A húgom mesélte először, de ő egy kicsit túl aggódja a dolgokat, tehát legyintettem rá. Amikor idejöttem Angliába egy idő után kénytelen voltam igazat adni neki és néha mókásnak néha horrorisztikusnak találom, hogy az újszülött kisbabától kezdve a nagyobb (még önállóan öltözködni nem tudó) gyerekekig nem adnak a szülők zoknit! Ez még nyáron elmegy, talán még a picit hűvösebb időben is. De amikor az anyuka nagykabátban, csizmában tolja az egyéves gyerekét, aki ugyancsak sapkában, kabátban, de zokni nélkül (!) és persze cipő nélkül ül a babakocsiban és baromi hűvös van, akkor már nekem is kikerekedik a szemem. Nem szokatlan látvány az sem, hogy a szülők kabátban állnak a tengerparton ahol baromira fúj a szél és nem süt a nap, az ötéves gyerekek meg vidáman integetnek nekik a 15 fokos tengerből, egy szál fürdőnaciban... Ezt valahogy az én szemem nem tudta még megszokni. Itt a betegségekből nem csinálnak akkora problémát. Nincsenek gyógyszer reklámok, legfeljebb az orvosi rendelőkben. Gyógyszereket az áruházakban is lehet kapni. Homeopátiás készítményeket még nagyítóval sem találni...
Aisa,amikor idejöttünk mezítláb mászkált a tengerparton, két nap múlva taknyos, lázas volt...
Nem tudom, hogy az itteni gyerekek mennyit betegek, de az biztos, hogy nem aggódnak emiatt annyit a szüleik. A múltkor Aisa sulijában vártam, amikor odajött hozzám egy hároméves forma kislány, zokni nélkül kiscipőben, kabátkában. Maszatos kezében egy csomag Hubba-bubbát szorongatott, azt tömte a szájába. Az arca olyan szinten taknyos volt, hogy még a homlokán is vastagon állt a rászáradt takony... Elszörnyedtem és egy lépést hátrább léptem mosolyogva amikor odajött. Aztán elszégyelltem magam, hogy önkéntelenül így reagáltam, de egyszerűen gyomorfordító volt szegénynek a kinézete. Az anyukája mosolyogva beszélgetett egy másik anyukával, a babakocsiban ült a kislány tesója, szerencsére annyira nem volt taknyos mint ő. A mellettünk lakó kislány három éves. A múltkor kijött az udvarra, mert a kutyákat ki szokták reggel engedni. Esett az eső, korán reggel volt, a kislány pedig mezitláb, kisruhában állt a betonon, közben úgy köhögött, mint egy kemény bagós. Ez a túlaggódós dolog a részemről mégsem annyira túlzott, amikor belegondolok, hogy még itthon sem engedem, hogy mezitláb legyenek a gyerekek, és ha egy babának hideg a keze, nem kesztyűt adok rá, hanem zoknit és kiscipőt...
Mindenesetre biztosan van abban valami, hogy később talán, amikor felnőttek lesznek, az immunrendszerük erősebb lesz, de abban nem vagyok biztos, hogy a gyerekek megedzését mindenki tudatosan csinálja itt, néha úgy veszem észre, hogy inkább magasról tojnak rá, hogy mi van a gyerekkel. Ezt legfőképpen akkor tapasztalom, amikor egy szépen felöltözött anyuka, bájosan cseveg a mobilján, a gyereke meg taknyosan, maszatosan, mocskos ruhában ordít a babakocsiban... Persze ez nem mindíg van így, de sok ilyet látok, és ez elszomorít. Majd hozzáedződöm a lilalábú gyerekek látványához. Nagyon sok tini anyuka van, és azt mondom, hogy ha 10-ből 3 olyan van, akin látszik, hogy törődik a gyerekével, akkor az jó aránynak számít. Sokszor inkább szerintem azért szülnek gyereket, mert az iskola végeztével nem akarnak továbbtanulni, dolgozni és mivel ezeket az anyukákat támogatják (van aki lakást is kap ilyenkor) és a támogatásokból jól meg lehet élni, miért is ne ezt választanák? Ki mondja nekik azt, hogy inkább menj továbbtanulni, vagy szakmát tanulni kislányom? A 32 éves anyukájuk, akik most tanulnak szakmát és most jut eszükbe, hogy jó lenne még egy picit tanulni? Mert Debi osztályába pl. ilyenek is járnak. 20-22 éves két gyerekes anyuka, vagy 31 éves anyuka, akinek 15 éves a lánya. Mert már van idejük tanulni, megnőttek a gyerekek...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése