Igazság szerint csak egyedül az zavar a munkahelyemen, hogy nem mindig értem meg a körülöttem lévőket. Legfőképpen azért, mert a változatosság kedvéért lengyelül beszélnek 99 százalékban. Az első napom reggelén, vasárnap egy szimpatikus szlovák hölgyhöz, Mariahoz rendeltek.Vele takarítottam ki a szobákat. Maria néhány éve él itt a családjával: 4 gyerekével és a férjével. A legnagyobb lánya, Patricia 17 éves, és ugyanoda jár suliba mint Debi és Nóri, sőt Nóriékat ismerik is mindannyian. A legkisebb még csak két éves. Ő már nagyon profi, teljesen kiismeri magát a szálloda zegzugos szobái között, ami nekem egyelőre egy labirintus. Néha azt sem tudom, hogy hol mentünk fel és hol jövünk le. Vannak szobák, ahonnan kiköltöztek, akkor teljes ágynemű és törölköző csere kell, valamint takarítás, porszívózás. És vannak szobák ahol még maradnak, ezért csak rendet kell csinálni, esetleg törölközőt kell cserélni. Már megtanultam, hogy kell az ágyat szépen rendberakni, mi a sorrend, valamint a törölközőket hogy kell szépen elhelyezni az ágyon az ajándék szappannal és tusfürdővel stb. Hát igen, ezek a kis praktikák, amiket meg kellett tanulnom. Egyébként tényleg egy kicsit üti-kopi a szálló maga, régiek a bútorok, kopottak a szőnyegek, de tiszták, és ez a lényeg. Az első nap véget nem érő fel-le mászkálással telt a szobák között. Fél szavakkal is elég volt megértetnünk magunkat egymással, végül már nagyjából egyedül is rendbe tudtam tenni egy-egy szobát. Ma megismertem közelebbről egy másik kolléganőmet is aki egy fiatal lengyel lány és Aisának hívják :) aminek örültem, legalább gyorsabban megjegyzem a nevét :) neki is segítettem sokat. Fél háromkor lementünk a "Laundry"-nak nevezett helyiségbe, ahol mossák a cuccokat és az összes takarítószert tartják, valamint minden ott van ami a szálloda ellátásához kell. Ekkor meglepett, hogy a falon a beosztásban úgy szerepeltem, hogy kedden és szerdán vagyok szabadnapos és a hét többi napján dolgozom. Megkérdeztem a többiektől, hogy ez hogy lehet, de mondták, hogy biztosan nem lehetek szabadnapos hétvégén, hiszen akkor mindenki dolgozik, mert nagy a forgalom. Ekkor érkezett Tracey, aki ugyancsak ezt a tényt támasztotta alá. Mondtam nekik, hogy OK. értem, bár egy kicsit lehangolt, hogy egy hétvégét sem tölthetem a családommal. de majd megszokjuk. Aztán arra gondoltam, hogy örülhetnék, hogy van egy rendes munkám, nem hogy még reklamáljak is! Hétvégén akár eljöhetnek Tibiék elém a szállodához és ha jó idő van, akkor elmehetünk a tengerpartra együtt. Hiszen nem dolgozom estig, vasárnap fél négyig vagyok szombaton fél háromig. Egyedül pénteken kell háromig dolgoznom, de mostmár semmin nem fogok csodálkozni. :) Ha más megszokta, majd megszokom én is. Egyébként érezhető a különbség a sütigyár és a szálloda között, pedig ott is voltak lengyelek, de itt mégis egy kicsit más, talán azért mert még nem ismerem őket, de egy picit közönségesebbnek tűnnek, nem tudom miért érzem ezt? Talán ha jobban megismerem őket, akkor már más lesz a véleményem. Mindent összevetve viszont jó volt a mai napom, úgy érzem igyekeztem lépést tartani Maria-val, remélem ha megkérdezik tőle, hogy dolgozom, akkor csak jókat fog mondani rólam. Aisáért elsétáltam, a lányok otthon vártak. Holnap Szulát visszük a TCC-be, hogy tesztet írjon, de végre már ő is sorra került, épp ideje, hogy suliba menjen :) Aisához ma odament egy angol kisfiú és azt mondta, hogy "szia!", persze Aisa annyira meglepődött ezen, hogy nem szólt egy szót sem csak kínosan vigyorgott. A tanárnéni azt mondta, hogy nagyon ügyesen halad, ma szótáraznia kellett és ügyesen megtalálta a szótárban a szavakat és lefordította. Holnap és holnap után tehát nekem hétvége lesz :) de legalább lesz időm az itthoni dolgokra is!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése