Aisa szülinapja

Korán reggel még pizsiben

Ez a nap nem volt igazán egyszerű. Szombaton költöztek ki tőlünk Adriennék, este pedig érkezett Michelle, Debi legjobb barátnője Magyarországról. 

Aisa, Michelle és Debi

A jövés menés miatt inkább úgy döntöttünk, reggel megyünk vásárolni az ebédhez és a tortához való dolgokat. Reggel Szula lázasan ébredt... Szegény elég ramatyul érezte magát, de egy lázcsillapító segített. Tibi elment korán vásárolni, hogy legyen idő mindenre. A busz még reggel hétkor  nem járt... és a TESCO zárva volt...mitöbb 11-kor nyitott vasárnap. Lementem Tibi után, hogy addig se unatkozzon, és vittem a kis elektromos küyünket is mert a villanyórát is fel kellett töltenünk. Buszra szálltunk és gondoltuk, hogy a Sainsburry-be vásárolunk, esetleg már készen vesszük az ebédet és ott van gluténmentes panírozott csirkemell is... A Sainsburry nem a legolcsóbb élelmiszer áruház, de nagyon klassz dolgok vannak benne, de pont gluténmentes csirkemell nem volt! OK, mivel már 11 körül járt (és még tortát is kellett sütnöm) inkább vettünk pizzát, és még egy kis húsleveshez valót is, hogy estére megfőjön. Három hónapja nem ettünk húslevest, pedig otthon minden hétvégén volt és már nagyon hiányzott. Nem mondom, hogy nem ugrott ki a szemem a blokk láttán...

Közben telefonáltak a lányok, hogy Debi is belázasodott, 39,5 fok a láza! Telefonáltam Vikinek és Ildikónak, hogy a délutáni szülinapozás lefújva, legalábbis részükről, mert Jázmin, Daniroy és Kumar is jött volna, és két lázas gyerekhez nem szívesen engedtem volna őket.

Felszálltunk a 32-es buszra, megpakolva cuccokkal, és persze rossz megállóban szálltunk le, ráadásul Tibi még az egyik kedvenc baseball sapkáját is a buszon felejtette.

Ahogy hazafelé caplattunk megpakolva arról beszéltünk, hogy ennyi balszerencse három hónap alatt nem ért minket mint ezen a napon. 

Aisa segített a tortája elkészítésében (ez volt a kívánsága) és a délután már sokkal nyugisabban telt, szűk kis családi és baráti körben. 

Csokikrémes piskótatorta fehér marcipánnal, rózsaszín cukormázrózsákkal és ezüst  cukorkagolyókkal :P

  

Meglepődés...

Aisa nagyon örült a tablet-nek, végre már nem kell arra várni, hogy mikor adja valaki neki oda a gépét, hogy internetezzen vagy játsszon. A torta isteni lett és estére inycsiklandó húsleves illat járta be a lakást. 

husileves, végre!

Ildikó is megérkezett egy igazi varázsló tollal és egy csokiszívvel kedveskedett Aisának., aztán egymás szavába vágva ecseteltük a mai napunkat de már nevetve a saját bénaságainkon. 

Este kiosztottam a gyógyszereket és mindenki nyugovóra tért. Nem így képzeltem el ezt a napot, de lehetett volna rosszabb is. A lényeg, hogy Aisa örült és jól érezte magát (szerencsére ő még nem beteg). Ma hajnalban már ott volt az ágyunkban és nyomkodta a tablet képernyőjét, hogy a sok jókívánságra válaszoljon.

Zajlik az élet

Telnek a napok, lassan már három hónapja vagyunk itt. Repül az idő és mégis annyi minden történt velünk ez alatt az idő alatt! Szula újra remekelt a suliban, most a leendő divattervező mutatta meg, hogy mit tud a varrás órán. Egyedül ő lett elsőre kész a táskával ami a feladat volt. A színét, formáját ő választhatta ki, sőt még az anyag mintáját is ő készítette. Megtervezte és  varrógéppel megvarrta. Ámultak, bámultak az osztálytársak, hogy ilyen gyorsan sikerült egy nagyszerű dolgot alkotni. Hazahozta (egyszer majd több százezer fontért fogják a híres divattervező első komoly munkáját eladni valami gyűjtőnek :D ) Ime:

A híres divattervező csíkos zoknija kérem DIREKT lóg a képbe :) Ez a védjegye!

Aisa sulijában SEAL Presentation (Social and Emotional Aspects of Learning) volt péntek délután fél háromkor. Loholtam a munkahelyemről, hogy pontosan odaérjek. Nos, amit értettem belőle :D :

A mókás kinézetű igazgatónéni, (aki azért kellő szigorral is rendelkezik) elmondta, hogy milyen remek gyerekek járnak ide. 

A három osztály előadott valamit, aztán külön is szólított néhány gyerkőcöt, aki valami érdemlegeset csinált a suliban (legyen az annyi csak, hogy segített valamiben, vagy megvigasztalt egy másik gyereket stb.) 

Aisa mellett fehér rövid ujjú pólóban William, az egyik legjobb barátja

Van egy sulimaci, aki minden iskolai szünetben más gyereknél van, természetesen aki nagyon megérdemli. Azt hiszem ezt megszavazták, mert nagy csinnadrattával húzta elő egy borítékból az egyik kisfiú nevét, aki nagyon örült a macinak és néhány szóval méltatta a rá szavazók segítségét :))

Remélem egyszer a mi vendégünk is lesz ez a cuki maci! :)

Nagyjából ennyit értettem az egészből, de mindenki nagyon vidám volt és felszabadult. Emlékeztetett egy picit a Lauderes suliünnepekre (bár ez egy keresztény iskola, és lám mégis lehet párhuzamot vonni! És ez benne a csodálatos). 

Aisának reggel bevittünk két kis tortát, hogy a többiekkel is előzetesen megünnepelje a szülinapját. A kis ruháján már reggel ott díszelgett a "Birthday girl" feliratú kokárda. Az egyik torta egy smarties-os csokis volt, a másik egy nagyon  tetszetős Hello Kitty-s édesség volt.

 A második nagyobb része megmaradt és hazahoztuk, mivel mindenki a csokitortára vetette magát. Sajnos a gyertyákat nem gyújtották meg, talán nem szokás itt. William (Aisa egyik legjobb barátja) eljött hozzánk délután az anyukájával és a két tesójával, de egyedül még nem szeretett volna itt maradni, így egy picit maradtak nálunk együtt. Heather-rel megbeszéltük, hogy másnap átmegyünk Aisával és egy picit játszik náluk (Aisa sem akart még egyedül ottmaradni ) Kár, hogy ilyen béna vagyok angolból, mert sokat tudnánk beszélgetni William anyukájával. Ők Skóciából költöztek ide két éve. Heather egy nagyon csinos, szimpatikus harminc év körüli nő. William-nek van még egy hároméves kishúga és egy 12 év körüli nővére. Mondták, hogy sokat beszél otthon Aisáról, nagyon kedvelik egymást. 

A hétvége Aisáról fog szólni hiszen vasárnap szülinapja lesz! Ma viszont érkezik hozzánk Debi legjobb barátnője Michelle, aki egy hétig fog nálunk vendégeskedni, így nem fogunk unatkozni ezután sem!

Szülői...

Attól függetlenül, hogy a lányaim Magyarországon is egy olyan suliba jártak, ahol nem volt rémálom az évnyitó, évzáró és a szülői értekezletek laza piknikezős hangulatban teltek, a gyomrom felugrik ha megemlítik a szülő-tanár megbeszélést. Mivel az utóbbi években én többször voltam szülőin, jelenleg abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy a pocsék angol tudásomnak köszönhetően Tibi ment el Aisa tanítónénijével beszélni. Én csak elküldtem az aggodalmaimat és észrevételeimet tartalmazó listát Tibinek és ő tolmácsolta Miss Dee-nek. Aisának két nagyon jó barátja van: Kasi és William :) Ők a három jóbarát, és a suliban minden csoportos munkát együtt végeznek. Persze Aisa még így is sokat unatkozik, mert sok mindent még nem ért és amikor nem konkrétan vele foglalkoznak akkor nem tud magával mit kezdeni. Javasoltuk, hogy esetleg ilyenkor is adhatnának valami feladatot neki. Egyelőre arra mentek rá, hogy végre megszólaljon MAGÁTÓL, mivel elismétli persze amit mondanak, de ha magától kell valamire válaszolnia, akkor inkább mutogat. Pedig nagyon jó a kiejtése és sok szó megmaradt a fejében, amit itthon el is mond, de a suliban fél, hogy kinevetik vagy nem értik meg, ezért első sorban a félelmein kell túltennie magát. Javasoltuk, hogy mivel imád énekelni, taníthatnának neki dalocskákat, és akkor a bátorsága is előbújna. Ezt jó ötletnek tartották. Történelemből most tanulják a Tudorokat és a spanyol-angol háborút, ami nagyon érdekes. Könyvtárban voltak, jelmezeket készítettek, videókat néztek, kirándultak Brixhambe, ahol egy igazi kalózhajót is láttak, de a lényeges dolgokat sajnos nem értette meg, ezért kértük, hogy küldjék el, hogy mit tanultak és mi megkeressük magyarul és elmeséljük neki. Szóval, besegítenénk a tanulásba, hogy az angol mellett más is kerüljön a fejecskéjébe. Igazán kíváncsi vagyok rá, hogy mikor kezd el beszélni, de szerintem hamarosan eljön az idő. Szulának novemberben lesz egy ( a Lauderben töprengő beszélgetésnek ismert szülő-tanár-gyerek) beszélgetés, még időpontot kell egyeztetünk, hogy Tibi mikor tud elmenni. A kilencedikes lányom jelenleg hol boldogan, hol boldogtalanul jön haza. Őt a sikerélmények fűtik, jobban hajtják előre mint bárki mást és ha egy icipici kudarc is éri, akkor teljesen kiborul. Igazán szélsőséges hangulatai vannak, de ezt betudható a majdnem 14 évének, hiszen nagyon nagyon borulnak a hormonok és tombolnak mint még soha.

Mennyit ér egy mosoly...

Régóta olvasok egy blogot, egy tehetséges újságíró vezeti, aki pár éve elindult a családjával Angliába, és két évig éltek itt. Hamar beleszoktak az itteni életbe, a gyerekek elsajátították az angol nyelvet, megszerették az itteni embereket. Aztán gondoltak egyet és úgy döntöttek elköltöznek Spanyolországba, mert ott mindig süt a nap, és új tájakat, kultúrát és embereket szeretnének megismerni, megismertetni a gyerekeikkel. Nehéz volt itt hagyni Angliát, majd Magyarországon időztek egy darabig, amíg felkészültek a nagy útra. Aztán nekivágtak, és már pár hete ott vannak, de egyelőre a napsütésen, a tengeren és a csodálatos tájon kívül nem érték őket pozitív élmények. Szomorúan olvasom, hogy az emberek mogorvák, morcosak sőt nem egyszer a gyerekekre is rászóltak. Az itt megszokott mosolygós, kedves embereknek ott nyoma sincs. Sajnos nagyon hasonlít a Magyarországon megszokott stílushoz, ami csak akkor nem lenne feltűnő, ha nem Angliából költöztek volna oda. Nekünk is voltak terveink, hogy majd pár év múlva kipróbáljuk Spanyolországot, de a blogot olvasva kicsit elment tőle a kedvem. Igaz, hogy ott most nem könnyű, mert nincs munka és nehéz megélniük az ott élő embereknek, ezért minden külföldiben az ellenséget látják, akik elveszik tőlük a lehetőségeket. Az elmúlt két és fél hónapban ami legjobban megragadt bennem és nap mint nap tapasztalom, az az emberi kedvesség, udvariasság és a mosoly, ami számomra is szebbé teszi a napot, még ha egy vadidegen mosolyog is rám a buszmegállóban vagy csak úgy rám köszön, mert éppen arra jártam. Én nem is tudom, hogy honnan vették, hogy az angolok merevek és távolságtartóak! Tudom, hogy erről már sokat írtam, de most, hogy ezt olvasom mástól is, tudatosult bennem, hogy itt tényleg odafigyelnek rám és nemcsak  azért mert a hivatalokban, vagy az üzletekben ez a kötelességük, hanem egyszerűen a lényükből fakad, hiszen születésük óta ők is ezt kapták másoktól. Én is mosolygok akarva akaratlan idegen emberekre, gyerekekre, kutyákra és jól esik ha viszonozzák. Remélem, hogy a Spanyolországban szerencsét próbáló család ott is megtalálja azt a közeget, ahol kedvesek hozzájuk és nyugodtan élhetnek.

Berry Head

Ma egy csodálatos helyen voltunk kirándulni. Berry Head Brixham egy kis félszigete, csodálatos kilátással a nyílt tengerre. A félsziget csücskén egy világítótorony van, körülötte pedig hatalmas területen zöld pázsit. Igazi csodálatos angol táj! 

Ijesztő mélység és a csodálatosan kék tenger

A világítótorony előtt a déli erőd megmaradt falai láthatóak, amit a Napóleoni  háború miatt építettek 1798-tól 1801-ig. Minden kis szegletben és csücsökben és kiálló sziklás teraszon egy-egy pad ahonnan hosszasan lehet bámulni a végtelen tengert és a hatalmas sziklákat. Az ide vezető út is csodás, a Brixhami kikötőtől, a lapos kavicsos strandon keresztül. Berry Head-hez vezető út elején egy tábla jelzi, hogy ez terület 400 millió éve készült olyannak amit itt láthatunk. Leírhatatlanul szép táj, az idő csodálatos volt, igazi őszi kiránduló idő.

A világítótorony

Mögöttem a végtelen tenger, valahol messze Bretagne (egyszer oda is szeretnék elmenni)

a sziklák  között barlangok, talán hajóval kellene ide visszajönnünk

 Nagyon sok képet csináltam, az egyetlen gond az lett, hogy a hülye fényképezőgépem hülye kártyája megsérült és az összes kép elveszett. Csak Tibi képei maradtak meg és néhány Debi kamerájából, de az még az elején lemerült. Ha legközelebb ilyen szerencsénk lesz és ilyen gyönyörű időben sikerül oda elmennünk akkor újra lefényképezem.

A Brixham-i színház

Épp apály kezdetén érkeztünk, a kalózhajó szinte teljesen a saját lábán "áll"

Szegény William Prince of Orange fején egy sirály  egyensúlyoz

Sok színes társasház, tengerre néző panorámával

Egy kis pihi a 400 millió éves erdőben

Gyors hírek

Híreink röviden:

Aisa múlt hét óta köhög, nem volt három napja suliban. A doki tegnap azt mondta, hogy ne adjak neki köhögéscsillapítót, mert akkor nem szakad fel a váladék. És miért nem volt suliban? Kérdezte...
Mert köhögött? ÓÓÓ, attól még nyugodtan mehet.... No comment...

Kasey és Aisa

Pénteken meghívtuk Aisa egyik barátnőjét a suliból Kasey-t. Nagy zajongás nem volt :D, inkább mutogattak egymásnak és a laptopon a google fordítóval próbáltak kommunikálni :) Szegénykém már nagyon várja,hogy beszélje a nyelvet. Pedig nagyon sokat tud, mert napról napra új szavakat mond itthon, és olvassa a feliratokat és kijavít ha nem jó a kiejtésem, szerintem pár hónap és lesz bátorsága megszólalni!

Szula a múlt héten remekelt újra a kreativitásban, mert egy sima, fehér tornacipőből, szupervagány, trendi cipőt varázsolt... Ime:

A két hete megrendelt csomagszállítást még nem kezdte el a szállító cég, pedig már nagyon kellene a bőrkabátom és a lányok kabátjai. Az LTS szerint ez azért van, mert 18 óra után macerás nekik felvenni a cuccot... Még két napot adok nekik, aztán más céget bízok meg.

Időjárás: Egyik nap hűvös, napos, másnap esős, meleg. Vagy meleg napos és esős hideg, de soha nem tudom, hogy épp tavaszias hideg van vagy őszies meleg...

Ennyi :D

Jaj az a negyvennégy...

Mit mondjak, az egyik szemem sír a másik meg nevet, mert elszálltak az évek és jesszusom már 44 vagyok! Hihetetlen. Függetlenül attól, hogy abszolút nem érzem magam ennyinek, mert bármikor felmászom a fára ha kell, vagy az ablakpárkányon egyensúlyozva igazgatom a függönyt védőháló nélkül :) de mégis furi, hogy hipp-hopp már középkorúnak számítok. Hivatalosan csak holnap, de mivel hétvégén ér rá a család, hát ünnepeltünk. Reggel igazi sminkelést és fodrászkodást kaptam Debitől és Aisától, Szula pedig a profi fotós   volt.

Első tervünkben az szerepelt, hogy az isteni csokitortát Vikiéknél fogyasztjuk el délután, délelőtt pedig elmegyünk a Mekibe, és ott eszünk. Aisa néhány hete egy McDonald's-os pályázatra szinezett egy képet és nyert! Tegnap vehette fel a két darab Happy Meal nyereményét és kiteszik majd a falra a képet amit készített! 

Úgyhogy először mentünk a Mekibe, aztán átsétáltunk a Primark-ba, ahol megkaptam a szülinapi pizsimet és otthoni melegítőmet :) Persze a lányok is kaptak pizsit. De mivel Aisa köhögni kezdett néhány napja, úgy döntöttünk, hogy Vikiékhez nem megyünk mert Jázmint megfertőznénk, inkább elhoztuk a tortát amit Tibi a Chantilly-ből hozott és elindultunk lefelé a beach-re, hogy ott fogyasszuk el. A hegyről lefelé vezető lépcsőnél azonban olyan gyönyörű volt a panoráma, és a hatalmas teraszos pihenőn még a szél se fújt annyira és gyönyörűen sütött a nap, hogy úgy  döntöttünk, ennél ideálisabb helyszint nem is találhatnánk a szülinapozásra. Tényleg nem volt még soha ilyen gyönyörű helyen a szülinapom!! A képek magukért beszélnek.

Amire számítani kell itt

A furcsaság itt Angliában számomra, hogy függetlenül attól, hogy igen magas a páratartalom, fütyülnek a lakások, nyílászárók szigetelésére. Sajnos itt olyan lakás nincs ahol néha ne ütné fel a fejét a penész... A régi típusú nyílászáróknál komolyabb a harc, de az új, dupla szigetelésű ablakoknál is felüti a fejét a kis szörnyeteg. Mivel bár kicserélik a régi ablakokat, de elfelejtik kívülről is szigetelni az ablakok környékét :P Itt nagy biznisz a páraelszívó (a húgomék most vettek 160 fontért). Én még itt nem tartok, hanem beszereztem a megfelelő fegyvert amivel hatástalanítani tudom. Csinos zöld flakonban eléggé hipószagú folyadék, viszont pár másodperc alatt eltünteti a csúnya zöld foltokat. Mikor Debi szobáját átrendeztük,  hiába a dupla ablak, a fal alatta szépen zöldült mint a tavaszi rét, de egy két fújás és volt nincs penész :) Az ablakokat is végig ellenőriztem és a fürdőszobában is tetten értem ahogy megpróbált beférkőzni. De résen vagyok. Jelenleg ez az egyetlen és első számú közellenség. Aki idejön számoljon ezzel, hogy igen, sajnos az angolok egy kicsit trehányak a modern és praktikus építkezés terén. És mindenhol nyikorog a padló, mert a betonburkolatra egy préselt falemezt tesznek, és ha a konyhában járkál valaki, akkor a szobában érzed :) Ezt persze meg lehetne magyarázni azzal, hogy a kéretlen látogatókat rögtön le lehet kapcsolni, mert észrevétlenül nem mászkálhat senki a lakásban. No és persze nincs éjszakai nasizás, mert mindenki érzi, hallja, hogy a konyha felé próbálsz halkan surranni. Ezzel is számolni kell. A következő kellemetlenség a "dogpoo", magyarul kutyakaki, amit lépten és nyomon megtekinthetsz az utcán. Valamelyikbe csinos kis zászlócska leng, amire fel van írva "dogpoo" ha valaki nem tudná véletlenül. 

De mivel felhívják mindenhol a figyelmünket, hogy tegye a gondos gazdi zacskóba az eb végtermékét, ezért néha csak a zacskóba csomagolt kakival találkozol az utca közepén. Ez azért veszélyesebb mert ha rálépsz, oltári nagyot lehet rajta csúszni. Aki mindezen kellemetlenségek dacára idejön, mérlegre téve, hogy otthon azért gondosabbak a szigetelés terén és a penész is csak a régi, vályogházakban fordul elő, (talán a kutyakaki hollétében is jobban odafigyelnek legalább a forgalmasabb közterületeken), az garantáltan nem csalódik Angliában. Mert itt mindenhol mosolyba "ütközöl" és segítőkész emberekkel találkozol. A munkádat megbecsülik, megfizetik és odafigyelnek, hogy ebédelni is legyen időd. Ha nincs munka, támogatnak, hogy ugyanazon a szinvonalon tudj élni, mint amikor volt, és ne maradj el a számláiddal. Cserébe azt kérik, hogy Te is becsületesen fizesd az adód, ne sumákolj ne trükközz (jó magyar szokás szerint), és ezért kerek itt minden.

It's rainy day...

Nemrég megfogadtam, hogy nem fogok újra bőrig ázni, ma mégis sikerült, pedig szuper 5 fontos esernyőm is van. Érdekes, hogy korán reggel nem esett, csak a köd szitált, de ahogy Aisával elindultunk a suliba, rákezdett úgy istenesen zuhogni. Szegény Aisa mire beértünk a suliba térdig vizes volt. Addig még én is megúsztam :) hogy csak az egyik vállam és a nadrágszáram lett vizes. Majd mikor elindultam a suliból a munkahelyemre az utcán hömpölygött a víz és az autók meg csak nem akartak lassabban menni. Szerintem az autósok direkt imádják az ilyen esős napokat, mert mint a gyerekek a játszótéren belehajtanak a pocsolyákba, vízfolyásokba és két oldalt fröcskölik több méter magasságban a vizet. A járdák meg nem több mint egy méteresek, úgyhogy még behúzódni sem tud az ember sehová. Így aztán nyakig beterített egy transporter, még az arcomba is kaptam egy kis fröccsöt. Hát csak röhögni tudtam magamon. Briget Jones jutott az eszembe, amikor a második rész végén rohan Marc Darcy-hoz, vesz egy új ruhát és kilépve a taxiból egy kétméteres pocsolyát kap a nyakába...  Az egyetlen szerencsém csak az, hogy a munkahelyemen szárítógépek is vannak, és a mosodásnénit szépen megkértem, hogy szárítsa meg a cuccaimat. Remélem jó napot szereztem a locsolkodni vágyó angol gentleman-nek, legalább ez vigasztal :)

Tévé...

Most, hogy többször van rossz idő, az eddig elfelejtett TV hiányát kezdtük érezni. Néha még az  is elég ha a háttérben szól, amikor egyedül van az ember otthon. Itt még az is hasznos,hogy némely kedvenc sorozatunkat angol felirattal nézzük, így jobban érthető a párbeszéd. Sorolhatnám az indokokat, de egyszerűen csak hiányzott a jól megszokott, néha szidható, néha hálásan belefeledkezhető képdoboz..., szóval tegnap vettünk egy TV-t. Nem is akármilyet, hanem egy Full HD LED, lapos TV-t, mert már elég kevés a hely a szobában és egy nagy TV nem fért volna be :P és ha költözünk, akkor csak a hónunk alá csapjuk és nem kell hórukk embereket fogadni, hogy lecipeljék az autóhoz. Kéket vettünk, bár a pirosat néztük ki, mert Szula és Aisa wishlist-jén pont ez a TV van és ha egyszer veszünk egy jóval nagyobbat, akkor majd nekik adjuk. 

Tegnap este már összeveszés volt, mert XFaktor, vagy Vissza a jövőbe...,  de aztán egy picit nézték a lányok az XFaktort, aztán átkapcsoltunk az egyik kedvenc filmemre és újra láthattam Michael J.Fox-ot ahogy megmenti a szülei házasságát a múltban aztán irány 1985-be a Deloriannal...

De ma reggel már a Phineas és Ferb volt a fő műsorszám, aztán délután majd a Forma1. Ma viszont szép idő van :) és ha marad a napsütés, akkor ha végzek délután lemegyünk a beach-re, mert azért a szép időt ki kell használni!

Debi tesztje

Amikor Debit felvették a  suliba, egy szintfelmérő tesztet irattak vele, aminek az eredménye angolból Level.1 lett ami nem volt rossz, ahhoz képest, hogy nem sokat gyakorolta a nyelvet, de azért még bizonytalanok voltak abban, hogy merjék-e így a kurzus Level.2 szintjére engedni. A matekja pedig Entry3 lett, ami szo-szo, mondjuk egy gyenge közepesnek felelt meg. Most egy hónap múltán újra megíratták vele a tesztet és az angol Level2 lett ami nagyon jó, és a matek pedig Level.1 ami szintén egy jó eredmény. Igazság szerint arra gondoltunk, hogy nekivághatna ebben a tanévben már a GCSE-nek, de a tanár lebeszélt róla minket, és azt javasolta, hogy inkább erősítse még az angolt, hogy jövőre a megfelelő tantárgyakat könnyen át tudja venni, nyelvi nehézségek nélkül. Megkapta a bérletét is, amivel iskola időben ingyenesen tud majd közlekedni, de ha nincs suli, akkor is csak 1 font lesz a kiegészítő jegy hozzá. 

Most nagyon várja a barátnőjét, Michelle-t, aki október 27-én érkezik és egy egész hetet tölt itt nálunk, és remélem élményekkel felpakolva megy majd haza.

Szula kalácsa

Nap mint nap újabb sikerélményekkel gazdagodik Szulamit az iskolában. Az egyik kedvenc órája a főzés óra. Már kitapasztalta, hogy az egyik órán a tanár bemutatja azt az ételt amit a következő órán maguktól kell megcsinálni. Már nagyon készült a kalács sütésre, és ma örömmel újságolta, hogy neki sikerült a legjobban a tészta és szinte tökéletes formájú lett a kalács, ami még a tanár mintakalácsát is lepipálta, bizony! Mindenki elismerő megjegyzéseket tett a finomságra. Vikiéknél fel is vágtuk, még Jázmin is a szájába tömött egy szeletet :)

Izgatottan várom a következő órát :)