Ma amilyen stresszesen indult a napja, olyan jókedvűen jött haza, mint amikor a viharfelhőket elfújja a szél és kisüt a nap. Én meg egész nap aggódtam, hogy minden rendben lesz-e. Természetesen megtalálta a tesi terem öltözőjét. Három csoport van: foci,vegyes és gimnasztika és tánc csoport, amibe Szula került. Ennek nagyon örült, mert egész órán cigánykerekezett és bukfencezett és gimnasztikai pozíciókat kellett bemutatni, amit lefotóztak, gondolom az új honlaphoz készültek a képek. Az ebédnél, úgy választhat magának kaját, hogy első nap beszkennelték az ujjlenyomatát, és fel tudja tölteni így a számláját egy gépnél. Amikor ebédel, akkor csak kiválasztja a számára megfelelő ennivalót, aztán az ujjlenyomatával fizeti :) Tegnap azt mondta, hogy "már csak 6 font van az ujjamon" :P
Ma a konyhás néni felírta, hogy mit szeret, mit nem és megígérte, hogy csinál gluténmentes kaját is. Van egy tanárnő, aki mindig elviszi őt angol órán, hogy beszélgessenek. Ma vígan mesélte, hogy egy csomó mindent tudott vele beszélgetni, hogy eddig milyen országokban jártunk, és milyen suliba járt, és hogy Magyarországon milyen karácsonyi szokások vannak stb. Ugyan használta a szótárt is, de "anya mertem vele beszélni!" és ennek nagyon örült!
Ez csajszik, csak így tovább!
VálaszTörlésAz iskoláról szóló bejegyzéseidet mindig felolvasom a fiamnak és egyre jobban tetszik neki a dolog. Nagyjából a korosztály stimmel, mert ő most 14, úgyhogy nagyon élvezi a gondolatot, hogy milyen jó matekos lesz ő ottkint. :)) Meg Debi iskolájával kapcsolatban is pont olyan gondolataim voltak, mint a párod barátainak, akik most kimentek. Jó iskolának tűnik és ahogy átböngésztem a honlapot, tényleg gyakorlatilag mindent lehet ott tanulni, ami csak az ember eszébe juthat. Pont jó lenne továbblépésnek.
VálaszTörlésKérdezted, hogy mi mikor megyünk... Hát ez sajnos a piszkos anyagiakon múlik. Ugyanolyan pocsék helyzetben vagyunk mi is, mint ahogy látom mindenki, aki elindult, azzal a különbséggel, hogy nem nagyon van mit eladni, hogy kezdőtőkénk legyen. Önkormányzati lakásban lakunk, úgyhogy azt sem lehet eladni, kocsi nincs... Kb. 450ezret össze tudunk kaparászni valahogy, annál többet nem, úgyhogy nagyon-nagyon meg kell néznünk az albérletet, mert nem lesz elég. És nem igazán dobott a hangulatomon amit az előző posztodban írtál a barátaitok "sikeres" kiköltözéséről. :) Ennek ellenére készülünk nagyon. Már néztem fuvart, hogy hogyan jutunk ki, megérdeklődtem a részleteket, elkezdtem leltárba venni azt is, hogy mi az, ami feltétlenül kelleni fog és mi az, amit el lehet adni, pl. a bútorok, műszaki cikkek, stb. Szóval készülünk na. :)
Menni fog, hinni kell benne! Mi is egy évig terveztük, hogy jövünk, de nekünk sem volt miből... Azért látod nekik is sikerült magánszemélytől bérelni. Itt Torquay-ban szept. végétől vége a szezonnak, olcsóbban kiadják a nyáron turisták által bérelt lakásokat, így kell időzíteni.
VálaszTörlés