön is javíthatnak rajta (A,B,C,D,E,F,G) akár tantárgyanként. Valamint ha tovább szeretnének tanulni, attól függően, hogy melyik egyetemre és milyen szakra szeretnének menni, az „A” level-eket teszik le a tantárgyakból. Ezzel eddig nem voltunk tisztában, úgy gondoltuk, hogy Aisa aki most 9 éves, megy a Primary School-ba, Szula és Debi pedig a Torquay Akademy-be, ahová 11 éves kortól járnak a gyerekek. Az önkormányzatba beadtuk a papírokat, hogy melyik iskolába szánjuk a gyerekeket, majd pár nap múlva kaptunk egy levelet, hogy a két kisebb lánynak az iskolákból majd jön a papír, hogy mikor mehetnek be, de a legnagyobbnak, aki már betöltötte a 16 évét, azt javasolja, hogy menjen el a South Devon College-be, mert ettől a kortól már oda járnak a gyerekek. Rögtön rátapadtunk a netre, hogy mindent megtudjunk az iskoláról (http://www.southdevon.ac.uk/) Debi teljesen el volt ájulva hogy olyan mint egy pláza, nagyon modern, és egy csomó mindent lehet  tanulni még az alaptantárgyakon kívül. Elmentek nyílt napra az apjával, Debit rögtön elkapták és írattak vele egy angol és matek tesztet. Az angol jó lett, ahhoz képest, hogy nem gyakorolta eddig, az átlaghoz képest jó szintet ütött meg, a matek is közepes lett. Választania kellett egy kurzust ahová fel is vették és már nyomták a kezébe a papírt, hogy miket kell beszereznie jövő hét csütörtökig amikor be kell menjen a suliba.

Itthon döbbentünk rá, hogy igazából a kurzus amit választott (Beauty therapy) lesz a fő tantárgy, vagyis ezt a szakmát fogja tanulni. Ami nagyon klassz, de mi szeretnénk a továbbtanulás esélyét megadni neki, és az a tény,hogy neki nincs GCSE-je megingatott ebben a hitünkben. Másnap Tibivel elmentünk a suliba tisztázni a dolgokat, de azt mondták semmi  gond, ebben az évben erősítse meg az angolt, és jövőre játszva leteszi a GCSE-ket minden olyan tantárgyból, ami szükséges lesz az „A” level-ekhez, ami az egyetemhez szükséges.Úgyhogy megnyugodtunk és Debi is most már felhőtlenül tud örülni a sulikezdésnek és a szépségápolás kurzus hozzávalóinak, amit csekély 180 fontért rendelhettünk meg (igaz, hogy kitöltöttünk egy papírt a támogatásokról, tehát hogy nekünk nincs annyi fizetésünk stb.) és ezt visszatérítik, valamint a kurzushoz szükséges egyenruhát is megrendeltük. Ami meg is érkezett és mivel nem ismertük jól az angol méreteket természetesen két számmal nagyobb ruhát rendeltünk neki :( 

A vasárnapot azzal töltöttem, hogy Ildikó jóvoltából akinek használhattam a varrógépét, átalakítottam Debi ruháját 38 méretről 34-es méretre. Szerencsére sikerült.

Pénteken email-ben tájékoztatott a sulival foglalkozó hölgy, hogy hívjuk fel a  Primari School-t, hogy Aisa felvételét is intézhessük. Mivel mi dolgoztunk, Debi Aisával és Szulával átment a suliba, és elintézte, hogy a megfelelő felvételi lapokat megkapjuk és hétfőn 9-re már várták is Aisát az új suliba. A sulititkár nagyon aranyos hölgy volt, Debi pedig profin tolmácsolt és közvetített mindent Aisának, úgyhogy elhatároztam, hogy hétfőn is jön velünk, mert én nem fogok tudni beszélni a tanárral. Negyedik osztályba fog menni (otthon harmadikba kezdene) mert itt 4 éves kortól járnak a gyerekek iskolába, és kortól függ, hogy melyik osztályba kerül. A sulihoz csak az egyenruhát kell megvenni, a könyveket, füzeteket ingyen fogják adni. Érdekes, hogy sem Debinél sem Aisánál nem kértek bizonyítványt. Aisánál a jelentkezési lapon kérdezték az előző iskolája nevét, de nem tudom, hogy érdeklődnek-e az eddigi eredményeiről. Szerintem nem, de majd meglátjuk.

Aisa végig izgulta az egész hétvégét. Mi megbeszéltük a sütigyárban, hogy hétfőn nem megyek és valami megoldást kell keresni, hogy vagy 4 órában dolgozom, vagy éjszaka, vagy Tibi éjszaka én nappal, de lényeg az hogy 9-től 3-ig tart a suli és vinni, hozni kell majd Aisát az első évben. Debi hétfőn és pénteken nem megy suliba, de a távoli terveiben benne van, hogy esetleg erre a két napra munkát vállal mint az új barátnője Nóri aki Mariann és Balázs lánya és ugyancsak a abba suliba jár. 

Hétfőn siettünk a suliba, ahol kiderült, hogy csak a pulcsit tudjuk ott megvenni, az egyenruhát külön kell megvásárolni. Aisának lekonyult a szája, de bekísértük az osztályba, ahol egy tanítónéni várta és sok egyformán öltözött kislány és kisfiú, akik egyszerre köszöntek Aisának :) és leültették egy kedves vörös hajú szeplős kislány mellé akit Poppynak hívnak. Mi elsiettünk a sétálóutcába, ahol gyorsan vettünk egy fehér blúzt és egy szürke kisruhát és elvittük az iskolába. Aisát kihívták és mosolyogva mesélte, hogy már van két barátnője Poppy és Abbey, és most valami számítógépeken oldanak meg matekfeladatokat. Átöltözött és büszkén mutogatta a barátnőjének, hogy már neki is van egyenruhája!!

Már csak Szula várja, hogy mi lesz a sulival. Pénteken azt ígérték, hogy hétfőn Tibit felhívják a suliból, és remélhetőleg még ma el tudunk menni Szulával (azért remélem mert Debi ma itthon van és velünk tud jönni tolmácsolni). Szula is megért sok mindent de még megszólalni nem nagyon mer. Én meg...(kiröhögnek a lányaim a kiejtésem miatt :P) Ha szerencsénk van holnap Szula is mehet suliba, és az egyenruhát is meg tudjuk venni.

Paignton

Nem tudom, hogy miért, de mióta itt vagyunk olyan szerencsénk van az időjárásban! Ha éppen szabadnapunk van és azt tervezzük, hogy elmegyünk valahová, akkor biztosan szép idő van! Múlt héten szombaton dolgoztunk és esett, de vasárnap, amikor Brixham-be mentünk szép idő volt. Ezen a hétvégén viszont szombaton nem dolgoztunk és gyönyörű napsütéses idő volt, ezért elindultunk Paigntonba gyalog a tengerpart mentén, mert reggelente arra járunk busszal dolgozni és annyira szép a paigntoni partszakasz, hogy elhatároztuk, egyszer végigsétálunk a gyerekekkel. Közel 3 km-t gyalogoltunk de meg sem kottyant, épp apály volt, és a tengerparton teljesen vissza volt húzódva a víz, és ezernyi apró kagyló és lakatlan csigaház várta, hogy begyűjtsük :)

Debi még egy tüskés vázat is talált, ami feltehetőleg egy rák páncéljához tartozhatott. A strand nyüzsgött a turistáktól és az ott lakóktól, aki a kis színes öltözőházak előtt napoztak a nyugágyakon és a kis kulipintyókba bekukkantva még főzőcskéztek is. Mire a mólóhoz értünk már igencsak megszomjaztunk és éhesek is voltunk. Az egyetlen negatív dolog az volt, hogy a móló teljes szélességében egy hatalmas játékterem foglalta el a helyet, és ahhoz, hogy valaki a végéig elsétáljon át kellett haladnia a rengeteg játékautomatával telepakolt épületen. Ez az erőszakos marketing nagyon visszataszító volt számomra, de az angolok imádják ezeket a pénznyelő automatákat és az egész pici gyerektől a felnőttekig ott dobálták a különböző gépekbe a 20 pennyseket ész nélkül.

Ez jellemző Torquay-ban is, hatalmas játékterem van a parton és a sétáló utcán is számtalan játékgép kínálja a pénzkidobás lehetőségét, ha valakinek éppen húzza a zsebét az apró. Továbbá a bóvlik és műanyag kacatok is tért hódítottak itt, a gumikacsától a műanyag kardig minden megtalálható. Erről ennyit, ettől függetlenül Paignton csupa élet, nyüzsgés, gyerekzsivajtól hangos, jókedvű város.

Az apró kis kikötőben furcsa látvány fogadott, a kishajók a szárazon, oldalukra dőlve várták a dagályt, hogy ringatózhassanak, és elindulhassanak a nyílt tengerre.

Egy Molly Malones nevű kis büfé hangulatos fapados asztalán sajtos krumplit ettünk és Molly történetét olvasgattuk az étlapon, ami a következő:

In Dublin's Fair City
Where the girls are so pretty
I first set my eyes on sweet Molly Malone
As she wheel'd her wheel barrow
Through streets broad and narrow
Crying cockles and mussels alive, alive o!
ChorusAlive, alive o!, alive, alive o!
Crying cockles and mussels alive, alive o!
She was a fishmonger
But sure 'twas no wonder
For so were her father and mother before
And they each wheel'd their barrow
Through streets broad and narrow
Crying cockles and mussels alive, alive o!
Chorus
She died of a fever
And no one could save her
And that was the end of sweet Molly Malone
But her ghost wheels her barrow
Through streets broad and narrow
Crying cockles and mussels alive, alive o!
Chorus

:) Tehát Molly aki Dublinban egy csinos nőnek számított, kagylókat árult a kis kordélyáról, aztán meghalt szegény valami lázban és a szelleme még mindíg tolja, tolja a kordélyt az utcákon  és kiabál! :)))

Degeszre ettük magunkat, aztán vártunk még egy kicsit láblógatva a kikötőben, hogy a víz visszatérjen a kis öbölbe és a hajók végre ringatózhassanak kedvükre, aztán átsétáltunk egy mega játszótérre ami nemcsak hatalmas volt, hanem annyira ötletes játékokkal volt telepakolva, hogy a gyerekek azt sem tudták hová ugorjanak, másszanak fel, csússzanak át.

Még Debi is felmászott egy óriási pókhálóra ;)  Utolsó erőnkkel még végigsétáltunk a sétálóutcán ahol kicsit siófoki hangulat volt a sok bazártól, de hamarosan a buszpályaudvarra értünk, ahol osztottunk szoroztunk a buszjegyeket illetően, közben egy nyurga külföldi fiú a kezünkbe nyomott egy Dayridert (ami egy napijegy a buszokra) ezért megilletődötten vettünk két gyerekjegyet és örültünk, hogy nemcsak a 12 buszon tudunk hazamenni, hanem bevásárlás után felszállhatunk a 31-re ami az utcánk aljába tesz le minket. A csajok kibuszozták magukat az emeleti első fullpanorámás ülésen. A 31-es buszra várva egy család ácsorgott mellettünk pici gyerekkel. Amikor a busz megérkezett, hirtelen magyarul mondtam nekik, hogy tessék, menjenek előre! Mire ők magyarul válaszoltak, hogy köszönjük, de mi a 32-es buszra várunk :) Hehe, ledöbbentem, amikor rájöttem, hogy magyarokat szólítottam meg és ők is mosolyogtak ezen. Nem úgy néztek ki mintha turisták lettek volna! Nagyon fáradtan értünk haza és degeszre ettük magunkat csokifagyival, mert úgy döntöttünk, hogy inkább 3 fontért a Tesco-ban veszünk fagyit, minthogy 1,50 fontért vegyünk három kisgombócot :P Nem emlékszem arra, hogy mikor mondták az életben a lányok, hogy nem bírják megenni a fagylaltot, de tegnap este így volt...

Képeket néhány nap múlva teszek fel a bejegyzéshez, de jelenleg nagyon szűkre van szabva a feltöltés, és remélhetőleg jövő hét közepétől előfizetünk egy gyorsabb internet csomagra.

Debinek szerencsére kaptunk egy tök jó ágyat az ebay-en, matraccal együtt, ami Balázsnak köszönhetően már a szobájában van, ezért végre nem matracon alszik :)

---