Az orvosnál

Aisa júliusban közeli kapcsolatba került egy kullanccsal, ami rögtön meg is fertőzte, Lyme kórt kapott. Egy héten belül elmentünk egy specialistához Dr. Lakos Andráshoz, aki azonnal egy húsz napos antibiotikum kúrát javasolt, valamint három hónap múlva egy kontroll vizsgálatot kért, tehát egy vérvételt, amiből megállapítható hogy kitakarodott-e a szervezetéből a kór. Mivel közben Angliába költöztünk, megbeszéltük Lakos doktorral, hogy innen küldünk neki vérsavót, amit ha itt levesznek egy kis fiolában akár buborékos borítékban feladhatjuk postán neki. Bejelentkeztünk az itteni orvosnál. Tudni kell, hogy itt nincs gyerek és felnőtt orvos külön, egyszerűen csak háziorvos van. Mindenki a saját körzetében lévőhöz megy általában, és mivel Viki javasolta Dr. Law-t aki pont a mi körzetünkbe volt, hát beregisztráltunk az orvosi rendelőbe és időpontot is kaptunk Aisának. A rendelő egy hatalmas régi viktoriánus villában van, 1985 óta orvosi rendelő, előtte plébánia és magánlakás volt. Sokat nem kellett várnunk, mosolyogva invitált be minket a doki, aki egy igen szimpatikus 50 év körüli pasas. Magamban már előre kigondoltam, hogy mesélem el a történetet, hogy miért is van szükség a vérvételre, és el is mondtam neki. A doki nagyon szépen beszélt angolul, tehát egész jól megértettem amit válaszolt. Véleménye szerint, ha nincs utóhatása a Lyme-nak akkor nincs szükség a vérvételre, gyógyszert szedett és tünetmentes, akkor nem kell újabb vizsgálatoknak alávetni a gyereket. Megpróbáltam meggyőzni, de még magyarul is nehéz lett volna, hiszen én egy privát vagyok, ő pedig orvos, de angolul meg lehetetlenség. Itt Angliában nincs kullancs, legalábbis nagyon nagyon elenyésző őszerinte. Amennyiben bármi szövődményt tapasztalok, izületi fájdalom, csontfájdalom, láz stb. akkor jöjjek vissza és akkor a szükséges vizsgálatokat elvégzi. És amilyen mosolyogva beinvitált minket, olyan mosolyogva eresztett utunkra. Hát most nem igazán tudom mit csináljak. Írtam az otthoni dokinak, hogy mi a szitu, és ha ideje engedi, esetleg írhatna a mi dokinknak, hátha sikerül meggyőzni. Igazság szerint nyugodtabb lennék, ha tudnám minden rendben, Aisa túlélné a vérvételt (egyébként is fakír) és biztosak lehetnénk, hogy nem lesz évek múlva gond ebből. Nem tudom, hogy itt miért bagatelizállják el a betegségeket, vagy az elmúlt negyven év alatt belém ivódott, hogy rögtön gyógyszer és orvos kell ha valami nem stimmel? Lehet hogy itt csinálják jól és csak akkor mennek ha már ég a ház? Én sem rohantam minden hülyeséggel orvoshoz a gyerekekkel. Egy idő után már tudtam mire mit kell adnom, és amikor már semmi nem segített, mentem el az orvoshoz, de sok újat tőle sem hallottam. Ez viszont nem olyan betegség ami látható, mert ha nem veszik időben észre akkor évek múlva komoly egészségi problémákat okozhat. Igaz mi elmentünk egy héten belül orvoshoz, de honnan tudjam, hogy elég volt-e ez a 20napos kúra?